Nem két perc alatt lesz fitt az ember

2017. augusztus 27. 07:09 - Carbonari

Jolimesék (6)

irni.jpg

Két hónapja "életmódváltottam", és még egyszerűen alig van miről
írni ezzel kapcsolatban: nem két perc alatt hoz eredményt.
Lépésenként haladok, megdolgozva minden napért,
de már jelentkeztek előnyök, amelyeknek nagyon örülök.
Hogy melyek ezek? Olvass tovább!

Tehát az előnyök két hónap életmódváltás után:

- jobb az állóképességem, teljesítőképességem,
- könnyedén felkelek a székből, ágyból (nem írhatom, hogy pattanok, az még odébb van),
- nem korpásodik a fejbőröm (nem kell drága, speciális szerekre beruházni),
- szép az arcbőröm,
- nem ég a gyomrom,
- nem penetráns a székletem szaga (bocs, de ez is hozzátartozik),
- az izzadtságom is halványabb szagú, nem szúrós, hanem lágy, harmonikus (nem tudom jobban körülírni).

Hirtelen ennyi előny jutott eszembe  a két hónapja végzett életmódváltással kapcsolatban.

Igen, leírhatatlan könnyebbség, hogy meg tudom törülni rendesen a lábamat, fel tudom emelni a térdemet, bírok fizikai munkát végezni anélkül, hogy folyton le kellene ülnöm. Pedig testtömegben alig változott valami, ezt bizton állíthatom, mégis egyre bővebbek rám az 54-es méretű ruhák. Ugyanakkor az 52-es még mindig nem kényelmes. A rendszeres torna szépen alakítgat rajtam, és biztos vagyok abban, hogy idővel szépen, finoman elindulnak rólam a dekák is.
Egyáltalán nem  szeretném, ha rohamosan fogynék. A kötőszövet kizárólag tornával képes összébb húzódni, és miután jó nagy hasam van, nem díjaznám a köpenyhasat, ami nem más, mint egy bőrlebeny, ami lifeg a has előtt, és rásimul az ágyékra. Ennél jobb forrása a fertőzéseknek, gyulladásoknak nem is létezik, állandó odafigyelést, kezelést igényel(ne). Most úgy vagyok vele: hátha nem következik be. Ami rajtam múlik, azt megteszem: tornázom.

dscf1046.JPG

Salátáim kedvenc összetevője a kertemben található mángold (amit salátalevélnek nézel)

Ma is éppen utána vagyok: megvártam, amíg az ebéd leülepszik, aztán 15 óra körül belehúztam. Aztán újra pihentem egy sort, vacsora, utána pedig kimentem az udvarra, kertbe matatni. Egy kertes házban mindig van mit csinálni, ami fizikai erőkifejtéssel jár: kapálni, összehúzni ágat-bogat, füvet nyírni, növényt kötözni, feltölteni, metszeni, permetezni, locsolni, udvart seperni, satöbbi, satöbbi. És akkor még a garázsról, kazánházról, tyúkólról nem is beszéltem, és a házban sem lesz rend, tiszta ruha és főtt étel csettintésre. Sosem unatkozom, csak ha eldöntöm, hogy most unatkozni szeretnék. Nagyon örülök annak, hogy bírom a gyűrődést, és nem okoz gondot a mindennapi egyre több munka.

Természetesen a bőröm, testszagom átalakulásához önmagában a torna nem elegendő. Az étkezés átalakítása jelentősen befolyásolja a közérzetemet és a bőröm minőségének változását, a test kipárolgásának átalakulását. Amit nem eszem, vagy csak nagyon módjával, az a cukor és a fehér liszt, valamint az ebből készült termékek. Áttértem a teljes kiőrlésű gabonákból készült kenyérre, magam sütöm, heti egyszer vagy 10-15 dekát eszek belőle cirka (Jani a többit fellegeli). Cukorból igyekszem tartani a napi max. 3 dekát - amibe beleértendő az is, ha páromnak készítek valami finomságot, és meg kell kóstolnom, vagy a gyümölcsökkel megevett cukormennyiség (amit persze képtelenség laikus szinten grammra kiszámolni, de nem is érdekel ez a vonatkozás). Kiraktam egy kiló cukrot június 26-án, magamnak csak abból szórok ételekbe. Jelenleg 15.6 deka hiányzik belőle, és eltelt 2 hónap azóta. Tehát havonta készakarva csak magamnak szűk 8 dekát szórtam ételekbe.

dscf1060.JPG

Sok ilyet is eszem - ez most karaj csak úgy beledobva az olajba, hirtelen sütve-párolva, de kirántva sem mondtam le róla

Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt eszek nyersen, sőt, nagy nyeldekelések és pénzszámolgatások után beruházok egy gyümölcsprésbe (ma rendeltem meg). Van egy kiváló "lés" könyvem, éppen ideje kihasználni az adottságait és a receptjeiből valami szuper innivalókat gyártani. Majd beszámolok róla.

