Tenyérnyi pókok, krokodilok, kígyók és testvériség: Ausztrália

2017. november 12. 07:38 - Carbonari

Könyvajánló - Vajta Gábor: Idelent

auszt.jpg

Mit tudsz Ausztráliáról?
Szinte semmit, mi?
Lenn van délen, csaknem lecsurogva a golyóbisról.
Kenguruk, tenyérnyi pókok, kígyók.
Fegyencek.
Szélsőséges időjárás.
És még?
Nos, erről az és mégről mesél nekünk
Vajta Gábor, ízesen, humorosan, önkritikával,
ellenállhatatlanul a bevándorolt szemszögéből.
Nagyon sokat nevettem, kuncogtam
és bólogattam olvasás közben. 

„Csak az a baj, hogy nehéz … a kertészélet a trópusokon.. Van időm munka közben nótát dúdolgatni. Sosincs megállás, minden mindig nő, a banánok és nádak szemmel követhető gyorsasággal, vagy éppen pusztul, mert egyik növény megöli a másikat. A lomb elszállítása évente 7-10 kisteherautónyi fuvar (megrakva, mint egy szénásszekér), plusz a heti kuka hetven százaléka.

Az ember megtanulja, hogy a harminc centi vastag banántörzset egyetlen jól irányzott machetecsapás kettészeli (ha elég nagy  az a machete), míg a karcsú pálmatörzsbe beleszakad  a láncfűrész is… Hogy melyik növényt miként kell megfogni a hetekig sajgó gyulladás elkerülésére, mert a tövisek csak röhögnek a vastag, könyékig érő bőrkesztyűn. Hogy a zöld meg a fekete hangyák csípése csak a kocakertészeket meg a turistákat  riasztja; hogy esőben jobb dolgozni, mint napsütésben; hogy a tenyérnyi pókokkal pedig nem kell foglalkozni, tényleg csak a légynek ártanak.”

A szerző, Vajta Gábor orvosi egyetemi végzettséggel bír, majd háziállat-embriológussá vált (jelentsen ez bármit is). Egy ideig Gödöllőn, majd Dániában élt és dolgozott. Hosszas habozás után vágott neki Ausztráliának, és maradt ott mindmáig. Ennek lassan 20 éve, és ennek a húsz évnek minden publikus tapasztalatát tartalmazza ez a könyv: ízesen, humorosan, önkritikától sem mentesen.

Tárgyalja Ausztrália történelmét, leírja, hányan nem fedezték fel ezt a földrészt, mi történt a bennszülöttekkel, mekkora kedvezményeket kapnak az elszenvedett sérelmeikért (nemzedékek sora él segélyből, amely abszolút kívülálló szemmel számomra biztos, hogy egyszer rettenetesen vissza fog ütni), mit jelent az egyenlőség ausztrál módra. Emiatt van már Sorry Day-ük is.

vajta.jpeg

A szerző, Vajta Gábor

Számos gyakorlati tapasztalat is tarkítja a történetet, bőséges leírást kapunk az ausztrál mindennapokról. Például a használt nyelvben a rokokó finomkodás vagy a romantikus érzelgősség hiánycikk arrafelé. Vagy milyen jó nekik, ott az óceán, gyönyörű homokpadokkal. Felejtsd el, tanácsolja a szerző, halálosan veszélyes, krokodilok, cápák, tengeri kígyók, mérges medúzák – az egész nem más, mint öngyilkos paradicsom. Az időjárás a földrész többségén egyszerűen egyenesen elviselhetetlen. De! Vajta Gábor azért tudta, hová kell költöznie, mert lakóhelye, Cairns más. Itt sosincs 40 fok, harminc fok felé is csak pár héten át megy fel a hőmérő higanyszála, éééééééés 20 fok alá „télen” is csak kivételes esetekben süllyed. Azért képzeld csak el: nem kell fűteni… Ami gáz, hogy a ciklonra való felkészülés életük szerves része. Azonban.. ha elviszi a tetőt a fejük fölül ez az időjárási átok, az állam gavallérosan kompenzál. Tényleg gavallérosan. A pénz, az iskolázottság és családi háttér itt nem szempont, semmilyen előjogokat sem biztosít. A helyi szokásokat nem árt ismerni, különben egy ártalmatlan mozdulat – teszem azt a felemelt mutatóujj – komoly félreértéseket von maga után. Testi épségünkre és a házi kedvencekre vigyázni kell, mert eszméletlen sok a kígyó (igen, mindenütt, házban, kertben egyaránt előfordul), és némelyike baromi mérges. Nem lelkiállapotilag, hanem amúgy. A macska természetes kígyóriasztó, mégpedig, ha van esze, nem megfogja, hanem a mozgásával eltéríti a kertből ezeket az – egyébként – védett dögöket. Mindenesetre kettő darab fásli nélkül senki se induljon el Ausztráliába, és ha elolvasod a könyvet, azt is megérted, miért. Aztán vannak pókok is. Tenyérnyiek. Általában ezek a veszélytelenek, bezzeg a kisebb nyolclábúak némelyike… a krokodilokkal pedig egyszerűen vigyázni kell. Nagyon vigyázni kell. Nem érdemes ligetekben, erdőkben sem sétálni, mert vannak fák, amelyek minden előzetes figyelmeztetés nélkül „ledobják” fél, egy méter átmérőjű ágaikat. Élni csak a sós víz 20-30 kilométeres körzetében érdemes, a földrészen amúgy beljebb „nincsen semmi”.

Miért jó mégis itt élni?
- mert mindenki mate. Nem tudod, mi az a mate, mi? Én is csak a 121. oldalon jöttem rá, addig csak birizgálta az orromat a szó, ahogy számos alkalommal használta a szerző. Ja, hogy te tudsz angolul, és rögvest levágtad? Jó neked.
- mert az ausztrál társadalom nyitott és befogadó. Nálunk a multikultúra csődöt mondott, ott virágzik.

Hogy miért ne rohanj mégsem hanyatt-homlok bevándorolni oda? Mert nem hülyék, és boldog-boldogtalant azért mégsem fogadnak be csak úgy… meg kolbászból ott sincs a kerítés. Ha nincs pénzed az induláshoz, kitartásod a beérkezéshez, rugalmasságod és kreativitásod a boldoguláshoz, ugyanúgy nem „üt be” be neked ott az ausztrál testvériség, mint ideát az európai életviszonyok.

Szeretnél többet megtudni, mi is a helyzet ma Ausztráliában? Kattints a képre, a könyvet kedvezményesen be is szerezheted a kiadótól!

idelent.jpg

 

Köszönjük, Noran Libro Kiadó!

 

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

 

Szerbia, 1999: eltékozolt ország elkallódott nemzedéke. Érdekel? Kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5013063048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.