Történelmi kalandregény a 10. századi mogyeriekről

2017. november 20. 07:28 - Carbonari

Könyvajánló - Urbánszki László: A felderítő

derito.jpg

A Szenzár Kiadó folytatja Urbánszki László A magyarok nyilaitól című sorozatának kiadását, alig pár napja jelent meg a folytatása, A felderítő címmel.
Maradjunk annyiban, hogy Urbánszkit minden magára valamit is adó ember olvas, már aki szereti a nem szabványos történelmi regényeket. Az olyanokat, amelyek megtartják valóságalapjukat, ugyanakkor megtelnek élettel, vadsággal, huncutsággal: szóval a való élettel, amelynek sava-borsa van.

Mogyeriek országában járunk, ahol Agacs, az Ördögfattyúból megismert, felnőtté lett avar fiú kalandjai folytatódnak.

Amióta Urbánszkit olvasok, azóta töröm a fejem, mely kedvenc írómra hajazik a stílusa. Figyelem: nem ismétli, nem szolgaian leutánozza, hanem hajazik. Nem mindegy! Ma végre rájöttem: Fekete Istvánéra, akinek szinte minden könyvén csüngtem gyerek és fiatal felnőtt koromban (meg még ma is gyönyörrel olvasom újra, meg újra a műveit). Hasonló természetszeretetük, tájleírásaik, a mindennapi élethez való – gyakran könyörtelennek bélyegzett – viszonyuk. Csak Fekete István feketeistvánul ír, Urbánszki László meg urbánszkilászlóul. Értve vagyok, nem?

Szóval Agacs felderítő lett, abból is kiemelkedő. A könyv elején éppen egy óriási gulya körül látjuk viszont hősünket, aki a felderítő élet első számú szabályát szem előtt tartva, nem sajnálja a pénzt az osztályon felüli felszereléséért, ruházatáért: „aki fázik, az mocorog, aki mocorog, azt észreveszik, aztán meghal! – gondolta bölcselkedve. – Vagy, ami rosszabb, kirúgják a felderítőktől."

Az idők változnak a mogyeriaknál is, a zsákmányszerző hadjáratoknak vége, abból kell a legtöbbet kihozni, ami rendelkezésre áll: a földből és az élő erőből. Agacs sokat látott svábföldön, és elhatározza, hogy szántatni, vettetni fog az állattartás mellett, amelyhez előbb azonban embereket kell verbuválnia. Igen, ahonnan lehet, ahogy lehet. És lehet. Szép szóval is.

A felderítőkhöz bekerülni sem egyszerű, de ott maradni meg egyenesen embert próbáló feladat, még Agacsnak is, akit kölyök korában pedig mestere kiokosította erre a feladatra.
Mindenesetre a hír, amit hozott az első kötet végén, a nagyfejedelmet arra kényszeríti, hogy felkészüljön a mogyeri sereg a bajorok ellen, élelmet, takarmányt halmozzon fel (lopjon, jaj, fúj, szóval szerezzen, ha kell), gyakoroltasson és felderíttessen, felderíttessen, felderíttessen. Hogy közben legényes virtuskodás, pár kivert fog és dögfáradt vitézek hullanak, hát istenem.
felderito.jpg
Jahaj.. nagyon nevettem, amikor a felderítőnek bevett Agacs büntetésből nagyurak, úrasszonyok kíséretéül lett beosztva… és a ló meg megette a kölcsönkért nagyúri nadrágját… tisztességes ló nem tud zárt szájjal nyeríteni, de ez… ez megtette. Igen. A nadrágjával a szájában. Mondjuk, az is megér egy  misét, hogy miért nem volt rajta  Agacson éppen eme nevezetes ruhadarab....

