A lélekbúvár esete egy kegyetlen sorozatgyilkossal

2018. április 05. 07:56 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Caleb Carr: A halál angyala

1896, ​New York. A város egyik legnevesebb lélekbúvára a magyar származású Laszlo Kreizler. Amikor a rendőrséget vezető Theodore Roosevelt tudomást szerez egy borzalmas gyilkosságsorozatról – amelynek áldozatai fiatal gyerekek, főleg prostituáltak –, a város hatalmas urainak akarata ellenére Kreizler segítségével megindítja a nyomozást. De nem hivatalosan, hiszen azt sokan nem néznék jó szemmel, főleg Kreizler botrányosan modern felfogása miatt, mely szerint az ember személyiségét és tetteit csak összefüggéseiben lehet megismerni.

Annak idején, amikor először megjelent nálunk (2007-ben, egyébként 1994-ben íródott - vagyis hát akkor jelent meg eredeti nyelven), nem figyeltem fel erre a könyvre, pedig mindig is szerettem a hasonló történeteket. Most, hogy a nálunk forgatott filmsorozatot is játsszák (Daniel Brühl, Dakota Fanning és Luke Evans főszereplésével), ismét megjelent, új, tetszetős borítóval. 

"(…) ez az ország valójában nemigen változott 1896 óta. Szerinte mi, amerikaiak manapság is ugyanolyan rettegve menekülünk a látszatra oly idilli családi otthonok ajtaja mögött meglapuló sötétség elől, a lidércnyomásoktól, melyeket a természettől oly bizakodó és szerető gyermeki lelkekbe csöpögtetnek bizalmuk és szeretetük tárgyai. Futunk, egyre többen és egyre gyorsabban, csoda- és kábítószerekhez menekülünk, papokhoz, ideológiákhoz és sámánokhoz, akik édes szavakkal ígérik, hogy megszabadítanak a rettegéstől, és semmi mást nem kérnek cserébe, mint szolgai imádatot. Lehet, hogy igaza van…?"

Dr. Laszlo Kreizler, a magyar-német származású amerikai elmeorvos egy furcsa esetét élhetjük át: 1896 elején New Yorkban kegyetlen gyilkosság történik. Egy olasz bevándorló szülőktől származó fiút, Giorgio Santorellit (ismertebb nevén Gloriát, a prostituáltat) bestiálisan meggyilkolják: a szemeit kivájják, a jobb kezét levágják, a nemi szervét és több belső szervét eltávolítják, majd az új épülő hídnál hagyják. Kreizler azonnal felfigyel erre az esetre, és odaküldi egykori diáktársát, a New York Times bűnügyi riportereként dolgozó John Schuyler Moore-t, bár az említettnek eleinte gőze nincs, mit keres ő ott. Theodore Roosevelt, a rendőrfőkapitány pedig eltökélten küzd, hogy megtisztítsa városát a korszak legnagyobb bűnszervezetétől: a korrupt rendőrségtől. Ehhez nem átall merőben új módszerekhez folyamodni: a régi ismerősök és lefizethető, de legalább hozzánemértő zsaruk hada helyett értelmes, tanult fiatalokat vesz fel, köztük az első női alkalmazottat, aki nem csak takarítónő. Igaz, egyelőre csak titkárnő, de az is több, mint a semmi. Sara Howard álma nem más, minthogy egyszer valódi detektív lehessen.

"Képzelje csak el, mondta neki, hogy hatalmas, ódon terembe lép be, amely tele van maguk elé motyogó, szavakat ismételgető emberekkel. A földre vetik magukat, sokuk sírva is fakad. Miféle hely lehet ez? Sara habozás nélkül rávágta: elmegyógyintézet. Lehet, felelte Kreizler, ám éppen-úgy lehet templom is. Ugyanaz a viselkedés az egyik helyen őrültnek számít, a másikon pedig nemhogy normális, de az egyetlen valóban megfelelő és illendő viselkedés."

