"Tíz emberből kilenc szereti a csokoládét.
A tizedik hazudik."
"Minden gomba ehető.
Igaz, némelyik csak egyszer."
Szeretsz enni?
Nem?
Boldog ember.
Én kifejezetten szeretek, és ha nem tanultam volna meg súlyos egészségügyi kockázatok árán, hogy nem szabad, sőt T-I-L-O-S, akkor már bele is döglöttem volna, lehet. Kínos kórházi tapasztalatok árán kellett rádöbbennem, hogy számomra a finom falatok és az evés függőség. Kínos, de gyönyörű függőség.
Mert teszem azt, ott a szabolcsi töltött káposzta. Nem, nem a savanyú káposztából vagy abba tekert, az sem rossz, de hol van az az édes káposztába csavarthoz képest? Gyengén füstölt hústól csókolt, erősen paradicsomtól illatozótól? Sehol, ezt bármelyik szabolcsi ember csípőből tüzelve lövi. Na, egy adagja van vagy ezer kalória, bagatell. Aztán a brassói, amely a karajból álmodott, sült krumplival felébredő tömör gyönyörűség? Ugye? Amihez már csak valami diszkrét fehér bor, netán valami pezsgő dukál. Ó, igen, és az ínyencek cuppogós csemegéje, a körömpörkölt! Amelyhez ódákat lehetne írni, hexameterektől és jambusoktól hemzsegve! Amikor leválik a csontról az az inas hús.... és elcseppen a szaftja, amely hideg felületre esve azonnal dermed... hmm...
Na és az eszterházi vagy a dobos torta? Netán egy oroszkrémből készített? Vagy a hájas tészta? Egy kiváló lángos vagy aranygaluska? Hmm?
Na, kérem szépen, ez mind tilos. T-I-L-O-S.
Most tanulom a csicseriborsóból átlényegült hummusz, vagy humusz, kinek hogy tetszik, abszolválását, még ízlik is, de hol van ez a töltött káposztához? Vagy kenyér nélkül eszem a tojásrántottát. Már egészen hozzászoktam. Mert a kenyér is tilos. Illetve, nem az, csak az egészséges változatától hányni lenne kedvem. Fekete és savanyú, vagy barna és tömör, netán mindenféle magvak bökik az ember szájpadlását benne, hát kenyér az ilyen?
Be kell vallanom, hogy az életmódváltás ezernyi örömet vett el tőlem, és helyébe az étel terén alig adott valamit. Jó, adott, önfegyelmet, de hát meg lehet azt enni?! Igen, ha egészséges ételeken szocializálódtam volna - mert minden csak szokás kérdése - akkor most nem hiányozna oly fájdalmasan a töltött káposzta meg a kenyér.
Ja.
"Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen, Egy, mégis annyiféle, ahányan hisszük."
"A birkapörkölt szerelem kérdése. Vagy kell, vagy nem."
"Ha a leves olyan meleg lett volna, mint a bor, a bor olyan vén, mint a kappan, a kappan olyan begyes, mint a vendéglősné, elfogadható lett volna a vacsora."
"Georges Courteline francia írót figyelmeztették, hogy az alkohol lassan öl, mire csak ezt válaszolta: én ráérek."
"Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy."
Ugyanakkor képzeld el, hogy íróink, költőink, akiknek kulináris idézeteitől hemzseg ez a könyvecske, költeményt írnak a tahinihez? Vagy a cézár salátához? Meg a mandulatejhez? Nem, nem, verseket és élceket csak a pörkölthöz és a vörös borhoz lehet kanyarítani, a mai konyhához azonban... jó, végül is lehet, de minek? Ugyanakkor fájó igazságot tartalmaz az egyik idézet a könyvből: "amit megeszünk, annak egyharmada táplál minket. A maradék kétharmaddal mi tápláljuk az orvosokat."
Bingó!
Na, ezért kerülöm a cukrot, a fehér lisztes ételek nagy többségét, de még inkább a nagy falásokat.
Isten veletek, nagy zabálások.
...de azért még emlékezni is gyönyörűség rájuk...
Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!
Köszönjük, Lazi Kiadó!
Hm.. de kicsoda Miss Fitzgibbon? Ne mondd, hogy nem vagy kíváncsi rá! Kattints!
Ha érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és mit ne, kövess minket Facebookon!
