Egy 14 éves lány naplója?

2018. március 01. 07:57 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Gombos Tünde: Pataki Emma naplója

Gombos Tünde második könyve egy valódi napló, egy 14 és fél éves, magát előszeretettel 15 évesnek tituláló lány naplója, annak minden hozadékával: tinidrámák, elsöprő szerelem, család... vajon mennyire tud hiteles és jó lenni egy ilyen történet?

Pataki Emma egy átlagos 14 éves lány, aki 2004 január elején kezdi el naplóját írni. Őszintén mesél magáról, a barátairól, a családjáról, ahogy ezt egy valódi naplóban is tenné bármelyik fiatal lány. Nincs könnyű élete, az édesapjával és annak az anyjával, apai nagyanyjával él együtt, az anyukája kiskorában meghalt. Pataki Péter, aki orvos, lassan ötven éves, és vasszigorral fogja a lányát: a négyes nem elég jó, ötösre kell teljesíteni. Ha negyed órával később ér haza, mint az apja előírta, nem kap vacsorát. Többször hangzik el a könyv során az "amíg az én házamban élsz és az én kenyeremet eszed..." c. monológ, mint Zolika neve. Emellett apja kemény alkoholista, minden este tucatnyi sört vedel, és általában ordenáré stílusban káromkodik és üvölt. A nagyanyja, a 80 éves nénike sem különb, előszeretettel néz a pohár fenekére, és mindig Petikének, a kisfiának van igaza mindenben. Akkor is, amikor ok nélkül - mert a lány kérdezni mert az anyjáról - megütötte Emmát, úgy, hogy felszakadt a homloka. Akkor is, amikor másnap emiatt - és az undok töritanár miatt - csupán egy négyest vitt haza.

Miközben Emma próbálja elviselni alkoholista őseit, a szerelem is megnehezíti az életét: belezúgott az osztálytársába, Zolikába. Össze is jönnek, de aztán persze jön a dráma... a kis baráti kör, Pici, Zsigi, Zolika, Emma, Niki és Dóri sok dolgot megél együtt, és Emma egyre mélyebbre süllyed, egyre többször issza magát részegre, miközben gyűlöli alkoholista felmenőit azok alkoholizmusa miatt, de még ügyesen megtartja az egyensúlyt két élete között. Vajon meddig tarthat ez ki?

Ez a könyv volt az, amit olvasás közben kétszer is majdnem falhoz vágtam. Mindkétszer akkor, amikor megláttam az "üzcsi" szót. 100%, hogy ez a történet nem történt meg valójában. Nem hiteles. Bármit is állítsanak róla. Emma közel annyi idős, mint én, vagyis 2004-ben voltam én is 14 éves. De egy 14-15 éves lány nem ennyire gyerekes gondolkodású, mint ő. Nem hiteles sem a fiatalok reakciója, életvitele, helyzetei, sem a felnőttek reakciói. Nem hiteles Emma szóhasználata sem. Egyszer választékos, egyszer ordenáré, utána meg cukcsimukcsi... ne... Nem hiteles sem az apa, sem a nagyi, sem az anya alakja, nem hiteles Zolika, Pici és Emma sem. Valószínű, hogy így reagálna bárki, ha a szüzességét erőszakkal veszik el, ahogy ő tette. Valószínű, hogy olyan módon élne a nagyi halála és az apjával történtek után, mint ahogy ő. Hát persze...

Eddig nem sok jót írtam erről a könyvről, pedig egyébként nem volt annyira rossz, mint esetleg ez sugallhatja. Az igaz, hogy az első felénél eléggé felhúztam magam párszor... de a második fele egész jó volt, annak ellenére, hogy hiteltelen és nagyon, nagyon rohanós. Két dolog nagyon tetszett benne: Barnus, a szomszéd aranyos kutyája meg Emma állatszeretete, és Niki barátsága.

Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak! Ha érdekel a könyv, a borítóra kattintva kedvezményesen megvásárolhatod a kiadótól:

Érdekel egy másik Álomgyáras könyv is? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2413702382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.