A Trónok harca és a történelem

2017. szeptember 29. 07:41 - Arthur Arthurus

Számtalan írás született már arról, hogy vajon mely történelmi alakok és helyzetek, helyszínek és események ihlették korunk egyik legnépszerűbb könyvsorozatának, A tűz és jég dalának (avagy a Trónok harcának) atyját, George R.R. Martint. Sok történész is beszállt a dologba, és bizony sokfelé a Trónok harca egy-egy eseménye kapcsán próbálják oktatni a történelmet. A következőkben Carolyne Larrington, az Oxfordi Egyetem középkori irodalom tanára felsorolását olvashatjátok.
6_11.jpg

Dothrakiak
4_12.jpg
A dothrakiak a nyeregben születnek, erős, félelmet nem ismerő kemény harcosok jellegzetes kultúrával. Hogy kik ők a valóságban? Ismerős Dzsingisz kán neve? A közép-ázsiai területeken élő, egységesen mongol hordának nevezett népcsoport számos hasonlóságot mutat a dothrakiakkal. Dzsingisz kán volt az, aki képes volt egységes birodalommá kovácsolni e nomád törzseket, és ez a birodalom legnagyobb kiterjedésében a Csendes-óceántól egészen Kelet-Európáig húzódott az 1200-as években. Életmódjukról elég sokat tudunk, ugyanis számos nyugati utazott birodalmuk szívébe, hogy tájékoztassa Európa vezetőit a horda életmódjáról, veszélyeiről. Az egyik ilyen utazó IV. Ince pápa megbízásából Giovanni da Pian del Carpine volt, aki 1245-ben indult útnak Güyük nagykánhoz. Naplójában beszámol arról, hogy milyen időjárással kellet megküzdeniük: hatalmas jégeső verte őket, és utána az áradások során 160 ember fulladt meg, homokvihar, hatalmas hőség és dermesztő hideg is kísérte útján. De találkozott mongolokkal is, akik jurtákban éltek, és erjesztett lótejből készült italt ittak, aminek hatására gyakran erőszakosak lettek. A tábortüzeket lótrágyával táplálták főként, és táboraikat meglepő gyorsasággal állították fel, majd bontották el ismét. 
Egy másik utazó, Willem van Ruysbroeck IX. (Szent) Lajos francia király megbízásából 1253-ban jutott el a mongol fővárosba, Karakorumba. Abban reménykedett, hogy megtérítheti a pogány mongolokat, de elkésett: a Szíriából származó nesztoriánusok addigra már egész Kínáig elterjesztették saját hitüket. Ráadasul Ruysbroeck tolmácsa sem volt jó: miután ő maga is megtanul pár kifejezést, azt állította, hogy a tolmácsa sokszor egészen mást mondott, mint amit ő szeretett volna - hogy félreértésből vagy szándékosan, az nem derült ki. Möngke nagykán és emberei azonban élénk érdeklődést mutattak az utazó hazája iránt, kérdezgették, hogy sok-e arra a szarvasmarha, a bárány, megél-e a ló náluk, majd azon vitatkoztak, nem kéne-e azonnal útnak indulniuk, hogy elvegyék mindezt? Nem derült ki, mi lett volna a történet vége, a mongolok birodalma ugyanis hamarosan darabjaira esett, de azóta is ez a birodalom, az Aranyhorda maradt kiterjedésre a legnagyobb. 

