Jupiter, a főisten

2018. március 04. 07:56 - Arthur Arthurus

Az égbolt mítoszai 6. - A Jupiter

Sorozatunk mai vendége a Jupiter, ez a hatalmas gázbolygó, ami több millió kilométer távolságra kering tőlünk. Sok mitológiában a főistent, a törvényeket testesítette meg, és ez épp annyira köszönhető méreteinek, mint a különös mozgásának. Ismerjük jobban az emberi történetek által ezt a bolygót!

Tolyanmy alkotása

A Jupiter átmérője tizenegyszerese, tömege pedig háromszázszorosa a Földének. Körülbelül 778 millió kilométer távolságra kering a Naptól, a gázbolygók közé tartozik, az általunk ismert szénalapú élet tökéletesen elképzelhetetlen a felszínén. Hatvanhét holdból álló kísérete (2014-es adat) egyedülálló a Naprendszerben, ebből Galileo Galilei 1610-ben négyet is felfedezett. A Jupiter általában az éjszakai égbolt harmadik legfényesebb objektumának számít a Hold és a Vénusz után, rövid ideig a Mars vetekedhet csak vele fényességben pályájának bizonyos pontjain. Főként hidrogénből áll, de tömegének kb. negyedét hélium teszi ki. Igen gyorsan forog, nagyjából 9 óra 50 perc alatt tesz egy teljes fordulatot a saját tengelye körül, emiatt alakja (amire geoidként és ellipsziodként, sőt, szferoidként is hivatkoznak) igencsak eltér a gömbtől: sarki átmérője 134000 km, egyenlítői átmérője pedig 143000 km. Nevét a római főistenről kapta.

Voyager űrszonda által készített kép

A hatalmas gázóriás 11,86 év alatt kerüli meg a Napot, ez a közel tizenkét év pedig azt jelenti, hogy a bolygó minden évben az állatöv egy jegyében halad, kijelölve azt, hasonlóan, ahogy a Nap havonta teszi ugyanezt, emiatt a kínaiak a bolygót Évcsillagnak nevezték el, és úgy gondolták, hogy a bolygó megerősíti azt a csillagképet, amelyen áthalad. Akárcsak az európaiak, ők is az isteni törvényhozónak vélték, aki együttműködik a földi hatalommal. 

A mezopotámiai hitvilágban Jupiter a Babilont védelmező isten, Marduk bolygója. Marduk eredetileg a földművelés istene volt, akihez a víz megtermékenyítő erejét kapcsolták, és ez a hagyomány átszivárgott a római hitvilágba is, ahol Jupiter egyik alakja Jupiter Pluvius, az esőhozó volt. A mezopotámiai teremtéstörténetben az első istenek Apszu és Tiámat (vagy Abzu és Tiamat) az ősi pár gyermekei, akik annyira idegesítik zajongásukkal isteni apjukat, hogy el akarja őket pusztítani. Éa, a bölcsesség azonban megneszeli apja tervét, és megöli őt. Tiámat bosszúszomja határtalan: rettenetes szörnyeket szabadít gyermekeire. Marduk, Éa fia megígéri, hogy megmenti az isteneket az anyaistennű bosszújától, cserébe teljhatalmat kér. Az istenek próbára teszik Marduk erejét: egy csillagképet alkotnak, és felszólítják, hogy pusztítsa el, majd alkossa meg ismét. Marduk megteszi, az istenek pedig örvendezve királyukká koronázzák. Marduk elfogja a nagyanyja szörnyeit, Tiámatot pedig kettéhasítja: egyik fele lesz az égbolt, másik fele a föld, a nyálából pedig megalkotja a felhőket, a szelet és az esőt. Az istenek hálából neki ajándékozzák a Naprendszer legnagyobb bolygóját, az éjszakai égbolt harmadik legfényesebb objektumát.

A római Jupiter megfelel Zeusznak, akinek neve egyébként a legősibb ismert vallásokig vezethető vissza. Zeusz a görög regék első változataiban még nagyon sokban hasonlít Mardukhoz, de később, ahogy a görög filozófia fejlődött és változott, úgy változott meg a szerepe is, amely egyre inkább afféle bölcs olümposzi döntőbíráé lett. Zeusz maga nem csak az istenek ura, hanem ő testesíti meg az összes istent, minden isteni hatalmat. A mai játékok és művészi alkotások, képek szeretik Zeusz harcias oldalát kidomborítani, de fontos tudni, hogy a görög filozófia fejlődésével nem ez volt Zeusz legerősebb oldala, sokkal inkább a bölcsesség és a megértés. Az etruszk Tinia főisten alakja nagyon hasonló Zeuszhoz és Jupiterhez, az ő attribútuma elsősorban a víz volt. 

A közép-amerikai mitológiában Huitzilopochtli, az azték főisten alakja rendelhető Jupiterhez, bár a bolygó és az isten kapcsolata nem egyértelmű, mivel csak a kései időkben kapcsolták hozzá. Eredetileg a Napot rendelték Huitzilopochtlihoz. Huitzilopochtli Koatlikve fia, aki teljes fegyverzetben pattant elő anyja méhéből, hogy megvédje a rárontó testvéreitől. Neki áldozták a legtöbb embert, és őt illette a szív vére.

A Jupiter indiai neve Guru, ami összecseng az európai és a kínai mitológiával is, sőt, az asztrológia világában is Jupiter testesíti meg a bölcsességet, a jót, a haladást, a fejlődést, a növekedést. Megértő, de erős, ellentmondást nem tűrő, bölcs hatalom jelképe. 

A sorozat következő részében a Szaturnuszt járjuk körbe, tartsatok velünk akkor is!

Random gondolatok az Univerzumról...

Kövessetek minket Facebookon, ha nem akartok lemaradni!

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9513700488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Első mohikán 2018.03.05. 10:08:07

Nem közvetlen szomszédunk, köztünk kering még a Mars.
Forgási ellipszoid, nem geoid alakú, mivel gázbolygó, kénytelen felvenni az előbbit, utóbbi csak kőzetbolygó lehet, és nevéből adódóan csak a Földé az.
Az égbolt negyedik, és nem harmadik legfényesebbje.
Stb. Trehány munka, kár érte.

Arthur Arthurus 2018.03.05. 10:12:46

@Első mohikán: Való igaz, a Mars valamiért kimaradt a számításból. Elképzelhető, hogy hibásan, de több helyen is geoid alakban hivatkoznak a bolygókra, amelyek a forgás-keringés miatt a gömbalaktól torzultak. Az égbolt negyedik legfényesebbje pedig akkor igaz, ha a Napot is beszámítjuk, de ilyen esetben mindig az éjszakai égboltra gondolunk. A Jupiter fényesebb az égbolton (persze a megfelelő időben szemlélve), mint a Szíriusz.
Köszönöm, javítottam!