A kémek öröksége - hogyan ítéli meg a jelen a múltat?

2017. november 28. 00:04 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - John le Carré: A kémek öröksége

John le Carré tán búcsúzni készül? Mindenesetre úgy tűnik, mivel a legutóbbi könyve nem a hidegháború zseniális kémeiről szól, hanem az utódok ítéletéről. Olyan utódokéról, akik bár olvastak róla, akik tanultak róla, de mégsem éltek abban a korban. Vajon helyes, hogy mai erkölcsök alapján ítéljük meg a múltbéli bűnöket?

"A következőkben, amennyire csak tőlem telik, igyekszem hűen beszámolni arról, milyen szerepet játszottam az angol titkosszolgálat Mázli kódnevű elterelő műveletében, amely az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején zajlott a keletnémet titkosszolgálat (Stasi) ellen, és két ember halálával végződött. A legjobb angol titkos ügynökével, akivel valaha is dolgoztam, és egy ártatlan asszonyéval, akiért az életét adta."

Évtizedeket ugrottunk az időben, George Smiley és társai már nyugdíjas éveiket tapossák, amikor a jelen kémei úgy döntenek, hogy tiszta vizet öntenek a pohárba. Ennek érdekében akár a múlt kémeit is fel lehet áldozni. Hiszen ők mit sem érnek ma már. Smiley és Peter Guillam évtizedek óta a sötétség és a démonok rabjai. Egy olyan kor legjobbjai voltak, ami nem kegyelmezett. A hidegháborús évek voltak a legsötétebbek és legkeményebbek a kémvilág, e rejtett, ködös, érzelemmentes, mégis gazdag világ számára. Követtek el hibákat? Még szép. Szegtek-e szándékosan törvényt? De még mennyit. A cél szentesíti az eszközt. Ezek a démonok most felszínre törnek, mégpedig két pénzéhes "gyerek" miatt, akiknek a szüleit a berlini falnál ölték meg a hatvanas években. De ki a hibás? Aki meghalt? Smiley? Guillam? Mindannyiuknak van vaj a fején, de mit tud kezdeni a jelen kémszervezete a múltéval, mi van, amikor a jelen a múlttal csap össze? És mit kezdenek az agyafúrt vén rókák a technikai zsenikkel?

A szerző, John le Carré

"Mit sem számított a jövő, amíg el nem jött."

Ez a könyv méltó folytatása (tán befejezése?) a Smiley-örökségnek, és felvet olyan kérdéseket, amelyeket meg kell válaszolnunk. Hiszen a múltat mindig a jelen lencséjén át vizsgáljuk. Hogy ez helyes-e vagy sem, az már más kérdés. Szerintem a cél nem szentesíti az eszközt. Viszont magyarázza. Kicsit csapongó, hol a jelen (sokszor elbaltázott) kérdéseinél járunk, aztán egy pillanat, és máris az ötvenes, hatvanas évek kettészakadt Európájában készülünk valamire. Nem igazán volt egység a két idősík között, és le Carré stílusa is másképp működött a két korban. A témafelvetés és ötlet nagyon jó, a kivitelezés - számomra - hagyott némi kívánni valót maga után, de semmiképp nem mondanám csalódásnak. A kémregények szerelmesének tökéletes választás!

Köszönöm a lehetőséget az Agave Kiadónak, a borítóra kattintva kedvezményes áron megrendelhető tőlük:

Hogyan lesz egy amerikai állampolgárból meggyőződéses kommunista?

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8013276781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.