Az Éjjeli Őrség

5_10.jpgAz Éjjeli Őrségben való szolgálat egykor hatalmas megtiszteltetésnek számított, csak a legjobbak legjobbjai, a tisztes nemes urak és lovagok kerülhettek a rend kötelékébe, ám ahogy az északi fenyegetés, a Mások létezése egyre inkább mesévé, mítosszá vált, úgy hanyatlott e nagyhírű őrségnek a csillaga is, és szépen lassan gonosztevőkkel, száműzött nemesekkel és nem kívánt fattyakkal töltötték fel sorait. Az Éjjeli Őrség feladata, hogy az északról jövő fenyegetéseket megállítsa, és megvédje Westerost. A tagjai elhagyják családjukat, lemondanak vagyonukról és társadalmi státuszukról, szüzességi és feltétel nélküli engedelmességi fogadalmat tesznek. Ehhez hasonló követeléseket támasztott tagjaival szemben több középkori harcos szerzetesrend is, de a legkeményebb ezek közül a Német Lovagrend volt. Ez a rend német földről érkező szerzetesek által alapított ispotályokból nőtte ki magát, 1187-ben, Jeruzsálem eleste után Erdélybe, majd a német területekre vonult, és ott működött tovább. II. Frigyes támogatásával az 1200-as években hozzáfogtak a porosz területek meghódításához, a véres hadjárat aztán fél évszázad keresztül folyt. A Német Lovagrend évkönyvei leírják a pogány ellenfeleik kegyetlenségét: "...az elfogott testvéreket élve, mint a gesztenyéket sütötték meg páncéljaikban..."
A rend később a mai Lengyelország és Litvánia területén háborúzott, kialakított egy saját államot is, és kétszáz éven át tűzzel-vassal térítették a helyieket a keresztény hitre. A Canterbury mesékben, Geoffrey Chaucer 1387-1400 között született írásában szerepel egy lovag, aki a teutonokkal harcolt:

"...a poroszok becsülték legkivált,
Se Oroszföldet, se Litvániát
úgy nem ismerte még rangjabeli..."

Az "ismerte" szó itt a portyázást, rablást jelenti, a német reyse, később reisen (utazni) szóból származik, és a teuton lovagok így hívták e portyáikat. Úgy harcolt a "vadak és pogányok" ellen, ahogyan esküjük szerint az Éjjeli Őrség tagjai is, egy különbség volt köztük: a valóságban a Teuton (vagy Német) Lovagrend sokkal véresebb, kegyetlenebb háborút vívott, és szép vagyont szereztek a fosztogatásokkal, rablásokkal. Ezzel szemben az Éjjeli Őrség, noha sok köztük az áruló és aljas, mégis jobban tartották magukat a történetben eredeti esküjükhöz.

A Sokarcú Isten szolgái - a Senkik

3_14.jpgVagy hogy hívják őket :) Jaqen H'ghar és társai, akikhez egy időre Arya is csatlakozott, és sokat tanult tőlük. Ezek az arcnélküliek eléggé természetfelettinek tűnnek, de mégis van némi valós alapjuk, méghozzá az asszaszinokkal hozhatóak összefüggésbe. A 11. században Szíria és Perzsia területén jött létre egy harcos szekta, a nizari. A nizarik a síita oldal mellett álltak, szemben a területet akkor uraló szunnita Szeldzsuk-dinasztiával, és sok jól védhető hegyi erődöt tartottak az uralmuk alatt. Főhadiszállásuk a mai Észak-Irán területén lévő sasfészek, az Alamut volt. Az asszaszinoknak ugyan nem volt semmiféle isteni segítségük, és mágia vagy varázslat sem állt a rendelkezésükre, nem tudták felvenni egy másik ember arcát, de ördögi ügyességük messze földön híres volt. Nem végeztek mészárlásokat, nem folyatták tele vérrel az uralmuk alá kerülő városokat, elkerülték a "járulékos veszteségeket", de a célpontjukat mindig elkapták, védte azt bármilyen számú és bármennyire jól kiképzett testőrség. Épp ezért hírük messzire elért, nevüket rettegték, és általában bőven elég volt egy apró figyelmeztetés, hogy jobb belátásra térítsék a célpontot, pl. egy süteményre tűzött szöveg. Hiába a sok testőr, védő, előkóstoló és lezárt erőd: megtalálták a módját, hogy beférkőzzenek a köreikbe. Kedvelt fegyverük a tőr volt, amelyet sokszor méregbe is mártottak, biztos, ami biztos alapon. 
Az asszaszinok több ágra szakadtak az idők során, és a főág megsemmisült, amikor a mongolok elfoglalták Alamutot, de a szíriai ág még az 1300-as években is működött. Rengeteg lenyűgöző legenda keringett már a középkorban is a boszorkányos ügyességű harcosokról, többek között Marco Polo nem túl hiteles leírásaiban is megjelennek. Maga az asszaszin elnevezés is a rosszakaróknak köszönhető: előszeretettel terjesztették róluk, hogy kábítószer hatása alatt váltak ilyen ügyessé és a gyilkosságokat is így követték el, így a már 1300-as években is használatos hasis szóból ered az asszaszin kifejezés. 

