"Történet egy macskáról, akinek szíve viszont hatalmas"

2018. február 04. 07:50 - Carbonari

Könyvajánló - Sheila Norton: Oliver - A macska, aki megmentette a karácsonyt

macska.jpg

Karácsony, macska, tuti történet.
Néhol kicsit csöpög, de könyörgöm,
mikor legyenek túláradóak az érzelmek, ha nem a szeretet ünnepén?
Oké, néhány hete már elmúlt ez az ünnep, de lesz idén is...

A Lazi Kiadó ismét nagyot alkotott, amikor nyomdagépek hegyére tűzte Sheila Norton Oliver, A macska, aki megmentette a karácsonyt című örökbecsű művet.

Először is szívmelengető. Mondom. Van két cicám, akik csak úgy benn termettek a kertemben. Először csak egy. Falatnyi sem volt szinte, a puli megdermedt a jelenlétére. Anyám, borogass, néztem fel kétségbeesetten az elérhetetlen helyen nyávogó apróságra, és azonnal mantrázni kezdtem a kutyának, hogy nem szabad, nem szabad, nem szabad. Már, hogy ne bántsa a cicát. Ezzel egyidejűleg hívogatni kezdtem az aprólékot, de semmi. Fél óra múlva még mindig ott kuporgott az elérhetetlen helyen, a kutya vigyázó szemeitől és finom morgásától őrizve, amikor végre ki tudtam rimánkodni elérhető helyre őkelmét. Etetés, itatás, hová tegyem gondjának megoldása: kitúrtam a tyúkokat az egyik tojó helyükről, amit megfelelő méltatlankodással vettek tudomásul, de másnap már a kismacska a tyúk alatt héderelt, miközben az tojt, én meg tanácstalanul meredtem rájuk, mert már ketten voltak, már hogy a cicák. Most hogy a tyúktojásból kelt ki az újabb kismacska, vagy valami titokzatos úton értesülve lett az éjszaka folyamán a másik is arról, hogy itt jó helye lesz, senki sem tudja. Rávettem életem párját, hogy a garázsajtóra applikáljon egy macskabejárót, mert megértheti, hogy télvíz idején nem lehetnek kinn a fagyban, amit ő megfelelő morgások után abszolvált is, és így január környékén a cicákat le sem lehet vakarni a kazánház melegéről. A helyiségek egérmentesítése sem kérdés innentől, bár, régebben a dió-agyagcserép kombó határozottan kevesebbe került, mint két kamasz cica étvágyának kielégítése... Én pedig, ha megnyugvásra vágyom, csak leülök a kazánházban, és a két macska hamarosan az ölemben terem, elképesztő dorombolással. Vagy csak figyelem őket, ahogy játszanak egymással. Vagy a kutya és a macskák eltérő nyelvezetének különbségein derülök. Mert természetesen a legjobb haverok egymással, a puli és a macskák. Igaz, belekerült pár napi nem szabadba és néhány ősz hajszálamba.

Na, és akkor itt ez a könyv az Oliver nevű vörös cicáról. Félénk, szinte soha sem hagyja el otthonát, a fogadót. Igen ám, de sorsa drámai fordulatot vesz, amikor tűz üt ki a fogadó konyhájában, ő pedig otthontalanul marad, mert elfut a veszély elől, plusz, teljesen le is égett nemcsak a fogadó, de a faluház is. Jó, előtte még felébresztette a gazdáját... szóval, szegénykém ücsörgött az erdőben egy nagy fán, és nem mert lemászni, mert egy bazi nagy róka szerette volna télvíz idején amúgy is soványka étrendjét feljavítani Oliver elfogyasztása által, amikor egy jóravaló emberke leszedi őt a fáról. Nyomozás kezdődik, kié lehet a cica,  meg is kerül a gazdája, de ő Londonban, egy forgalmas út mellett lakik, plusz, a nővére, aki befogadta, allergiás a macskaszőrre, oda nem mehet őkelme. Olivert befogadja a vendéglőből jól ismert család, akiknél tragédia történt a Kormos nevű macskával, nos, itt kezdődik Oliver igazi története. Feloldani a család kislányaiban a traumát, aztán megoldani a család, a falu karácsonyát, összehozni embereket, lehetőségeket megláttatni, elsimítani dolgokat, ez mind mind Oliver dolga lesz, amiket ő derekasan is abszolvál. De amikor megpillant egy kopasz kislányt az ágyban, megérti, hogy itt ő már kevés lesz, és csodára van szükség...

Nos: ha nem szereted, hogy sírsz olvasás közben, a könyvet nem neked találták ki. Ebben a műben elomlik a jó, és az ilyen 50 pluszos hölgyek, mint én, folyton szipognak és az olvasó szemüvegüket a homlokukra tolva elkenik a könnyeket a kézfejükön meg az arcukon, majd visszabillentve azt a szemüveget olvasnak tovább, hogy aztán menetrendszerűen újra feltolják a homlokukra, satöbbi... Ha netán te is ilyen vagy, ne habozz megosztani velem az infót.

akonyv.jpg

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Lazi Kadó!

Kövess minket Facebookon!

Szeretnéd megérteni a macskákat? Kattints!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3613606467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.