Ha meghallod, véged

2017. október 14. 00:51 - Carbonari

Könyvajánló - Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke

vegzet.jpg

A regény a pszichológiai horror olyan
mélységeibe merészkedik,
ahol semmit sem hihetsz el, amit hallasz.
Micsoda megkönnyebbülés, hogy csak olvastam…

Tonka „közlegény” túlél valami irgalmatlanul igazságtalan dolgot a sivatagban. Kómában fekszik hat hónapig, és amikor végre felébred, egy katonaorvos vidáman közli vele, hogy testének minden – minden – egyes csontja és csontocskája eltört. Ráadásul nem egyenként, hanem egyszerre. Egyszerre valamennyi. Az orvos nem érti sem ezt, sem azt, hogy egyáltalán hogyan lehet még életben?! Azt pedig végképp nem akarja aláírni, hogy Tonka „közlegény” semmire sem emlékszik a történetből, csak egy dallam ellen harcol.
Egyetlen rohadt dallam ellen.
Harcol.

Ki is ez a Tonka nevű fazon? Detroit üdvöskéinek, a Danes együttes tagja a fentnevezett ember.
Az együttesnek valamikor nagyon futott a szekere, de mára már kiégtek, és nem többek, mint régi sikereikből élő senkik. Agonizálnak, isznak, a tönkremenés határán egyensúlyoznak. Ebből az állapotból egy amerikai kormányügynök látszik kihúzni őket, amikor megbízást ad egy rosszindulatú hang forrásának felderítésére. Az együttes tagjai elvállalják, miért ne vállalnák el: még az sem téríti el őket szándékuktól, hogy a helyszín Afrikában, egy sivatagban található. De a sivatagból egyedül Tonka kerül vissza a társadalom gyógyító helyére. Hol vannak a többiek? Élnek még egyáltalán? És melyik a jobb? Ha meghaltak, vagy ha élnek? Mert ha mégis élnek, ki fog visszamenni értük abba a megnevezhetetlen, sötét borzalomba, abba a „rosszindulatú hang” birodalmába, hogy megmentse őket?
Mi az egyáltalán, hogy rosszindulatú zene? Hogy lehet egy ilyet beazonosítani? Mivel állhat kapcsolatban?

Ahogy egyre több idő eltelik Tonka kómából való felébredése óta, annál több részletre emlékszik, hogy mi is történt vele Afrika forró égöve alatt. Egyre hátborzongatóbb emlékek merülnek fel benne, amelyek egy borzalmas, sötét titokra derítenek fényt.

"Az orvos a hadsereg tagja.
– És most – mondja – hadd magyarázzam el, miért valami hihetetlenül nehéz dologgal állunk szemben. – Philip még nem tudta teljesen szemügyre venni a helyiséget. A látómezője széle homályos. Mióta van itt? Hol van? De az orvos nem válaszol meg efféle kimondatlan kérdéseket. – Ha csak a csuklóját és a könyökét törte volna el, arra juthattunk volna, hogy elesett, és szerencsétlenül ért földet. De eltörte a humerusát, a radiusát és az ulnáját is; az orsócsonti dudorjait, a hollócsőrnyúlványait, a pörgéit és kezének mind a huszonhét csontját. – Elmosolyodik. A mosolya azt üzeni, hogy Philipnek is osztoznia illene a derűjében. – Nem várom el, hogy az emberi test minden csontjának nevét ismerje, Philip, de a lényeg, hogy nem csak a csuklóját és a könyökét törte el. Hanem szinte mindenét."

Szeretni fogod.
Végig fogod izgulni.
Hitetlenkedve fogsz heherészni, hogy ne már.
Vakargatni fogod a fejed, hogy ezt most hogy?
Néhol tátva fog maradni a szád.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre!

vegzet_1.jpg

 

Köszönjük, Fumax Kiadó!

 

Kövess minket a Facebookon is!

 

 Los Angeles - ahogy még sosem láttad. Érdekel? Kattints!

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3512797030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.