Bright Side - A napos oldal mögött mindig ott az árnyék

2017. szeptember 12. 07:44 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Kim Holden: Bright Side

"Mindig nagyon elfogadó voltam, az embereket a jó és rossz oldalukkal együtt szeretem. Mindent látok, de próbálom megakadályozni, hogy elhomályosítsa az ítélőképességemet. Az emberek összetettek. Az élet bonyolult."

 

Ez a gondolat lehetne a főszereplő lány, Kate világszemléletének az alapja. Igazából nem is lehetne: az. Ez a könyv már viszonylag régóta megvolt, aztán a polcrendezéskor került a kezembe két hete. Végül két nap alatt elolvastam. Szívszorító volt látni, a karakterek érdekesek, szerethetőek, noha az életüket kevésbé éreztem hitelesnek. Nem tudom, én nem ismerek olyan embert, mint Kate. Nem tudom, hogy valójában létezik-e ilyen ember. És fogalmam sincs, hogyan is írjak erről a könyvről spoilermentesen :)

A történet ott kezdődik, hogy Kate a napsütötte San Diegoból Minnesotába költözik, hogy elkezdje a főiskolát. Szülei nincsenek, vagyis az anyja már meghalt, az apját sosem ismerte, egyetlen nővére és a legjobb barátja, Gus, és az ő anyukája volt a támasza. Aztán az eleve kemény életet élő lány újabb tragédiákat él át. Mindig vidám, mindig az élet napos oldalát látja, sőt, ott is él, ezért hívja őt Gus Bright Side-nak. Erőt és jókedvet sugároz, mindenki hamar megkedveli őt. Na ez a tulajdonság az, ami szerintem egy kicsit eltúlzott. Simán el tudom képzelni, hogy létezhetne olyan ember, mint Kate, de ahogy írtam, én még olyannal nem találkoztam, akit mindenki kedvel, aki mindenkit meg tud nyitni. De lehet, hogy a lány egyedi helyzete hozza ezt magával. A jövő ismeretlen és félelmetes, a múlt felejthető a sok rosszal együtt: a mában él. Egyetlen dolgot von meg magától: a szerelmet. Nem adja a szívét senkinek, és nem akarja, hogy bárki is szeresse, mert óhatatlanul cserben fogja hagyni, meg fogja bántani, aki szereti. Na ezt nem sikerül elérnie: ahogy odaköltözik a Grant koleszába, beleszeret a közeli kávézóban dolgozó Kellerbe, de ez a kisebbik gond. A nagyobbik, hogy a srác viszonozza az érzelmeit... mindkettejüknek van egy titka, egy nagy, életeket megváltoztató titka. És ahogy a fülszöveg is mondja: némelyik meggyógyít, míg más elpusztít. 

Figyelemmel kísérhetjük a furcsa, bensőséges kapcsolatukat Gus-szal, és Gus bandájának, a Rooknak a siker felé vezető kezdeti lépéseit. Gus gitározik és énekel, Kate pedig gyönyörűen hegedül, és a dalolás sem áll távol tőle. Ahogy ketten együtt zenélnek, azt még olvasni is jó. Nem tudom, hogy Kim Holdennek, a szerzőnek van-e valamilyen zenés háttere, tapasztalata, de hihetetlenül megragadóan volt képes leírni ezeket a részeket. A könyv váltott szemszögű, az elején főként Kate a mesélő, aztán bekapcsolódik hozzá Keller is. Először nem értettem, erre miért volt szükség, mivel Keller első pár fejezetét tök feleslegesnek éreztem. A végére persze megjött az értelme az egésznek, és valóban szükséges volt. Ez volt az a könyv, aminél nem bírtam ki, és ismét előrelapoztam, így korán megtudtam, hogy mi Kate és mi Keller nagy titka, és tudtam, mi lesz a vége. De aztán visszalapoztam és végigolvastam az egészet. Új kedvencet avattam vele, annak ellenére, hogy a stílussal nem egészen voltam elégedett. Nem tudom, hogy az angol eredetiben hogy van, de engem borzalmasan zavart a rengeteg haver, meg ember.csajszi az kicsit kevésbé. Továbbá nem értem, hogy Kate, aki ennyire tisztán látott mindent, ennyire a mában élt, mivel a jövőjét elvették tőle, hogy nem látta pontosan, hogy mi a helyzet Gus-szal. De ez már egy más kérdés. Szívesen meghallgatnám a zenéket, a Rook számait, különösen a himnuszukat, a Killing the Sunt... Vajon milyen dal inspirálta a szerzőt?...

Megszerettem a szereplőket, a piszkálódó stílusukat, azt, hogy kiállnak egymásért. És az egésznek a középpontjában Kate állt, aki megváltoztatta mindazok életét, akik ismerték őt. Kár, hogy végül nem adták ki a második részét nálunk, ami Gus történetét meséli el, de kint megjelent már a harmadik rész is, ami Gus zenésztársáról, a kedves, kicsit őrült Francoról szól. De a kötetek, noha összefüggenek, mégis élvezhetőek és olvashatóak egymagukban is, hiszen más-más szereplő áll a középpontban. Mondjuk azt nem feltétlen javaslom, hogy először a Gus című részt olvassuk el, hiszen akkor valószínűleg megtudjuk belőle Kate nagy titkát, ahogy az első könyv egyik érdekességét is hamar lelőjük vele. Viszont simán tudom ajánlani csak az első kötetet olvasásra, nem szakad félbe, nincs cliffhanger, szépen lezárja a történetet :)

Ha felkeltette az érdeklődésedet, ide kattintva beszerezheted!

Érdekel egy másik könyv a kiadótól?

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1512727542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.