Amikor közelít a jó idő, a sereg megindul. Agacs tél végén előre megy, hiszen az első kötet végén Gondoskát (Kadosa századost) és hatvan bajor földre beszorult harcost ki kell menteni, mert nem annyi a mogyeri becsület, hogy veszni hagyják őket az ellenben. Útja során Agacs szeme, füle nyitva, hiszen Tarkacsu nagyfejedelem megmondotta: a tizedesség csak az első lépcső nagy vágyához: nemzetséget alapítani. Ha jól csinálja: sikerül. Ha nem… ha nem, akkor mindegy. Akkor nincs nemzetség, nincs vagyon és nincs semmi. Pedig neki már tucatnyi család dolgozik, ott a bajor lány, Inge is, akinek viszont a nagyfejedelem parancsára kötelessége visszakísérni őt bajor földre. Inge nőben hasonló Agacshoz: pontosan tudja, hogy a valóság rettenetesen sértené nem próbált emberek becsületérzékét, ezért mindent, amiben egyszerűen lehetetlen becsületes megoldást kisikeríteni, azt be kell csomagolni. A találékony lány útközben boldogul is, jobban, mint bárki hinné, vagy várná. Arról nem beszélve, hogyan alapítja meg a mogyeriaknál biztonságos életének alapjait: türelemmel, kitartással, kreativitással, lehetőségek kihasználásával.
Az útra aztán elmegy Kökény is, akit Agacsnak kedves igen nagyon. Kökény tudja, hogy csak pár jó éve van Agaccsal, amit meg kell becsülni és ki kell tölteni örömmel és megelégedettséggel. Tudja és akarja.

urbi_1.jpg

A szerző, Urbánszki László

Aztán kieszelnek valami nagyon eredetit az Altenrockba szorult magyar sereg maradékának és Gondoskának  kiszabadítására, felmentésére, ahogy tetszik…. ami, ha beüt, nagyon sok titoktól megszabadítja a bajorokat. Ha nem, akkor meg megint csak úgyis mindegy. De ezt már a harmadik részből tudhatjuk meg, hogyan vált be. (Harmadik részből... amit meg kell várni.. pedig nagyon olvasnám máris, azonnal.)

Mostanában Urbánszki sokat bölcselkedik. Öregszik? Mert folyton tanít. Vagy legalábbis tanítani igyekszik, már akinek füle van a meghallásra. Azt sulykolja, hogy legyen gondod magadra. Hogy azért, mert te jó vagy, békével közelítesz másokhoz, attól még nem biztos, hogy mindenki más ilyen. Nem azt mondja, hogy az áldozat hibás azért, mert a másik kiforgatta javaiból vagy bántotta, netán megölte őt valaki. Azt mondja, hogy a jó édesanyját minden mocsok embernek, aki a másik életét, testi épségét, vagyonbiztonságát sérti vagy veszélyezteti. De azt is mondja, hogy az áldozat vigyázzon / vigyázhatna magára. Előzze meg a bajt, amiben lehet. Figyeljen jobban arra, amire figyelhet. A mai világban mondjuk ne menjen el sötétedés után futni a kihalt parkba, ahol ezernyi búvóhely van és ahol amúgy sem bizalmat gerjesztő egyének lófrálgatnak nemhogy este, hanem nappal is. Vagy jobban utána nézhetne üzleti partnerének, mielőtt partnerévé fogadja. Lehetne minden téren körültekintőbb. És ha ez ma így van, a régi időkben hatványozottan így volt. Ma nyugodtan útra kelhetsz egyedül nagyobb távolságokra is, nagy általában semmi bajod sem lesz. Akkoriban viszont a szomszéd településre IS megerősített fegyveres kísérettel volt ildomos útra kelni. Természetesen jogodban áll azt mondani, hogy már pedig neked senki ne mondja meg, hol eddz sötétedés után, ha egyszer amúgy az a legalkalmasabb terep az edzésre, és időd is csak akkor van ezt abszolválni, oké - de te jársz úgy, ahogy jársz. Meghalsz vagy megsérülsz, ha éppen rosszkor jársz arra.

Ne aggódj, a hatalmi gépezet beindul, igyekeznek majd kideríteni, mi történt veled - ha a legrosszabb forgatókönyvet figyelembe véve megtalálják egyáltalán a hulládat és a számtalan akta mellett van ideje kiemelt figyelmet fordítani az eltűnésedre a hatóság emberének.
Utána.
Amikor neked már hót halálosan mindegy.
Hát nem jobb megelőzni az ilyesmit?

Történelmi kalandregény, amin elég gyakran fulladozva kell röhögni. Fel-felböffenve, harsogva, vagy halkan, hitetlenkedő kuncogással.
Ne nagyon olvasd buszon, vonaton, villamoson. Legalábbis akkor ne, ha zavar, hogy nagyon néznek, mi a búbánaton röhöghetsz annyira…

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre!

agacs.jpg

 

Köszönöm, Urbánszki László!

A képek a szerző Facebook oldaláról származnak.

 

Kíváncsi vagy az első részre? Kattints!

 

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6713311481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.