Tudod, miért szól a harang mindennap 11 órakor Kőszegen,
és csak Kőszegen, sehol máshol ebben az időszakban?
Tudod, ki volt Jurisics Miklós?
Tudod, hogy 1532-ben miért figyelt egész Európa szívszorongva Kőszegre?
Nem?
Akkor uccu neki, olvasd el Kapa Mátyás legújabb könyvét,
a Harangszótól harangszóig címűt!
Ha nekem tetszett, nem létezik, hogy téged hidegen fog hagyni.
Úgy néz ki, Kapa Mátyás városok történelmének historizálására tette fel az életét: méghozzá ízesen, érdekfeszítően, történelmi alapokra helyezett élénk fantáziával.
Ami még jobban tetszik, hogy kis hazánkban van is erre fogadókészség, és a közömbösek tengerében mindig akad jó pár hazájának, de azon belül lakóhelyének elkötelezett ember, akik felkarolják, segítik a könyv megírását. Ötletelnek, kutatnak, adomákat osztanak meg az íróval, hogy azokat nyomtatásban viszontláthassák; hogy örömmel megvehessék, elolvashassák, aztán megint megvehessék, mert valamire való kőszegi ember ezt adja ajándékba kőszeginek és Kőszegről elszármazottnak egyaránt. Hogy mindenki lássa, hallja, érezze: összetartozunk. Hogy feltehessék polcuk díszéül: tényleg összetartozunk.
Hogy aztán ezt a díszt bármikor lekaphassák onnan, és fellapozhassák, beleolvashassanak, elégedetten és a sorsnak hálásan hátradőlhessenek: igen, megcsináltuk.
Igen, megcsinálták.
Igen, ez Kőszeg.
Igen, ilyen.
Igen, ezekre az emberekre, akikről írt az író, büszkék vagyunk.
A városi bíróra, aki felelősen döntött vészhelyzet idején.
A termetes pékre, aki, amikor jelszót kértek tőle a török kikémlelése utáni portyából való visszatéréskor, elbődült, hogy "idehallgass, drágaláltos rózsaszálam", nem ismersz meg? Pofon vágjalak???
A tanácstag fiára, a kikapós szépasszonyra (igen, még reá is), a tudásszomjas falubélire, minden akkori kőszegire, Jurisics Miklósra, rá meg pláne.
A szerző, Kapa Mátyás az anyaggyűjtés során szemlét tart Kőszeg felett a Szultán-dombról
1529-ben járunk, amikor a török visszatakarodott Bécs alól, és az útba eső helységeket jól feldúlta. Így járt volna Kőszeg is, de.. nem járt így. Hogy miért? Olvass bele a könyvbe, megtudod!
Jöhetünk, mehetünk Kőszeg alatt, Kőszeg fölött és magában a városban, szétnézhetünk hódoltsági területen (nem sok néznivaló van, annyi szent, romok, felperzselt föld és rettegő helyi lakosok), követségbe mehetünk Szulejmánhoz, Ibrahim nagyvezírhez, helyi török szokásoktól fintoroghatunk, kényszerű tiszteletünket tehetjük a szultánok rezidenciájában, Topkapiban, és egyértelműen fogalmat alkothatunk arról, hogy az ellenfél is ember, sőt, tiszteletreméltó ember. Mindezek mellett egész kerek kis történet kovácsolódott a történelmi eseményekhez, amelyekre fel lehet fűzni az akkori idők szokásait, miliőjét, szerelmeket, intrikákat és a hétköznapi életet.
Elérkezik 1532, amikor Kőszegre figyel az egész ország, mit az egész ország, egész Európa! Jurisics maroknyi védő élén megállítja a Bécs felé hömpölygő török sereget.
Megismétlem:
Jurisics. Maroknyi. Védő. Élén. Megállítja. A. Bécs. Felé. Hömpölygő. Török. Sereget.
Igaz, ehhez a kardok ereje önmagában kevés lett volna, kellett hozzá némi diplomáciai fondorlat is: de akkor is.
Megállítja.
Kőszeg és a mindenkori kőszegi lakosok pedig méltán büszkék erre.
Kőszegi báró Jurisics Miklós, horvát főnemes
Pedig akkor sem volt egyszerű élni, sőt.
Hogy a katona nem kapott zsoldot, mindennapos eset.
Hogy a követségbe parancsolt nemes saját költségén volt kénytelen békét kérni, ügyet intézni az ellenséges szultán udvarában: mindennapos eset.
Hogy akkor is éltek emberek, akiknek olyan természetes volt az intrikálódás, mint bárki másnak a levegővétel: mindennapos eset.
Hogy két király is uralkodik az országban és a török is fenyeget: na, az nem mindennapos, hanem rettenetesen nehéz és bizonytalan időszak nemesnek és nemtelennek egyaránt. Illetve, de: mindennapos.
Kőszeg és a kőszegiek pedig mindezt írásban szerették volna látni, és ezért tettek is. Született regény a kőszegi diadalról bő 30 éve Hunyady József tollából (Az égig érő vár), de éppen ideje, hogy más szemszögből is készüljön egy mű, ahogyan a ma élő lakosok látják, ahogyan az író látja a levéltári leletek alapján.
Örömmel mondhatom, hogy a kötet lebilincseli az embert, bár azon kívül, hogy magyar vagyok, semmi közöm Kőszeghez. Még csak nem is voltam ott egyszer sem. Csak képeslapjaim vannak a városról. De mindez nem számít: Jurisics diadala, Kőszeg helytállása az én szívemet is megdobogtatja.
Aki pedig mégis megnézné magának közelebbről Kőszeget, azt számtalan esemény várja. Egyik legkiemelkedőbb a Félhold és Telihold - Kőszegi Ostromnapok elnevezésű rendezvénysorozat, amely éppen ennek az időszaknak dicsőségét kívánja megerősíteni a helyi lakosokban. Őszintén remélik, hogy 2032-ig simán megáll a rendezvény saját lábán, mert akkor éppen 500. évforduló következik be, és akkor aztán ami csak belefér...
Ma, 2017. november hatodikán pedig debütál a Historycum Kiadó könyve, Kapa Mátyás Harangszótól harangszóig című regénye, amely minden magára kicsit is adó kőszeginek kötelező olvasmány.
Nem azért, mert tényleg kötelező.
Azért, mert .. mégiscsak kőszegi, vagy mifene.
S ha már az, akkor.. érted, nem?
Szeretnél többet megtudni a könyvről? A Historycum Kiadó honlapjáról mindenkor kedvezménnyel rendelheted meg, kattints a képre!
Köszönjük, Historycum Kiadó!
Tetszik, amit olvastál?
Akkor kövess minket a Facebookon is!
Ha Párizs megér egy misét, akkor Cegléd egy regényt feltétlenül. Érdekel? Kattints!
A képek Kőszeg regénye c. Facebook oldalról származnak.