Betegség, lábadozás, életmódváltás: jelszó csak türelem és kitartás lehet

2017. június 29. 07:53 - Carbonari

Jolimesék (3)

veto.jpg

Van rajtam egy 15 centis nem rendszeresített testnyílás.
Már heged.
Mostanra virgonc vagyok, pedig hol van még a vége!
Két jelszavam lett, ami az elkövetkezendő években
követni fog, mint az árnyék:
türelem és kitartás.

Miért pont ez a kettő?
Mert akárhogy is helyeztem előre más fontosnak ítélt tulajdonságokat, mindig ez a kettő tolakodott előre.

Gondolkodj velem!
Mondjuk egészségtudatosság az élelmezés terén. Fontos? Hogy a viharba ne lenne az. De képes vagyok-e végigvinni, ha nincs kitartásom eddig idegen ízek felfedezésében és türelmem kikísérletezni a nekem megfelelő összetételeket is? (Amúgy meg szívlapáttal verném agyon az összes rohadékot, aki saját profitja érdekében szeméttel eteti a népet. Meg az is szörnyű felfedezésem, hogy kaja terén ami finom, az nem biztos, hogy hasznos is.)
Vagy vegyük a testmozgást.
Fontos? Naná, hogy az. De ha nincs kitartásom túlélni a műtét utáni újrakezdés első pár hét összes rohadt nyűgét, amelyet tényleg csak túlélni lehet, akkor megette a fene az egészet. Mint ahogy akkor is, ha türelmemet vesztem, mert nem abban az ütemben jönnek az eredmények, ahogy elvárom, kiszámítom, és a többi.

Sok műtétem volt már, de eddig ez volt a legnagyobb. És itt sem mentem semmire türelem és kitartás nélkül. Vagy hit nélkül? (Jó, beveszem tiszteletbeli harmadiknak.) (Mondjuk, holtversenyben az önfegyelemmel.) Nagyon mélyen hittem abban, hogy ez sokkal jobb lesz, fel fogok épülni, minden nappal egyre jobb lesz.
Ezzel mindig az a baj, hogy a napok baromi hosszúnak tűnnek, és rengeteg az akadály.
Kurva sok.
Mert mit lehet tenni, amikor a lábadozó nem képes az ágyán azon az oldalon feküdni, ahol eddig feküdt? Jó, átköltözik a másik oldalra. De az az oldal nem az az oldal, amihez hozzászokott, és amikor éjjel felkel az ember kómában pisilni, akkor belerúg ebbe-abba, mert elfelejti, hogy mások a tereptárgyak. Mit lehet ilyenkor tenni? Fojtottan köpködni, és úgy érezni, hogy egy rohadt nap 150 órából áll, és hálásan felsóhajtani három hét után, hogy heuréka, újra az én oldalam az én oldalam.

Ó, és a felkelés! (Plusz: lefekvés, felülés, leülés, felállás.) Kidolgozni a technikát, gyakorolni és köpködni, amikor rosszul mozdultál és kinyílt a seb egy kicsi részen. Újra türelem, türelem, kitartás a kötözéssel és pihenés, pihenés, és egy rohadt nap 150 órából ... satöbbi, és hálásan felsóhajtani két hét után, hogy heuréka, látványosan gyógyul a kinyílt rész is. De az a két hét, amíg idáig eljut az ember...

ideges.jpg

...addig kb. így néz ki, ilyen színű, és ilyen idegbeteg (titokban).

Aztán a fürdés, a fürdés, a fürdés.
Szivaccsal.
Felül szivaccsal.
Akkora királyság! Javaslom kipróbálni, emberek! Mert, amíg nedvezik a seb, víz nem érheti. Ennyi, pont. De hajat akkor is kell mosni valahogy. Legalább néha. Van a zuhanyzónkban két jól megtermett kapaszkodó. Azt találtam ki, hogy életem mogorva párját beküldtem belülre, én meg kívülről megragadtam ezt a két kapaszkodót, behajoltam, aztán adjad a hajamnak. Meg is lett mosva, legfeljebb Janitól hallottam ilyeneket, hogy most tényleg? Ti nők kétszer samponozzátok be a hajatokat? Miért? És mi ez a lötyi? Balzsam? Az minek? Ettől olyan jó szagú mindig a hajad?  Mi? Hogy nem tudnád enélkül kifésülni a loboncod? Nem mondod! Hát.. egy rohadt nap 150 órából.. satöbbi.. és ments meg uram a Férfi hülye kérdéseitől. (Most azért eszembe jutott, hogyan fürödhetnék rendesen. Fog ez menni) (Ezért jó cikket írni, a legváratlanabb időben villan belém a megoldás.) (Megyek, kipróbálom.)