Tejet nem iszom, tejterméket viszont sokat fogyasztok. Készételeket alig veszek, ha mégis, minőségi cuccokat, mint például párizsiból és virsliből is a nagy hússzázalékos terméket teszem kosárba, havi egy alkalommal. Mit csináljak. nagyon szeretem, úgyhogy fizetek értük, mint a katonatiszt, de ahogy fenn is írtam, ritkán kerül asztalra, pont a készétel jellege miatt. Nem eszek süteményeket, túrós csuszát, pörkölteket galuskával, de a rántott karajom maradt: salátával, sok baromfi is kerül az étlapra. A magyaroknak kedves krumpli-tészta-rizs köreteket elfelejtettem, ami még fontosabb, hogy nem is hiányzik. Krumplit attól még eszem, zöldségekkel, keveset. A halat sajnos nem szeretem, megenném ettől még, de már a szagától is öklendezem. Rengeteg leves abszolválódik heti szinten, de kicsit másképp, mint eddig. Nincs rántás, csak amibe feltétlenül muszáj az íze miatt (nem szenvedni akarok, hanem egy életen át követni azt, ami még elfogadható számomra és beilleszthető a mindennapjaimba). A paradicsomleves nekem nyersen összeturmixolt paradicsom, hagyma, fűszerek: még Jani is odáig van érte. Tészták egyelőre kilőve. Most rendeltem egy ismerősömtől teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből tésztát: kíváncsi leszek rá és az élettani hatására.

Mérés (08-22): 
                                             Előző méréshez képest (07-19)              Kiinduláshoz képest  (06-29)          
116.1 kg                                           - 1,9 kg  (118.0)                            - 2.7 kg  (118.8 kg)
Derék: 119 cm                                 + 2 cm  (117 cm)                           - 0 cm (119 cm)
Ruhaméret: 52.                               -  1 ruhaméret                                - 1 ruhaméret (54)

Jani töri a diót, van mogyorónk is tavalyi, azokat is szemelgetem, fél marékkal benyomok egy-egy étkezés.. helyett.
Az étel mennyisége sem mindegy. Rettenetesen nehezen szokom hozzá a kisebb adagokhoz. Háromszor annyit IS meg tudnék enni egyszerre, mint amennyivel beérem. Evés helyett sokat és gyakran iszok: vizet. Egyszerű, sima, hétköznapi vizet. A falunk határában van egy forrás, onnan hordom óriási mennyiségben és tartalékolom a mindennapokra. Este éhen megyek aludni. Nagyon nehéz hozzászokni, hogy nem az evés körül jár minden gondolatom. Le kell foglalnom magam. Leggyakrabban akkor ennék soron és renden kívül, ha az étkezőben olvasok, vagy (ugyanott) ülök a laptop előtt és matatok. Rossz beidegződés, hogy egy idő után szétnézek: mit lehetne enni? Lassan már nem vet szét az ideg és a kívánás, ám ez hosszú folyamat eredménye, nem jött egyik napról a másikra. Legegyszerűbb módszerem az átállításra az volt (az), hogy megszakítottam a folyamatot: egyszerűen az étkezőben abbahagytam az olvasást, laptopmatatást, felálltam, és valami más tevékenység után néztem, lehetőleg távol a konyhától, étkezőtől. (Érdekes: a szobámban olvashatok, számítógépezhetek, amennyit akarok, sosem jut eszembe enni közben.)

Ugyanakkor vannak kivételes napjaim, amikor nem mondok nemet jégkrémre: legutóbb egy baráti összejövetelen ettem igen sokat, mert az járt nekem. Kell olyan nap is, amikor egy valamire, amit megvontam magamtól, igent mondhatok. És igent mondtam, lelkesen, bűntudat nélkül. Egy dekával sem lettem nehezebb tőle (nem is értem).

debora.jpg

Igen, ő itt Kovács Debora, az Intervall zsírégető edzésén

Ma először tudtam úgy hasra fordulni és végezni a tornát, hogy alig éreztem meg a műtét utóhatásait (húzott, nyomott, érzékeny volt a hasat terhelő mozgásra). Három hónapja történt az operáció, ideje volt. Ó, és mondtam már, hogy új kedvencet avattam a FitVideo edzői között? Ma Debora nyert meg magának a tornájával. Igaz, amikor közölte, hogy lát mindent, és neki mindenütt van szeme, valamint annak, aki nem szabályosan végzi a gyakorlatokat, bünti gyakorlatok járnak, és nagyon (nagyon) találékony tud lenni a témában, csak kicsúszott a számon (két nyögés között): anyád...

A félreértések elkerülése végett leszögezem, hogy az életmódváltás során senki sem szponzorál. Nem fizet a FitVideo, sem senki, hogy termékeiket vagy szolgáltatásaikat ezen a felületen megjelenítsem, reklámozzam. Csak és kizárólag olyan terméket, szolgáltatásokat nevezek meg, amelyeket használok. Nem hallgatom el, ha elégedetlen vagyok / leszek bármivel, de azt sem, ha legteljesebb egyetértésemre talál az igénybe vett tárgy, szolgáltatás.

A leírtakat saját életvitelénél bárki hasznosíthatja, átalakíthatja saját igényei szerint. Kizárok minden felelősséget azzal kapcsolatban, ha valakinek kára keletkezik a magamra vonatkoztatott tapasztalataimból. Ami nekem jó, az nekem jó, harmadik személynek nem biztos.

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6912745812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.