A túléléshez nem vezet ajtó: táncolni Mengele előtt

2018. április 25. 07:34 - Carbonari

Könyvajánló - Edith Eva Eger: A döntés

ajto_1.jpg
"Ha nem tudsz bejutni az ajtón, menj be az ablakon, mondogatta mindig anyánk. A túléléshez nem vezet ajtó. És a felépüléshez sem. Csak ablakokat látsz mindenütt. Nehezen elérhető reteszeket, túl kicsi ablaktáblákat, réseket, ahová egy emberi test nemigen férhetne be. De ott nem maradhatsz, ahol vagy. Muszáj utat találnod magadnak."

Egy cikk után a fiam javasolta figyelmembe a Libri Kiadó 2017-es újdonságát, Edith Eva Eger A döntés című könyvét, én pedig a szereteten túl ismerem, értem, és tisztelem annyira személyét, hogy sort kerítsek tanácsának megvalósítására. Valamikor január végén éreztem újra éhséget könyvvásárlás után. Éppen válogattam a kiadványok között, három már kosárban volt, kellett egy negyedik, hogy ingyen szállítsák ki a tételeket, amikor a fejemre csaptam: hű, melyik kötetet is javasolta a fiam? És már kosárba is tettem. Aztán mindig akadt sürgősebb, fontosabb olvasnivalóm, amikor végre, március idusán egy éjjel levettem a polcról őkelmét.

A főhős az író, aki önmaga traumáiról, úttévesztéseiről és több évtizedes útkereséséről ír, arról, hogyan volt képest a holokauszt árnya alatt görnyedezve új, lelkiismeretfurdalás nélküli, teljes életet kialakítani, miután feltörte a hallgatás falát. Ez az egy mondat lefedi a mű teljes tartalmát, de te ne hagyd magad, olvasd el végig, ahogy magam is megtettem korábban. Miért? Mert utat mutat, mert receptet ad, mert kiutat kínál, ha bajban vagy. Mert tevékeny, értelemmel teli lehetőségek nyílnak meg előtted, ha elveszettnek éreznéd magad azon az úton, ahol éppen poroszkálsz.edit.JPG

Edith magyar származású, Kassáról elmenekült zsidó asszony, akit nővérével és szüleivel együtt 1944-ben Auschwitzba deportáltak. Tizenéves volt, amikor a táborban feltettek neki egy kérdést: ez az ember az anyád vagy a testvéred? És ő azt felelte, az anyám. Évtizedekig élt ennek a válasznak terhe alatt, és sosem tudja meg, mi történhetett volna, ha azt mondja, hogy a testvére. Az anyát a másik sorba küldték, ahonnan "zuhanyozni" vitték, apja pedig szintén erre a sorsra jutott. Kénytelen volt felismerni a lágerben azt, hogy a túléléshez elsőrendű: nem hagyhatja, hogy a lelkéhez hozzáérjenek, hozzáférjenek. Ennek tudatában volt képes ember maradni, táncolni a Kék Duna keringő taktusaira Mengele előtt, vagy haldokolva ugyan, de végigcsinálni a nagy menetet Mauthausenből Gunskirchenig, amit kétezer emberből csak száz élt túl.

Apró, törékeny asszonyról beszélünk, aki még ma, kilencven évén túl is tevékeny, abban éli ki önmagát, hogy másoknak segít. Persze, a tevékeny életnek ára van: mindennap megküzd saját démonjaival, és győz felettük. Győz, mert másképpen nem lehet túlélni a - békét. "Miért éltem túl? Mi az életem célja? Milyen értelmet adhatok a szenvedéseimnek? Hogyan segíthetek magamnak és másoknak abban, hogy elviseljék az élet legnehezebb időszakait, hogy több örömöt és szenvedélyt élhessenek meg?" Ezekre a kérdésekre keresi a választ önmagának, és egyetemlegesen is.

"A szerzőről

A magyar származású dr. Edith Eva Eger még csak tizenéves volt, amikor családjával együtt Auswitzba küldték 1944-ben. Szülei ott vesztették életüket. Ma, nyolcvankilenc évesen (már kilencvenen felül van - megjegyzés: recenzió írója) dr. Eger forgalmas praxist tart fenn klinikai pszishológusként a kaliforniai La Jollában, a University of California egyik tanszékének oktatója San Diegóban, és rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban és világszerte. Emellett az amerikai hadsereg és a haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és a poszttraumás stressz-szindróma kezelésében vesz részt. Számos tévéműsorban szerepelt, többek között az Oprah Winfrey Show vendége volt, feltűnt a CNN különkiadásban, amely az auschwitzi tábor felszabadításának hetvenedik évfordulójára készült, és főszereplője volt a holland nemzeti televízió holokausztról forgatott dokumentumfilmjének. Dr. Eger 1972-ben az Év Pszichológiatanára díjat, 1987-ben pedig az El Paso-i Év Asszonya díjat nyerte el; Kalifornia állam szenátusa 1992-ben a Humanitárius Díjat adományozta neki." 

Mindenki életében vannak fájdalmak, traumák, amelyekkel együtt kell élniük, élnünk. Igen, az enyémben is vannak. Olyan is akad, amelyről már csak én tudok és szent elhatározásom, hogy magammal viszem a sírba a feldolgozott traumámat. Képesnek kell lenni önmagunkkal kapcsolatban (is) a megbocsátásra. Elengedni a múltat, tanulni belőle és új utakra lépni. Szembenézni félelmeinkkel és elfogadni, hogy nem vagyunk tökéletesek. Nem, nem is olyan egyszerű ez - de nem is olyan nehéz. Talán azért olvastam nagy érdeklődéssel a könyvet, mert nekem nem új utat jelentett, hanem megerősítést. Még ha gyakran meg is kell küzdeni újra és újra érte.

Úgy olvasd a könyvet, hogy mankót jelenthet a traumáktól sújtott embernek. Irányvonalat jelölhet, lehetőségek meglátásához nyithat ajtót - vagy ablakot, ha úgy tetszik. De bemenni neked kell rajta. Sőt, neked kell kitalálni, hol a rés és hogy lehet bemenni rajta. A meglátáshoz kreatív elme, társadalmi elvárások testreszabása szükségeltetik, a végrehajtáshoz pedig önfegyelem. Érted, ugye? Önmagadon kívül mindenki más - a szomszédasszony, a rokon, a szerelmed, a szakember, stb. - csak segíthet neked megtalálni a válaszokat személyes boldogulásodhoz, de nélküled, a te tevékeny áldozathozatalod, elhatározásod, cselekedeted, és a döntésed végrehajtása nélkül az egész semmit sem ér. Ha a bajodra mindenki mástól vársz megoldást, te pedig csak dagonyázol benne, akkor inkább feküdj le és halj meg.
Jobb lesz mindenkinek.
Még neked is.
Komolyan.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

dontre.jpg

 

Erről a könyvről Arthur is írt. Nézd meg, őt hogyan érintette meg a mű mondanivalója! Kattints:)

 



Ha szereted a könyvújdonságokat, hogy mit olvass és mit ne, kövess bennünket Facebookon!

 

A cikkben a szerző, dr. Edith Eva Eger látható.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1513737876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.