A kötözés is érdekes cucc. Sőt, maga a babszemnyi részen kinyílt seb is. A fél karomat odaadtam volna egy orvosi vagy ápolói képzettséggel rendelkező, közelemben lévő barátnőért. Mert ugye, láttam én a sebet minden áldott nap, de értettem hozzá, hogy mit látok? Naná, hogy nem. Az a sárga most genny vagy zsír a zsíromból? Erre egy nyomorult internetes portál sem tudott választ adni. Tehát rohangáltam a sebészetre és izgultam, hogy jól kötözök-e, plusz, hogy is tudnék olyan steril környezetet biztosítani, mint a szakemberek? Aztán elengedtem a problémát, miután türelemmel megmagyaráztam magamnak, hogy amíg be nem lázasodom, vagy az a sárga megnyomva folyni nem kezd, addig nopara. Tehát több palacknyi sebfertőtlenítő, sebbenzin, speciális raganya, mull-lapok hadserege, ügyetlenkedés, árgus szemekkel figyelés a sebészeten, hogy is csinálja a szakember (legszívesebben lefilmeztem volna), majd babramelóval való utánzás itthon. Mert egy rohadt nap 150 óra, satöbbi.

A mai napi a méréseim (06. 29.):
118,8 kg
119 cm a derékon mérve.
Ruhaméret: 54

Hasra fekvés? Lehajolás?! legalábbis többször, egymás után, és úgy is maradni? Haggyá'mán', az egy következő szemeszter tárgyát fogja képezni.
Hamarosan.

Az is király volt, amikor műtét után azonnal éreztem, hogy mind a két lábamban össze-vissza sérülhettek az idegszálak (gondolom én, de ne vedd diagnózisnak). A bal lábban egy bizonyos mozdulatra belecsípett valami, mindig ugyanoda, és nem kicsit, hanem a szemem is majd kiesett a kíntól. Na, azt kábé három hét alatt türelmes munkával (és az első két hét alatt kib..tt nagy fájdalmak elviselése árán) oldani tudtam.
De a jobb láb! a jobb láb.
Mondtam már, hogy jobb oldalon a 15 centis seb?
Nem?
Akkor most mondom. Kábé semmit sem mertem vele csinálni, ami a jobb oldali hasizmot érintheti, jó három hétig. Addigra, úgy olvastam, hogy a hasizom összeforr. Király. Közben kinyílt a seb, de csak az epidermisz volt érintett, ezért úgy döntöttem, a jobb lábammal is kezdeni kell valamit.
Első nap vért izzadtam. 5 centiméterre nem tudtam felemelni a lábamat fektemben (ültömben, álltamban sem). Ha beszálltam a kocsiba, szépen a kezemmel magam után emeltem a lábamat. Isteni volt, egyenesen isteni. Türelem, kitartás, intettem magam, és elővettem egy kis labdát, ami anno baromi drága volt, sportolásra fejlesztették ki, nem csúszik rajta a bőr. Lábszár alá, és gurítgatni le-fel, alsó láb, térd, comb, hasizom mozog. Aztán masszírozás ezerrel. És ez mindennap. Mert egy rohadt nap ilyenkor 150 órából áll, az tuti. 10 napomba telt, mire rendeltetésszerűen használni tudtam a jobb lábamat is. Nem százas még, de nem is fáj, és várja a rendszeres testmozgást. Türelemmel és kitartással.

Hát ezért mondom én, hogy jelszavaim innentől a türelem és a kitartás.
Lehet véleményed a dologról, érthetsz velem egyet vagy nem. Mostantól rendszeresen jelentkezem egy-egy írással, hogy éppen hol tartok.
Én nem tudok jobbat.
Türelem és kitartás.

(A fenti képek illusztrációk.)

A félreértések elkerülése végett leszögezem, hogy az életmódváltás során senki sem szponzorál. Nem fizet nekem senki sem, hogy termékeiket vagy szolgáltatásaikat ezen a felületen megjelenítsem, reklámozzam. Csak és kizárólag olyan terméket, szolgáltatásokat nevezek meg a jövőben, amelyeket használok. Nem hallgatom el, ha elégedetlen vagyok / leszek bármivel, de azt sem, ha legteljesebb egyetértésemre talál az igénybe vett tárgy, szolgáltatás.

A leírtakat saját életvitelénél bárki hasznosíthatja, átalakíthatja saját igényei szerint. Kizárok minden felelősséget azzal kapcsolatban, ha valakinek kára keletkezik a magamra vonatkoztatott tapasztalataimból. Ami nekem jó, az nekem jó, harmadik személynek nem biztos.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr4712612281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.