Húsvét van, és a nyulak sörrel koccintanak

2018. április 02. 06:35 - Carbonari

nyul.jpg

Húsvétvasárnap van, holnap jönnek a nyuszik sörrel koccintani. 
Nagyban olvasgatom kedvenc Facebook csoportjaimban, 
hogy mivel locsolkodjanak a fiúk, van, aki csak vizet javasol 
a spricnis üvegcsékbe, mások levendulaolajjal is dúsítanák a vizet, 
szóval: van probléma bőven. 
Engem amúgy simán vödör vízzel kezeltek hervadás ellen. 

Megváltozott a világ. Valamikor, értsd, jó negyven éve, nem a szociális média bűvöletében éltünk, hanem szó szerint, aki valakihez nem ment el, azzal nem beszélt és ennyi. Telefon? Akkoriban? Magyarországon? Kiváltság volt, meg ikertelefon, meg vonalnélküliség. Ma kisebbek lettek a virtuális távolságok, pontosan látom, hogy kedvenc unokatesóm a családjával a román tengerparton múlatja a húsvétot, hogy osztálytársam bárányt vágott az ünnep tiszteletére, a másik ismerősöm meg éppen Prágából tart hazafelé húsvétolni.

Meg kell, hogy mondjam, nekem jobban tetszik a mai világ, virtualitását pedig pont arra használom, amire nekem való. Isten bocsássa meg, nem sírom vissza a fiatalkoromat, de az akkori húsvétokat sem. Persze, élt apám, jöttek a férfirokonok, osztálytársak, ismerősök, minden évben több garnitúra ruhát kellett bekészítenem, mert Laci bátyám csak és kizárólag vödörrel vagy szódásszifonnal jött locsolkodni, és én hogy utáltam érte, mint ahogy Péter bátyám is hasonlóképpen cselekedett, sőt, az összes Mudri férfirokon  végső soron ilyen volt, de akkor az volt a módi, tudomásul vettem. 

Akkoriban a családi asztalra mindig saját termés került tojásból, sonkából, csak az innivalók nem (hol volt már a szőlőbirtok, ahonnan kikerülhetett volna), amelyek központi szerepet játszottak az ünnepen. Aki nem ivott, az nem volt ember, arrafelé meg pláne. Persze, a nagy vendégség csak arra vonatkozott, hogy a férfiak kerekedtek föl a nőrokonokhoz, ismerősökhöz, a hölgyek pedig otthon ültek és várták őket.anyul.jpg
Bő harminc éve már, hogy búcsút mondtam a szülői háznak és jó 200 kilométerrel arrébb kerestem fiatal felnőttként a boldogulásomat. Nem vertem nagydobra a távozásomat, mentem és ennyi, a közeli rokonok általában tudták, hogy már nem lakok ott. Jött a húsvét, én nem tudtam hazamenni az ünnepre, hozzájuk pedig ritkulva ugyan, de egyre-másra érkeztek az férfiak locsolkodni. Apám fogadta őket, mert még anyám is dolgozni ment az ünnepen.

Az egyik munkatársa is eljött aznap, apám letette elé a neki kijáró sört, megitták, majd apám ravaszkásan ránézett:
- Jóska, ugyi, hogy nem bírsz meginni még egy sört?
A mi Jóskánknak elkerekedett a szeme: 
- Miska bácsi, hát már hogyne bírnék! 
- Á fijjam', nem bírsz, tudom én.
- De Miska bácsi! - istenkedett a delikvens, - hát már hogyne bírnék meginni még egy sört! Dehogyisnem!
- Nem bírsz fijjam', mer' nem adok! - komolyodott el apám hangja. - Ha felitatom veled az itthoni készletet, nem marad a húsvéti nyulaknak koccintani.

Persze, a történetet apám mesélte el nekem (nekünk) valamelyik húsz esztendővel azelőtti húsvéton (annyi ideje nem él már), a család pedig nagy könnytörülgetések mellett hallgatta. Legfeljebb anyám csatított, hogy:
- Persze, mert te akartad meginni azt is! Még hogy nyulak! Meg sörrel koccintanak, hogyne!
Apám rám kacsintott: 
- Naná, hogy én akartam meginni. Csak nem fogom a vendégek bélibe pazarolni azt, amit én is meg tudok inni, hát hülye vagyok én?sor.jpg
Szóval, eltelt 20 - 40 év, megváltozott a világ körülöttünk, és megváltoztak a húsvét szokásai is. Már nem akkora divat a locsolkodás sem - legfeljebb kedves itt maradt rokoni hagyomány. Sokan mutogatják a szociális médiában feldíszített asztalukat, receptek, dekorációs díszletek ötletei cserélnek gazdát Budapesttől Ausztráliáig, a legkisebb falutól a legnagyobb városig. Mások azt írják, hogy irritálja őket az a tarhálós ünnep és inkább kimozdulnak a zöldbe, fürdőhelyre, bárhová, csak ne kelljen kinyitni az ajtajukat mások előtt. Az információáramlás beteljesíteni látszik ismert világunk negyedik ipari forradalmát, ami nekem nagyon is tetszik, és ma megint Húsvét van.
Anyám napok óta halott.
Nem temethetjük a férje mellé, mert megtiltotta.
Húsvét van, és a nyulak sörrel koccintanak.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Meséljetek, nálatok van-e még hagyománya a Húsvétnak? Mit csináltok Nagypénteken? Böjtöltök-e? Húsvétvasárnapotok hogy telik? Jönnek-e vendégek másnap hozzátok? Vannak-e új szokásaitok, amelyeket ti vezettetek be, és nektek kedvesek ezen a pár napon? Vannak-e birtokotokban elmúlt húsvétok megtörtént eseményei, amelyek bármikor, ha felidézitek, mosolyt csalnak az arcotokra?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2013723060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.