Shakespeare újra - Boszorkánymagzat

2017. november 20. 00:02 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Margaret Atwood: Boszorkánymagzat

Shakespeare halálának 400. évfordulója alkalmából a Hogarth Press felkérte korunk klasszikusait, hogy írják meg a halhatatlan drámák mai változatát. Egyidőben számtalan országban kerülnek könyvesboltokba a Téli regeA velencei kalmár, a MacbethA makrancos hölgy, a Lear király és az Othello átiratai, Jeanette Winterson, Howard Jacobson, Jo Nesbø, Anne Tyler, Edward St. Aubyn és Tracy Chevalier regényeinek lapjain. A Kossuth Kiadó csatlakozott a kezdeményezéshez, és sorra adják ki magyarul is e régi-új történeteket. Most Shakespeare utolsó darabját, A vihart állította a közönség elé a zseniális Margaret Atwood, új köntösben!

Miguel Angel Estevez: Storm at Sea

A főszereplőnk Felix, egy ötvenes éveiben járó művészeti igazgató, aki egy kanadai város, Makeshiweg színházának (és fesztiváljának) a kreatív munkatársa. Felix kizárólag a munka kreatív részének él. Megbotránkoztató ötleteit dolgozza ki, színészeket, technikusokat kutat fel, rendez és próbál velük, jelmezt tervez. Minden más, a pozícióval járó munkát Tony végzi el. Ő szerzi a pénzt, ő jár el a fogadásokra, ő beszél a politikusokkal, köztük Sallel, aki Felix régi vetélytársa, és jelenleg a művelődésügyi miniszter. Felix magánéletében tragédia történik: felesége belehal a szülésbe, kislánya, Miranda pedig agyhártyagyulladást kap és szintén elhagyja Felixet, amikor még nem tölti be a hármat. Felix a munkába temetkezik, és egy zseniális bemutatóra készül, a fesztivál nagy dobására: színpadra viszi saját szája íze szerint A vihart! Ám a miniszter és Tony összeesküdnek ellene, és kiebrudalják Felixet a színházból, aki ezután az őt kísértő Miranda szellemével együtt egy városon kívüli kis apró kalyibába költözik, és bosszút forral. Kilenc éven át. 

Simon Russel Beale Prospero szerepében

Itt kezdődik a valódi történet, amikor Felix csatlakozik egy kezdeményezéshez: egy börtönben kezd el oktatni, az a koncepciója, hogy minden évben egy-egy Shakespeare-darabot vesznek elő, magyaráznak el és el is játsszák a rabok, hogy aztán videóra vegyék a játékukat, és az egész börtön az igazgatóval, személyzettel, többi rabbal együtt láthassa. Nagy sikerrel fut a dolog immár három éve, eljátszották már - természetesen újraértelmezve - a Macbeth-et, Julius Caesart és III. Richárdot is, ám Felix megkapja a hírt, hogy a következő előadásukra a börtönbe látogat az igazságügyi miniszter (Sal) és a képviselő (Tony). Végre eljött az immár 12 éve várt és tervezgetett bosszú ideje! Csak az a dolga, hogy eljátssza Prosperót, és a többiek csinálják, amit kell nekik. Hogy beválik-e a terve? Nos, igen. Még ha nem is úgy, ahogy tervezte. 

Mark Quartley (Ariel) és Simon Russel Beale (Prospero)

Ez az átirat zseniális! A kötet egyszerre egy magyarázat és elemzés a műhöz, és közben feleleveníti és eljátszatja szereplőivel az egészet, kétszer is. Bár jóval hosszabb, ráadásul regény, de sokkal szórakoztatóbb, mint maga A vihar. A börtöntöltelékek magyarázzák és átírják a karaktereket, hogy látják ők, új dalokat emelnek be, a meglévőket átszerkesztik, és nagyon szeretik csinálni az egészet. Felix segítségével elemzik a halhatatlan klasszikusokat. Egy ilyen momentum során jutott eszembe, hogy igazából szerintem túlzásba is visszük ezt az egész Shakespeare dolgot. Az volt a feladatuk a raboknak, hogy gyűjtsék ki az összes börtön, a fogvatartót és a fogvatartottat a műből. Prospero volt az egyik fogvatartott, a börtöne a sziget, a fogvatartói pedig Antonio és Alonso. Prospero volt a másik fogvatartó, és Caliban illetve Antonio, Alonso, Ferdinand és a többiek a fogvatartottak, az egyik a sziklában, a többiek a szigeten... és így tovább. Összesen kilenc börtön jelenik meg. És ennél a résznél jött a gondolat, hogy szerintem alaposan túlzásokba esünk. Miért is népszerűek a mai napig is Shakespeare művei? Persze, igen, azért, mert a színházak időről időre előveszik, mert kötelező olvasmányok, mert nem hagyják, hogy feledésbe merüljenek. De nem csak ezért. Azért is, mert rém egyszerűek. Mert a legegyszerűbb emberek is megértik a szereplőket és motivációikat. Hiszen szinte mindannyian egydimenziósak. Mi mozgatja az összes Shakespeare-darabot? A bosszú, a szerelem, a bosszú, a hatalomvágy, a bosszú, a pénzéhség, a bosszú, a nagyképűség, ja, és ki ne maradjon a bosszú. Ezek mind olyan érzelmek, olyan tulajdonságok, amelyeket a faék egyszerűségű ember is átérez és megért. Ennek fényében ez a millió egy elemzés, a millió egy szín adása a szereplőknek, a belemagyarázások és társaik nekem nagyon erős túlzásoknak tűnnek. 

Jenny Rainsford (Miranda), Simon Russel Beale (Prospero) és Joe Dixon (Caliban)

Mindazonáltal, ahogy mondtam, Atwood nagyot alkotott. Megismertetett (és megismerkedett) a börtönök programjaival, miközben újra elmesélte, kifordította, majd még egyszer elmesélte ezt a halhatatlan történetet. Csak ajánlani tudom! Köszönöm a Kossuth Kiadónak a lehetőséget!

A képek az RSC (Royal Shakespeare Company) 2016-os, DVD-n és Blue-ray-en is megjelenő A vihar változatából származnak. Nagyon szép látványvilággal, élénk színekkel és modern technológiával dolgoznak, rákerült a radaromra a darab, be fogom szerezni :)

Addig is, ha van a szeretteid között Shakespeare-rajongó, jó ajándék lehet neki ez a kötet, amit a borítóra kattintva kedvezményesen rendelhetsz meg a kiadótól:

Érdekel más régi Shakespeare-darab is új köntösben? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6613271011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.