Kiadókról és recenziókról

2018. június 17. 07:46 - Arthur Arthurus

Az utóbbi időben észrevettem, hogy van némi zavar a fejekben a kiadókról, a folytatásos regényekről, illetve a recenziókról. Az alábbi poszt ezt szeretné egy picit rendbe tenni. Nyilván nem látok be mindenhová, de azt tudom, hogy nálunk miként is működik a dolog.

Számtalanszor futottam bele olyan véleményekbe, hogy "nem is érdekel olyan értékelés, ahol tudom, hogy recenzióba kapja a könyvet, mert az nem őszinte". Nos, van ilyen is, igen. Számtalan olyan értékelésbe futottam bele egy jó esetben is csak közepes könyv kapcsán, ami azt ecsetelte, hogy ez az év könyve, hogy mennyire jó, hogy mennyire mély, hogy mennyire megrázó, hogy mennyire... és igen, sok esetben ezeket a szerző ismerősei vagy olyanok írták, akik recenzióba kapták a példányt. Ettől függetlenül még bőven lehet, hogy őszinték, és számukra az volt az év legjobb könyve, stb. De nekem sem feltétlenül ez az első gondolatom. Igaz, léteznek olyan könyvek, amelyeket én nagyon szeretek, megláttam benne valamit, amit nagyon sokan nem, és a többség közepesnek tartja, míg számomra sokkal jobb annál, szóval simán lehet, hogy számukra tényleg azt adta a könyv, amit írtak. 

Először is szögezzük le, mit vár el egy kiadó vagy egy szerző a recenziós példányért cserébe. Azt, hogy záros határidőn belül egy őszinte véleményt és egy ajánlót kapjanak. Fontos, hogy egyik kiadó sem várja el, hogy fényezzük a kiadványaikat. 19 kiadóval állunk kapcsolatban, némelyikkel "szorosabb", némelyikkel kevésbé, és igen, a nagy magyar könyves rendezvények (könyvfesztivál, könyvhét) előtt és után, valamint az őszi megjelenésekkor, karácsony előtt, belefulladunk a könyvekbe. Simán előfordul, hogy egy-egy kötet recenziója csúszik 1-2 hónapot, de ezt ők is tudják, ezért is szoktuk kérdezni, hogy mi az, ami számukra fontosabb, azt 1-2 héten belül "feldolgozzuk". Soha, egyik sem várta el, hogy ne a valós, őszinte véleményünket írjuk le. Szoktak szerzők is megkeresni, kiadótól függetlenül, ott már néha futottunk olyan megfogalmazásba, amiből az jött le, hogy szeretné, ha jót írnánk a könyvéről. Ez persze természetes, de konkrét kérésbe, elvárásba sosem futottunk. Ha lett volna ilyen, ott vége is lett volna az együttműködésnek. 

Persze természetes dolog, hogy másképp fogalmazunk. Nem azért, mert recipéldány, mert "lojálisak" vagyunk a kiadóhoz, mert kedveljük azokat a kiadói munkatársakat, akikkel megismerkedtünk már, hanem azért, mert ezek a posztok a nyilvánossághoz szólnak, és lefektettünk bizonyos alapelveket, amikor elindítottuk ezt a blogot. Az egyik az, hogy nem káromkodunk, nem használunk bizonyos szavakat, amiket bizony egymás között szoktunk. Nyilvánosság előtt nem mondunk olyat sem, hogy ez a könyv egy nagy rakás szar, pedig volt rá példa, hogy privátban hasonlóak elhangzottak. Már csak azért sem, mert ez nem építő kritika, csupán egy adott pillanatnyi, sokszor túlzó érzelemmegnyilvánulás. Ezért is jó egyébként, ha a nyilvánosságnak írunk. Mert olyankor rászorítjuk magunkat arra, hogy próbáljuk meg objektívabban szemlélni a kérdést, hogy lássuk, mi az, ami esetleg tetszett benne, vagy mi az, amit sokan szerettek benne. A negatív kritikát is meg lehet fogalmazni úgy, hogy az ne bántó legyen, és a nyilvánosság előtt erre törekszünk. Ugyanakkor a véleményünkből tökéletesen egyértelmű, hogy ez a könyv bizony nem tetszett. Épp most, ezután készülök írni két könyvről. Az egyik recikönyv, és nem tetszett túlságosan, a másik nem az, és nagyon tetszett. 

