Radnóti levelei - miért érdekelnek minket a híres emberek történetei?

2017. december 07. 07:45 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Bíró-Balogh Tamás (szerk.): Különben magyar költő vagyok

November 9-én volt Radnóti Miklós halálának 73. évfordulója. Erre a szomorú és kegyetlen, szükségtelen eseményre emlékezve jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában egy gyönyörű kötet, amely a tragikus sorsú költő által írt és neki címzett levelek egy részét adja közre. Olyan leveleket, melyek eddig nem kerültek nyilvánosság elé, és olyan leveleket, amelyeken keresztül jobban megismerhetjük nagy költőnket, azt a kort és közeget.

A szám szerint 467 levelet Bíró-Balogh Tamás rendezte és válogatta egy kötetbe. Sajnos számos levél megsemmisült vagy elveszett a kaotikus évtizedek során, de ez a párszáz megmaradt így is szép ívet fest le Radnóti személyéről. Az utóbbi években igencsak megnőtt az érdeklődés a Radnóti Miklós-Gyarmati Fanni páros iránt, ami talán Gyarmati Fanni Naplójának megjelenése után korbácsolódott fel igazán. Az özvegy halála után pedig az irodalomtörténészek és kutatók előtt megnyíltak az addig zárt ajtók: naplókat, leveleket, fényképeket, egyéb személyes tárgyakat vizsgálnak és vizsgálhatnak, hogy a nagyközönség a költő után megismerhesse az embert is. A nagyközönség pedig mindig is kíváncsi az emberre, kíváncsi az egykor privát, intim titkokra, levelekre. Jó példa erre a nemrégiben megjelent Mészöly Miklós-Polcz Alaine páros levelezése is. 

A levelek egészen 1926-tól követik nyomon az ifjú költő életét, láthatjuk a könnyed leválváltásait a rokonokkal, látunk életképeket a nyaralásairól, külföldi utazásairól, a tanulmányairól, a munkaszolgálatról egyaránt, de sokat beszél a szerelméről, az irodalomról, költészetről, fordításról is. Ezeket a leveleket évtizedek óta gyűjtötték, egy része Radnóti özvegyének, Gyarmati Fanninak a birtokában volt, de számos levelet őriztek meg rokonok, barátok, kortársak és azok örökösei is, az egyik legkalandosabb úton talán az a levél került be a kötetbe, amelyet a ma már Svédországban élő tulajdonosa fotózott és küldött el Facebookon keresztül a kutatóknak. 

Ahogy olvasgattam ezeket a leveleket, számtalan gondolat és még több kérdés merült fel bennem. Van egyfajta kettősség bennem az ilyen könyvekkel kapcsolatban: amikor ezeket a leveleket megírták, nem a nyilvánosság, nem a nagyközönség számára szánták őket (legalábbis többségüket), így elmarad a póz, elmarad az óhatatlan álarc, és nem marad más, csak az ember. Egy olyan ember, aki csupán egy másik ember számára mutat valamit, nem pedig mindenki számára. Nagy különbség. Ugyanakkor... éppen ezért, vajon mennyire helyénvalóak ezek a kötetek? Szó nincs róla, érdekel, hiszen az embert érdekli más emberek, hírességek, de akár csak a szomszéd magánélete is. Hírességek, művészek esetében ez az érdeklődés sokszoros és érthető: ki lehet az álarc mögött? De a legfőbb gondolat mégis az volt, hogy ezer meg ezer oldalon át lehetne mesélni akárcsak ezeknek a leveleknek az életútját. Mennyi semmisült meg vajon az 1945-ös árvíz során? Hogyan kerültek Svédországba, meg a világ számos pontjára, hogyan vándoroltak kézről kézre, gyűjteményből gyűjteménybe, örökségből örökségbe ezek a szélbe írt szavak? Ahogyan minden egyes ember életéről, gondolatairól is ezer oldalakat lehetne írni... és most megyek, és beleolvasgatok nagyszüleim rám maradt levelezésébe, amelyek a 40-es években íródtak...

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A borítóra kattintva a kiadó oldaláról kedvezményes áron elérhető ez a kötet. Radnóti költészetének szerelmeseinek tökéletes ajándék lehet!

Érdekel egy versválogatás Istenről, hitről? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8413397821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.