Holokauszt és csoda

2018. március 14. 06:57 - Carbonari

Könyvajánló - Emanuel Bergmann: A trükk

abraka.jpg

Örök a szerelem? 
És mi van, ha a múlt túl heges, 
a jelen egyszerűen elviselhetetlen,
a jövendő meg már a kutyát sem érdekli? 
Hol lelhet kapaszkodót egy 10 és egy 88 éves? 
Csodák igenis kellenek.

Az Európa Kiadó megint meglepett egy újdonsággal, Emanuel Bergmann A trükk című regényével.

A fülszöveget elolvasva rácsaptam, hogy a könyv nekem kell. Sehol nem akarták leárazva utánam vágni (naná, friss hús), tehát kénytelen voltam beérni a szokásos online 15%-kal, de akkor is kellett nekem a kötet.
Nagy örömmel kezdtem neki olvasni, aztán egyre lejjebb és lejjebb szállt az érdeklődésem a téma iránt (jó, akkor még csak a közepénél tartottam). Pedig nagyon jól indult, aztán a közepe után újra felpörgött! Talán az zavart, hogy nem kaptam sehol sem teljes képet, hanem fejezetről fejezetre ugrált a cselekmény a jelenről a múltba és onnan megint vissza? Különösen az elején nem értettem, hogy a két gyerek több évtized távolságból mi a fenét keres egymás mellett.

Ahogy haladtam a cselekménnyel, természetesen a szálak összefésülődtek, és mindent, na jó, sok mindent megértettem. Az öreg Mosche, aki a történetben maga is kisfiúként indul, sőt, fogantatásának, születésének titkával is szembesülhettem, a második világháború poklában lesz fiatalember, zsidóként a náci Németországban. Ez nem kifejezett útlevél az életben maradáshoz, és neki sem megy simán ennek abszolválása, de életben marad, hogy aztán sok évtizeddel később a másik főhős, a 10 éves Max segítségére siethessen. 

emanuel-bergmann.jpg

A szerző, Emanuel Bergmann

Bár... ezzel a siethessennel ne igyekezzünk annyira jó pontot odaírni Mosche-nek, mert bizony, nem sietett, Körülbelül annyira érdekelte Max problémája, mint téged az, hogy tegnap mit is ebédelhettem. Szóval, semennyire. Mosche bizony kiégett, undok, zsémbes és önző 88 éves rohadék, Max feladata lesz, hogy ártatlanságával, naivitásával és önzetlenségével valamiféle világosságot mutasson, fényt gyújtson (valamennyire) az öreg kérges szívében.

Hiszen Max hisz benne! Hisz a varázslatban, hogy a szülei válását már csak valami csoda akadályozhatja meg, és Mosche a nagy Zabbatini! A Nagy Zabbatini! Ki segíthetne, ha a nagy varázsló sem az "Örrrrök szerrrrelem" varázsigéjével?

És Mosche, aki 15 éves korában a cirkuszhoz szegődött és mágussá vált egy szép asszony kedvéért, hogy is mondhatná neki, hogy kisfiú, ez mind-mind hazugság, szemfényvesztés... pedig az. Vagy maga a csoda? 
Maga a csoda, hogy kénytelen felnőni mindenki, ha akar, ha nem? A gyermek Max, aki varázslattal kívánja megoldani szülei házasságának válságát, az öreg Mosche, akinek egyetlen igazi jótéteményével való szembesülése okozza legjobban áhított nyugalmát?

Csodák pedig vannak.
Csak szembe kell néznünk önmagunkkal. 
Múltunkon, jelenünkön, jövendőnkön.
És nem félni felnőni, akkor sem, ha 10 vagy 88 évesek vagyunk. 
Itt nem túl korai, ott nem túl késő.

Szeretnél többet tudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

trukk.gif

 

Az újrakezdés remény. Érdekel? Kattints!

 

Ha érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és mit ne, kövess minket a  Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8113679530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.