"Gyönyörű utazás emberi életeken át, az időn át, a szerelmen át."
Vogue

A 21. Század Kiadó szereti az embereket meghökkenteni, és olyan könyveket kiadni, amelyek legalábbis vitákat kavarnak az olvasó közönségben. Mondanám, hogy ez a könyv is olyan, de elolvasva itt-ott mások értékeléseit, sehol nem találkoztam kirekesztő, lesajnáló attitűdökkel.
Ez jó hír!
Változni látszik társadalmunk?
Hiszen Sarah Winman Bádogember című könyvében két férfi életútját követjük nyomon, akik egyszer, 9 napra meg merték élni szerelmüket.
Szóljanak a fanfárok és röppenjenek a petárdák!
Persze, ha minden ilyen egyszerű lenne, arról nem érdemes könyvet fabrikálni. Sarah Winman nem is könnyű regényeiről híres. Miért mondom? Van nekem a könyvespolcomon egy rész, alig pár könyvvel, amelyeket egyszer majd el akarok olvasni. Az összes többi "ki van végezve", azért van megtartva, mert 10-20 év múlva újra el akarom olvasni. Nos, ez a pár könyves szekció azért van elkülönítve a többitől, mert nem volt még hangulatom elkezdeni. Elolvastam a fülszövegét, belelapoztam, megállapítottam, hogy KELL, maradnia kell, de képtelen vagyok rászánni magam arra, hogy tartósan levegyem őket a polcról. Félek tőlük. Nincs hangulatom hozzájuk. Gyönyörű, de nehéz történetek ezek számomra. Ilyen az író másik könyve, az Amikor isten nyúl volt című is. Vár, vár, vár a sorára, és most megelőzte a Bádogember.

Ha nem recenziós kötet, sosem olvasom el. Oké, helyreigazítás következik: mostanában biztosan nem. Felkerült volna a polcra a másik mellé, hogy majd egyszer. Majd, amikor készen állok egy ilyen keserédes, fájó történet abszolválására.A két főhős, Michael és Ellis 12 éves korukban kötnek szoros barátságot, amely később a serdüléssel szerelembe fordul. Ahogy írtam feljebb, volt 9 nap az életükben, amikor beteljesedhetett szerelmük, aztán... aztán történt, ami történt. A regény lapjain megelevenedik a két sors, és a harmadik is ott susog a lapok között: ami lehetett volna.
Nehéz olvasmány.
Szívszorító.
Az első részben  baromira untam Ellis picsogását, tétovaságát, magányát, a második részben Michael-nél pedig visszasírtam Ellist, mert inkább bármi másról szívesebben olvasok, mint AIDS-ben haldoklók ápolásáról, egy felvállalt élet keservéről és az elveszített paradicsom részletes elemzéséről. Örültem Mrs. Judd lázadásának a Van Gogh reprodukcióval kapcsolatban: "Tedd meg, és megöllek. Ha nem most, akkor álmodban. Ez a festmény én vagyok. Nem nyúlsz hozzá, tiszteletben tartod." Ez a kép és hangulata folyamatosan visszaköszön a regényben és a kötet külalakjában is (szerintem ha lenne ilyen kategória, hogy szép külalakú könyv, elvinné a fődíjat). Örültem, hogy valakinek volt mersze erről a témáról így írni. És nagyon örültem volna, ha ezt nekem nem kell elolvasni. Fájt és égetett. Gondolkodásra kényszerített és én utálom, ha olyasmiről kell gondolkodnom, amiről nem akarok gondolkodni. Hogy miért? Mert öreg és sokat látott vagyok olyasmiken agyalni, amiken nem tudok, és - isten bocsássa meg nekem - már nem is akarok változtatni. Lehet, hogy már holnap nem így gondolom az egészet, de ma, ma még ma van. A holnap gondja meg a holnapé.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel megvásárolhatod!

Köszönjük, 21. Század Kiadó!

A cikkeben a portré a szerzőt, Sarah Winman-t ábrázolja.

Egy könyv, amely nélkülözhetetlen az amerikai múlt és az amerikai jelen megértéséhez. Érdekel? Kattints!

Ha érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és mit ne, kövess minket Facebookon!