Hol a lelkiismeretfurdalás határa?

2017. augusztus 15. 07:47 - Carbonari

Könyvajánló - Juhász Gergely: Ütközés

utkozes_1.jpg

Meddig érdemes gyászolni?
Hol a lelkiismeretfurdalás határa?
Ütközések, amelyek válaszokat és újabb
kérdőjeleket támasztanak a témában.

Rossz hely. Rossz idő.
Nagy lecke.  

Juhász Gergely első könyve a fenti kérdéseket boncolgatja. Shawn Graham fiatal rádiós, ígéretes pályája elején, könnyed, felelőtlen, bohém figura, amikor... közúti balesetet okoz, és három ember meghal, egy lebénul, és tolószékbe kényszerül. Shawn börtönbe kerül, majd onnan szabadulva elhatározza, hogy az életben maradt tolószékesnek, Martha Tylernek vezeklés és bocsánatkérésként összegyűjt 1 millió dollárt. A pénzgyűjtéssel a balesethez képest 10 év múlva végez, de időközben össze is roppan: egyszerűen nem lát kiutat magának az események után, képtelen feldolgozni, hogy felel 3 ember haláláért, és egy tolószékbe kényszerüléséért.

Úgy dönt, hogy amint átadja a pénzt Martha-nak, véget vet életének - ehhez pedig be is szerezte azt a pirulát, amelyet a szervezetébe juttatva, cím és nyom nélkül felszívódhat az élők világából.

A kötet ott kezdődik, amikor kocsival elindul Amerika útjain, és átkel az országon Martha lakóhelyére. Nem egy napos útról beszélünk, menetközben párszor meg kell állnia, és a 10 évvel azelőtti nagy ütközés után átvitt értelemben kisebb ütközésekre kerül sor, amelyek ugyanolyan fontossággal bírnak majd az életében, mint maga a tragédia.

"El kellene kezdened újra élni. Mert… – Lana végigmérte a pult másik oldalán ülő férfit – mert bár most itt ülsz előttem, mozogsz, lélegzel, beszélsz, de nem élsz. Megvonsz magadtól mindent. Ellököd magadtól annak az esélyét, hogy újra normális életed legyen."

Kénytelen rádöbbenni, hogy a világ összes problémája nem az övé. Hogy tíz év az önsajnálatban való tocsogásból kicsit sok a jóból, hogy ideje továbblépni, és ez alatt a továbblépés alatt nem feltétlenül az öngyilkosság az egyetlen opció. Az ütközések során találkozik hídemberekkel, akikkel tulajdonképpen mindenki találkozik egyszer-egyszer. Aki csak úgy besétál az életünkbe 10 percre, fél napra, sosem láttuk azelőtt és több, mint biztos, hogy többé nem is fogjuk látni. Mond valamit, ami AHA élményként ér bennünket és megváltoztatja adott tényhez, eseményhez való addigi hozzáállásunkat, majd anélkül tűnik el mellőlünk, hogy akár elköszönne. De annak a pár percnek, órának hatása képes érvényteleníteni bennünk hosszú évek (káros) beidegződését. 

Első erős regény, kidolgozott karakterekkel, ragyogó pszichológia történettel, emberi sorsokkal. A főhős, Shawn, aki számomra taszító figura volt (na hallod, 10 évig tocsogni az önsajnálatban), Lana, aki simán főhőssé avanzsált számomra, és a többiek, akik így vagy úgy kapcsolatba kerültek Shawn-nal, kerek egész történetben táncolták körbe egymást, a végére is hagyva gondolkodni valót.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre!

utkozes.jpg

Kövess minket Facebookon, és nem maradsz le egyetlen cikkünkről sem!

A főképen a szerző és a könyvborító látható.

Dunkirk - az egyszerű ember csatája. Érdekel? Kattints!

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr112745866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.