Amikor a chilei Copiapó melletti bánya beomlott 2010 augusztusában, 33 bányászt temetett maga alá 69 napra. Az egész világ figyelemmel kísérte a felszínen zajló történéseket, a mentési próbálkozásokat, egy emberként izgultunk a bent rekedtekért és kétségbeesett családtagjaikért. A földfelszín alatt ragadt bányászok életét, tapasztalatait, elkeseredettségét és bizakodását, gondolatait és reményeit azonban nem ismertük – egészen idáig.
Még amikor a sziklák alatt voltak elrekesztve, megegyeztek, hogy ha valami csoda folytán bármelyikük is megmenekül, csak együtt fogják megosztani, hogy mi történt velük. A Pulitzer-díjas Héctor Tobaré lett a kiváltságos lehetőség, hogy meghallgassa és elmesélje a történetüket.
A 2010 augusztusában történt baleset kétségkívül emberi mulasztás eredménye. Mégpedig a magyar származású bányatulajdonosok hozzáállása miatt következhetett be, a környék egyik legveszélyesebb, legkevésbé felszerelt bányája volt a Chile északi részén, Copiapó városa mellett a San José arany- és rézbánya, az Atacama-sivatag sivár mélyén. A bányát néhány évvel korábban a hatóság be is záratta, pont az elégtelen biztonsági körülmények miatt, de miután a tulajdonosok (aki 1957-ben emigrált Magyarországról, ekkorra már a két fia vette át, ám egyikük hamar átadta a tulajdonjogát egy barátjuknak) ígéretet tettek a korszerűsítésre, a tárnák és az aknák biztonsági felszerelésére. Sajnos vajmi kevés valósult meg ezekből 2010-re.
"A lefelé vivő út lassú és unalmas, a földet pásztázó ködlámpák fényében csupán az alagút durva, egyenszürke falai látszanak, s olybá tűnik, mintha csak a bányászok sötét, nyirkos és kietlen tudatalattijába hatolnának be."
A legtöbb bányában a kemény gránit, diorit kőzetekbe vájják a fő lejtaknát, amely spirálisan halad körbe. Ebből nyílnak a különféle egyéb tárnák, szellőzőaknák, vájatok, járatok, menedékhelyek. A San José bányában sem volt ez máshogy, de aznap a hegy erőt vett magán, és bezárta az őt megsértő férfiakat. Egy hatalmas szikladarab szakadt rá a Rámpára, súlya az Empire State Building súlyának kétszerese, az átfúrása vagy robbantása a veszély miatt lehetetlen volt. 33 bányászt zárt magába a hegy. A dél-amerikai bányászok szemében a hegy egy asszony, akit megrontanak, megszentségtelenítenek. Ezért sír a hegy sokszor (a robbantások és vájás következtében a föld mélyén sokszor morajlást, különféle zajokat hallani, ahogy a kőzetek és a sziklák mozognak), és meg akarja bosszulni a férfiak tetteit. 2010. augusztusában sikerrel járt: a gyomrába zárt, a külvilágtól elvágva 33 embert. Ez a 33 ember 69 napot töltött lent, a világ minden pontjáról figyelemmel kísérték a mentési munkálatokat, a NASA segítségével sikerült őket kimenteni végül. De ezt a történetet a legtöbbünk ismeri.
Héctor Tobar, a Pulitzer-díjas amerikai újságíró több száz órányi interjút dolgozott fel mind a 33 lent rekedt bányásszal, mind a családjukkal, barátaikkal, részletes munkája 3 évig tartott, és végül megszületett ez a könyv. A továbbiakban kizárólag magát az írást, mint művet, mint könyvet értékelem, elvonatkoztatva a benne foglaltak igaszságától és szörnyűségétől.
A könyv eleje nagyon tetszett, az Atacama-sivatag, a táj, a bánya bemutatása, és a hozzájuk kapcsolódó hitvilág leírása, ám maga a szerkesztése ekkor is zavart már. Felváltva jártunk hol lent a bányában, hol a felszínen, a családtagok életében. Héctor Tobar némi távolságtartással kezeli a történteket - másképp talán nem is lehet -, de ez sajnos nagyon átüt a stílusán is. A történet egyrészt felháborító (a biztonsági intézkedések tudatos figyelmen kívül hagyása miatt), másrészt szörnyű, de a könyv mégsem érintett meg. Nem volt jó a szerkesztési felépítés, nem tetszett az ide-oda ugrálás a felszín és a mély között, noha tudom, így lehetett a lehető legrészletesebben bemutatni a történteket. Mindazonáltal a legkevésbé sem bánom, hogy elolvastam és részletesebben megismertem ezt a történetet is - én akkoriban, 2010-ben (sem) követtem a tévéhíradásokat, meg egyéb ilyen dolgokat, természetesen hallottam a történtekről, de nem mélyedtem el benne.
Sajnos a történetük szomorú véget ért. Az elnök, Sebastián Piñera szép nyugdíjas éveket, hatalmas pénzjutalmat ígért a szerencsétlenül járt bányászoknak - ez végül a mai napig nem valósult meg (pedig Piñerat megválasztották idén is Chilében). Sokan közülük alkoholisták lettek, az életük derékba tört, de sorsuk mégsem lett olyan rossz, mint lehetett volna. 2015-ben Antonio Banderas főszereplésével film készült az esetről, amely a The 33 címet kapta. Ekkor, 2015-ben egy római útjuk során, melyen a filmet népszerűsítették, találkoztak is Ferenc pápával.
A történetükről szóló könyvet Magyarországon a Tarandus Kiadó adta ki, a borítóképre kattintva megrendelhető a kiadó oldaláról!
Érdekel egy 10 napig a nyílt tengeren hánykolódó hajótörött története? Kattints ide!
Kövess minket Facebookon!