Valójában az sem elvárás a kiadók részéről, hogy a posztok végére odabiggyesszünk egy linket, ami a könyv lapjára vezet a kiadó weboldalán. Nem elvárás, mivel sokszor meglepetten köszönték meg, hogy odatettük. Ez viszont egy olyan dolog, amit a saját, vásárolt könyvek esetén is megteszünk. Miért? 

Bármilyen meglepő: a kiadók is pénzből élnek. Matekozzunk egy kicsit. Adott egy sikeres, külföldi könyv. A magyar kiadó felveszi a kapcsolatot a külföldi kiadóval, és megegyeznek egy árban, a jogokban, stb. Aztán ott a borító. Ha azt is szeretnék, hogy a külföldi borító legyen, akkor megint fel kell venni a kapcsolatot a borítókép jogtulajdonosával, megegyezni egy árban, stb. Ha nem tudnak megegyezni, vagy bármi okból a külfölditől eltérő magyar borítót szeretnének, akkor egy grafikussal, borítótervezővel kell megegyezni, árban, mindenben. Oké, ez megvan, ezután kell futni még egy kört a külföldi jogtulajjal, hogy azok elfogadják a magyar borítót, stb. Közben fel kell hajtani egy lehetőség szerint tapasztalt fordítót, szerkesztőt, lektort, korrektort, és nekik ezt valamikor be is kell szorítani az idejükbe, ami sokszor igen nehéz, mert sok kiadó egy évre előre már megtervezi a kiadványaikat, és szépen be vannak táblázva a jó fordítók, szerkesztők, lektorok, egyebek. Ezen felül meg kell egyezni a nyomdával, a tipográfiát, meg egyáltalán határidőt, példányszámot, ilyesmiket illetően, aztán valakinek el kell szállítania a nyomdából a kiadó raktárához, ahonnan aztán megint valakiknek el kell szállítani a különféle boltokba, rendezvényekre szerte az országban. És ennek a sok-sok embernek a munkáját ki is kell fizetni. Igen, a kiadónak. És most nézzük a matekpéldát:

Adott egy sikeres, külföldi könyv, piaci árán 3990 Ft, de az egyszerűség kedvéért számoljunk 4000 Ft-tal. Ha befordulsz egy nagy könyvesboltba, és ott megveszed, ebből a 4000 Ft-ból több, mint 2000 Ft, általában az ár 51-52%-a a bolté. Marad mondjuk 1920 Ft, ez az, amit a kiadó megkap. És ebből kell kigazdálkodnia minden fent felsorolt dologra, az emberek a fizetésére, ebből kell reklámoznia, és ebből kell, hogy némi profit is származzon. Ugyanakkor, ha a könyvet közvetlenül a kiadótól rendeled meg, akkor 20-25%-kal kevesebbet fizetsz, vegyük mondjuk, hogy 3000 Ft-ot, viszont ez a 3000 Ft a kiadóé. És nem mindegy, hogy könyvenként 1920, vagy 2990 Ft-ból gazdálkodhat. Ezért szoktuk minden egyes könyvajánló esetén a kiadó saját weboldalára, a könyvre mutató linket beszúrni a poszt végére. Nekünk is érdekünk, hogy minél több nyereséges, jól menő kiadó működjön az országban. Nem, nem azért, mert ők tudnak akkor egy csomó könyvet adni nekünk. Hanem azért, mert szeretünk olvasni, és szeretnénk, ha sok jó könyv magyarul is megjelenhetne. Ezért sem mindegy, hogy mennyire veszteséges vagy nyereséges egy-egy sorozat. Viszont ha egy másik könyv extrán jól teljesít, akkor annak a bevételéből ki tudnak adni olyan folytatásokat, amelyek egyébként veszteségesek, de mégis van egy réteg, aki nagyon sokszor és nagyon hangosan követeli a folytatást. 

