Odakint sötétebb

2018. március 21. 00:14 - Carbonari

Könyvajánló - Veres Attila: Odakint sötétebb

aaaa_2.jpg

Szeretsz olvasni olyan helyekről, ahol épeszű ember
nem szeretne ott lenni, amikor, és ahogy történik Az A Dolog?
Nem, te sem szeretnél ott lenni, garantálom.
Ha mégis, írd meg nekem, hogy de, de, de, te igen.
De tényleg írd meg!
Feltétlenül meg akarom emelni előtted a kalapom.
Aztán nyugodjál békében.

Tavaly az év második felében jelent meg az Agave Könyvek Kiadónál Veres Attila első regénye, Odakint sötétebb címmel. A mű műfaját tekintve egy lovecrafti horror és a vandermeeri szürreáliát vegyítő spekulatív fikció. Nem biztos, hogy ez mindenkinek összeáll a fejében, de a témát kedvelők számára minden világos pro és kontra is. Ha hozzáteszem, hogy a weird zsáneréből is ad jócskán az olvasónak, akkor semmit sem ferdítettem a valóságból. A kötet hagymázos álmok közé visz, kicsit sci-fi, de mégsem, kicsit fantasy, de mégsem, és horror, de nagyon.

A cselekmény úgy kezdődik, hogy 1983-ban Magyarországon az egyik erdőben megjelentek valamiféle állatok, akiket cellofoidáknak neveztek el. Senki sem tudja, honnan jöttek ők, egy alternatív valóságból? Vagy idegen bolygóról? Mindenki passzolja a kérdést, és mindenkit izgat a származásuk, létük, annál is inkább mert ezernyi furcsasággal kell szembesülni velük kapcsolatban. Egyrészt egy megyényi terülten szóródtak szét, de onnan őket kihozni, máshová telepíteni fizikailag lehetetlen, elpusztulnak a helyváltoztatástól, másrészt lefotózni sem lehet őket, csak rajzok állnak azok rendelkezésére, akik élőben nem látták őket még soha, harmadrészt váladékuk - állítólag - gyógyítja a rákos megbetegedéseket. Hogy mitől maradnak életben, senki sem tudja, de imádják a gumicukorkát és vödörszámra fogyasztják. Mielőtt teljesen kiirtásra kerültek volna váladékukért, telepekre gyűjtötték össze a megmaradt egyedeket, és gondozásuk fejében a cellofoidák önként engedik leszívni a kincset érő folyadékot testükből.

aaaaaa.jpg

A szerző, Veres Attila

Egy ilyen telepre menekül a kötet főhőse, Gábor, ezeket az állatokat gondozni. Menekül önmaga elől, egy reménytelen szerelem elől, és úgy gondolja, ideje visszatérni arra a helyre, amit valamikor kamaszként tapodott utoljára. A baljós hangulatot megalapozza az is, hogy rátalál egy elveszett könyvre, ami valamikor hozzá és társaihoz kapcsolódott egy több évvel azelőtti látogatás kapcsán. Persze, az is növeli a rejtélyek számát, hogy akárki nem kerülhet erre a telepre, csak az, akit a cellofoidák bizarrnak tetsző folyamat után kiválasztanak maguknak. Vajon Gábor alkalmassága véletlen lenne, vagy nagyon is átgondolt, a jövendő horrorisztikus elemeibe beleillő?

Mert a mű első részében csordogáló történet a második részben elmebeteg, agyament horrorba csap át! Amíg a kötet első felében megismerkedhetünk a kocsmaközpontú faluval, a telep állataival, a másik főhőssel, Szabolccsal, a faluban állandóan jelenlevő külföldi fiatalokkal, akiket a telep állatai vonzanak, a második részben meghökkenten szoríthatjuk  magunkhoz a tenyerünket (én legalábbis tuti, ha felindulok, a tenyerem a mellkasomra szorítom, ez van). Mert mi is történik?
Hah!
Vágtába kezd az őrület!
Vagy álmodni kezd az író.
Rémálmodni.
Brrr!
Vagy mittudomén, de az a lényeg, hogy nyeldekelve pislog olvasás közben az ember lánya, hogy wazze... és hűű... bakker... ne már.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezményesen beszerezheted!

asotet.jpg

 

Köszönjük, Agave könyvek!

 

A föld elvesztett valamit... de mit is? Érdekel? Kattints!

 

Ha érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és mit ne, kövess minket a  Facebookon!

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1313670452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.