A sors fintora, a gyilkosságsorozat és Roosevelt jóindulata összehoz egy kis ütős csapatot: Kreizlert, a lélekbúvárt, aki intézetet tart fenn a "problémás" gyerekek számára, akit szenvedélyesen érdekel az agy, a viselkedés gyökerei, a traumák, minden, ami a pszichológiához tartozik, Johnt, aki a narrátorunk és idegenvezetőnk a könyvben, Sarát, aki elszántan küzd, hogy kitörjön az "úrihölgyeket" és általában a nőket illető skatulyából, és az Isaacson fivéreket, Marcust és Luciust, akik okosak, tanultak, és nyitottak a kriminalisztika legújabb vívmányaira is. Meg persze ott vannak Kreizler alkalmazottai, akik a csapat rendelkezésére állnak. A dolguk nem más, minthogy a nyomok, a gyilkosságok, és minden hozzájuk köthető információ alapján felállítsák a gyilkos profilját, és megállítsák őt. És tegyék mindezt a legnagyobb körültekintéssel, már-már titokban, hiszen a város urainak egyáltalán nem tetszik a ténykedésük...

(Valójában Budapesten a Lónyay utca, 2017-ben :))

"(…) hány olyan ember van vajon a sajtónál (a politikusi szférát és az átlagnépességet már nem is említve), aki azt képzeli, hogy semmissé teheti a rosszat azáltal, hogy csökönyösen nem vesz tudomást róla."

Ez a könyv, vagyis a kor, amiben játszódik, nyugodtan tekinthető a tudomány és a kriminalisztika hőskorának, annak az átmeneti időszaknak, amikor már létezett ugyan daktiloszkópia, de nem fogadták el, mint bizonyítékot, amikor létezett ugyan grafológia, de még nagyon az elején járt, amikor létezett ugyan pszichoterápia és elméletek az agyról, a viselkedésről, de az emberiség nagy része még mindig humbugnak tartotta. (Mondjuk nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez utóbbi azóta változott-e...) Rögtön láttam a párhuzamot egyik legkedvencebb sorozatom, a Gyilkos elmék és e között. Elvégre ugyanazt csinálják. Nagyon szeretem a hasonló történeteket, rendkívüli módon érdekel az emberi elme, annak minden sötét és beteg bugyrával együtt, a pszichológia, az agyi működések, a tudományos módszerek, és itt jó adagot kapok mindegyikből, ráadásul nagyon különleges körülmények között. Érződik, hogy ez a könyv nem 1896-ban íródott, de ez nem árt neki.

Caleb Carr rendkívül jó munkát végzett, a fordítás is teljesen rendben volt, és amikor e sorokat írom, a The Alienist c. sorozat első két részén vagyok túl (ha befejeztem a posztot, a harmadik következik). Egy picikét más a sorozat, de tetszik, a karaktereket jól adják vissza a színészek, és nagyon bírom, ahogy Daniel Brühl beszél angolul, nem tudom miért, de nagyon tetszik. :) A magyar helyszínek pedig minden sarkon visszaköszönnek :) Hogy miért nem hallottam eddig erről a történetről? Nos, azt hiszem, ez egészen nyugodtan írható a magyar cím és a borító (2007-es) számlájára. A halál angyala... épp olyan "mély", klisés, semmitmondó cím, mint a legtöbb magyar filmcím, amibe szinte kötelező jelleggel tuszkolják bele a szerelem szót. És az a borító nem rossz ugyan, de ezzel a címmel tuti nem kelti fel az érdeklődésem. Számtalan gyengébbnél gyengébb krimiszerű "dolog" van és a volt a piacon, simán átsiklom ezek felett, ha ugyanazokat a külső jegyeket viselik magukon: el sem jutok a fülszövegig. Sokkal jobb cím lett volna átvenni az eredetit: The Alienist, vagyis elmeorvos, lélekbúvár. A lélekbúvár pl. Erre a címre 100%, hogy előbb figyelek fel, mint A halál angyalára. 

Köszönöm a lehetőséget az Agave Kiadónak! A borítóra kattintva a honlapjukról elérhető a könyv kedvezményes áron - érdemes lecsapni rá!

Felejtsd el a fülszöveget! Kattints ide!

Kövess minket Facebookon is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5213804202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.