Sokan hiszik, hogy esetleg a kiadók fizetnek is azért, hogy írunk a kiadványaikról. Nem fizetnek, a fizetségünk a könyv, amit megkapunk tőlük, sok esetben már megjelenés előtt, arra is van példa, hogy lefűzött lapokat vagy PDF-et kapunk tőlük, mert szeretnék, ha a fizikai megjelenés előtt írnánk a kiadványokról. És lehet mondani, hogy ezeket a könyveket ingyen kapjuk. Abban a tekintetben igen, hogy pénzt nem adunk értük. Viszont benne van több óra munkánk, amíg elolvassuk, amíg egy, a saját értékrendünk szerinti legalább közepes értékelést, recenziót, ajánlót írunk róluk, több esetben olyan könyvekről, amelyek egyébként kevésbé érdekelnek, vagy éppen olyan típusú könyvek, amikről nagyon nehezen lehet 3-4 mondatnál többet írni. Egyébként meglepő, de sokkal könnyebb egy olyan könyvről írni, ami kevésbé tetszett, vagy egynek jó volt kategóriába esett, mint egy olyanról, ami nagyon tetszett, kedvenccé vált, vagy esetleg régi kedvenc. Nem véletlen, hogy a saját régi nagy kedvenceimről nem írtam még. Ekkor bennem van az igény, hogy átadjam azt, amit a könyv adott nekem, hogy elmagyarázzam, miért is lett kedvenc. Ekkor érdekel, hogy milyen a fogadtatása, és rosszul esik, ha valakinek nem tetszik. Mert sikeresen személyessé tettem. 

Hogy hogy is működik ez az egész a mi esetünkben? Hárman vagyunk, hárman írjuk a blogot, plusz néha pár vendégszerkesztő. Általában havonta egyszer, kéthavonta "gyűjtünk be" könyveket, a kiadó küld egy kiajánlót, amiben jelzi, mik jelentek meg a közelmúltban, illetve mik fognak a közeljövőben, ezekből mi kiválasztunk pár könyvet, ami "fekszik nekünk", ami érdekel minket. Szerencsére nem vagyunk egyformák, igaz, akadtak könyvek, ahol sikerült keresztbe tenni egymásnak akaratlanul, de van ez így. Olyan még nem volt, hogy összevesztünk volna rajta, körbeadjuk, ha nagyon érdekel mindhármunkat, vagy felesben megveszünk egy példány, így már kettőnknek meglesz a kötet. :) Ezekhez sokszor hozzácsapnak még 1-2-3 könyvet, amiről a kiadó szeretné, ha írnánk, néha eleve úgy kezdik az e-mailt, hogy van ez, meg ez, nagyon örülnénk, ha ezekről írnátok, ezen kívül itt a lista, mit kértek még? Mindegyik kiadóval van egy előre megbeszélt ráta, hogy egyszerre, egy adag könyvből hány darabot kérünk maximum, néha ezt nem töltjük ki, néha meg dönteni sem tudunk, melyik legyen a sokból, de van olyan is, amelyik kérdés nélkül adja az összeset, sőt, még régebbieket is hozzácsapnak esetleg. Ezután x idő, amíg feldolgozzuk a könyveket, majd a kész linket (2-3-at egy levélben) megkapja a kiadó, és ezután vagy megosztja Facebookon, kirakja a saját oldalára, vagy kiemel belőle 1-2 mondatot. Jelentünk már meg újságban és a könyv borítóján is így.

Valahogy így működik ez a dolog. Lehet, hogy nem minden blognál, de nálunk igen. Mivel fontosak számunkra a könyvek, szeretünk olvasni, és szeretjük a jó könyveket, ezért sok könyvet meg is veszünk, természetesen a kiadótól, olyat is, amit simán adnának reciként is. Lenne mit megreformálni ezen a területen is, ez tény, bár itt leginkább a törvényekre, adókra gondolok, de ez megint egy másik téma. Remélem, sikerült pár felhőt eloszlatni ezzel az egész kérdéskörrel kapcsolatban.

Olvassatok ti is sokat! És bár én nagyon szeretem a nagy könyvesboltokat, ahol megkapjuk azt, amit a neten, akár a kiadótól, akár máshonnan rendelt könyvek esetén nem kapunk meg: a könyvolvasás, a könyvválogatás, a könyvvásárlás kultúráját, mégis fontosnak tartom, hogy támogassuk a kiadókat inkább, ha van rá lehetőségünk. Mert kiadók nélkül nem lesz könyv, könyvek nélkül nem lesz könyvesbolt. Meg boldog olvasó sem. Meg bosszankodó sem. 

Kövessetek minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5714038878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.