Varys

2_17.jpgNoha elképzelhetetlen volt egy olyan sereg, mint Dany-é, a Makulátlanok, a középkorban az eunuchok mégis igen sokat értek és fontos szerepet játszottak a társadalomban. Katonának ugyan nem voltak túl jók, mégis sikeres hadvezérek válhattak belőlük. Perzsiában 476 körül született Narsés, I. Justinianus császár felszabadított rabszolgája, aki a császári hadakat vezette a betörő osztrogótok ellen. A kortársai szerint hatékony és ügyes stratéga volt, aki elfoglalta Rómát és kiűzte a gótokat a félszigetről. Narsés sikerei, ahogyan a vezetők, hadvezérek sikerei nem a személyes hősiességen múltak, hanem a nagyon jó szervezőkészségen és logisztikai hozzáértésen, amivel sikeresen érkezett utánpótlás és élelem a sereghez. E készségeiről már a konstantinápolyi civil szolgálatai során is tanúbizonyságot tett, erős kézzel tartotta kordában a katonáit, de mindig ügyelt rá, hogy a zsoldjuk időben megérkezzen és jusson étel nekik. 
Volt egy másik eunuch is, aki II. Nicephorus Phocas szolgálatában a Balkánra benyomuló orosz törzsek elleni harcban jeleskedett. A korabeli feljegyzések szerint egy az egy elleni küzdelemben győzte le az ellenség "emberfeletti méretű" vezérét. "Lándzsáját két kezébe fogva lóbálta meg, majd a szkíta felé hajította. Oly hatalmas erejű volt csapása, hogy elejétől a végéig széthasította ellenségét, aki jajkiáltás nélkül rogyott a földre."
A valóságban azonban nem a testi erejének, mint inkább az intelligenciájának és gyors reakcióinak köszönhette, hogy félelmetes harcos vált belőle. A legtöbb híres eunuch, akárcsak Varys, inkább észben, semmint fizikai erőben voltak átlag felettiek.

Daenerys és Cersei
1_33.jpgA két főszereplő nő igen sokban különbözik, de van egy dolog, amiben azonosak, akárcsak a középkori asszonyok: egy férfiak szabályai szerint játszott és felépített világban sikeresen helytállnak. A középkori királynők uralma sok esetben a férfiaktól - apjuktól, férjüktől, fiaiktól - függött, de volt lehetőség kitörni e szűkre szabott keretek közül. Ahogyan Cersei, Robert Baratheon felesége eleinte a háttérből manipulálja a körülötte álló nagyhatalmú férfiakat és fiúkat, úgy középkori hasonmásai is sok esetben a színfalak mögött maradva játszottak fontos szerepet. De volt egy nő, aki minden esélyét meghazudtolva vált sikeres uralkodóvá: I. Margit királynő, aki hihetetlen pályafutása alatt egyesítette a Dán, a Norvég és a Svéd Királyságot.
Margit apjának, IV. Valdemár dán királynak, majd férjének, VI. Haakon norvég királynak a halála után kiskorú gyermeke, Olaf helyett uralkodott régensként. Sajnálatos módon fia is korán elhunyt, ezután Margit saját jogán birtokolta mind a dán, mind a norvég koronát. A svéd trónon ekkor Albert király ült, akit népe megvetett, és egy lázadás során Margit királynőnek ajánlották trónjukat, hogy uralkodjon felettük, amíg le nem telik a gyászidőszak, és frigyre nem léphet. Ahelyett, hogy ismét egy férfi uralma alá kerüljön, Margit örökbe fogadta nővérének unokáját, Pomerániai Eriket, és fiává, örökösévé nyilvánította. 1397-ben koronázták a három királyság urává, ám 1412-ig, Margit haláláig ő maradt a tényleges uralkodó. Ő nevezhető az egyik legsikeresebb középkori uralkodónőnek, hiszen a három királyság uniója halála után még több, mint 100 évig fennállt. 

Érdekel Arthur király alakja is? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

A héten ünnepli első születésnapját a KultúrPara, ennek örömére egész héten nyereményjátékokkal várunk Facebook oldalunkon! Gyere és játssz az Agave, a Partvonal, a Fumax, a Jaffa, a Kossuth, az Álomgyár, a Lazi és az Alexandra Kiadó könyveiért!

new_borito.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9212826160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.