A Beerholm-illúzió: a varázslat, mely magát a mágust is elvarázsolja

2018. május 28. 07:51 - GReni

Könyvajánló - Daniel Kehlmann: A Beerholm-illúzió

"Fiatal férfi ül a tévétorony kilátóteraszán. Nagyon úgy fest a dolog, hogy le fog ugrani, de előbb még elmeséli az életét. Ő Arthur Beerholm, a világ legünnepeltebb mágusa. A jóságos nevelőszülők házában töltött gyerekkor, a svájci internátusban végigunatkozott évek, a tévelygések és gyötrődések korszaka után végre eljött a siker, amelynek csúcsán éppen arra készül, hogy kilépjen a kétszáz méteres mélység fölé. Amit tervez, nem öngyilkosság, hanem élete legnagyobb, végső mutatványa, egyenes következménye mindannak, amit megtanult és átélt. Mutatványainak tétje ugyanis a tökéletes illúzió: a varázslat, amely magát a mágust is elvarázsolja."

wp2099475.jpg

A mára ismertté és sikeressé vált szerző első regényét, A Beerholm-illúziót most új köntösben hozta el nekünk a Magvető Kiadó. 1997-ben jelent meg a kötet, melynek a középpontjában egy fiatal, világhírű illuzionista áll, Arthur Beerholm.

A kötet főhősünk kézirata, melyben részletesen beszámol életéről, visszanyúl egészen gyerekkoráig, és elvezet egészen napjainkig. Bár nevelőszülei jól bántak vele, egy tragédia mindent megváltoztat, főleg, mikor elküldik Svájba, ahol sivár éveket tölt egy internátusban. Minden mondatában érezhető némi keserűség, míg aztán magányában rátalál a kártyatrükkökre. Egy iskolai fellépés jelenti a nagy áttörést gondolkodásmódjában, amikor a diákok rögtön átlátnak az egyszerű kis trükkön és elhatározza, hogy a legjobb szemfényvesztővé válik.

Megszállottja a matematikának, de miután ezen a területen számos dolog megfejthetetlennek tűnik, a matematika "ellentétét", a teológiát választja. Viszonylag hamar rájön, hogy vonzódása a metafizikához, nem elég, hogy elmerüljön a papi hivatásban, így visszatér eredeti szenvedélyéhez, a kártyához. Ezzel tévelygéseinek korszaka lezárulni látszik, célja, hogy a legtökéletesebb illúziót teremtse meg, mely magát a mágust is képes megtéveszteni.

Elszegődik a világhírű mágushoz, Jan van Rode-hoz. Rengeteg tanulás és a kitartó munka meg is hozza a várva várt hírnevet, ám Beerholm elveszni látszik az illúziók világában. Még egy kedvest is megálmodik magának, akit Nimuénak nevez. Végül önelégültsége odáig vezeti, hogy még saját magával is elhiteti, képes megcserélni a valóság és a fikció viszonyát. De mit is várunk valakitől, aki nem tűr megalkuvást?

A világ legünnepeltebb mágusaként egy tévétorony teraszán ülve készül utolsó nagy mutatványára, mert azt gondolja ez az ugrás koronája lesz életének, mindannak amit megtanult és megtapasztalt. Le akar ugrani a kétszáz méteres toronyból, ami kétféleképpen végződhet: egész egyszerűen lezuhan és életét veszti, vagy az illúzió győzedelmeskedik a valóság felett és szárnyra kel, hogy beteljesülhessen életcélja egy varázslattal, mely a mágust is elvarázsolja.

Ekkor még csak 22 éves volt a szerző, de már megmutatta, hogy van érzéke az íráshoz és kaptunk egy adagot fanyar humorából. Miután már olvastam a legsikeresebb műveit, egyből érezhetővé vált a különbség. Bár nem sikerült rosszul a kötet, "szárnypróbálgatás szaga" volt és mindenképpen érdemes elolvasni, hogy teljesebb képünk legyen Daniel Kehlmannról.

beerholm.jpgA könyvet a Magvető Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, amelyet itt is köszönünk!

Ha tetszett az összeállítás, kövess minket a Facebook-on is!

Érdekel a szerző egy másik könyve? Kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6613878420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.