Lefelé a folyón

2018. június 25. 00:01 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Sienna Cole: Lefelé a folyón

Te ​hiszel a sorsszerűségben?

2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.

Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.

A könyv nagyon erősen kezdődik, és egy olyan történetet sejtet, ami nem hétköznapi, és nem is egy kedves lányregény.

"Tisztelt hölgyeim és uraim!
 
A nevem Alice Carrington. A washingtoni St. John Középiskola végzős diákja vagyok. Tizenhat voltam, amikor először lefeküdtem az iskolaigazgatóval, Mr. George Holdennel."

Az egész világ, beleértve Ally családját is, a médián keresztül értesül a hírekről. Az igazgatót elfogják, persze nem csak azért, mert egy lány azt állítja, lefeküdt vele: fényképek is vannak kettejükről, félreérthetetlen pozícióban. Ám a hatalmas, egész országot megrengető bejelentés után Ally eltűnik. És ettől fogva a regény három igazi főszereplője lép elénk, akiket szépen sorban megismerünk: Lynn, a lányát egyedül nevelő anya, aki nap mint nap küzd azért, hogy valóra válthassa a lánya és saját maga álmait, Jeff, a különös, magába zárkózó művész, aki sötét titkot hordoz, és Frank, a numerákat hajszoló újságíró, Ally apja, akinek eltűnése után egyetlen cél lebeg a szeme előtt: hogy megtalálja a lányát.

"A művész egy udvarias gyűjtőfogalom azokra az emberekre, akiknek fogalmuk sincsen, mihez kezdjenek az életükkel és az önmegvalósítás álcája mögé bújva a gyerekkori vágyálmaikat hajszolják."

A három legfőbb karakter egészen valóságos, egyszerű, hibákkal, jó és rossz tulajdonságokkal teli emberek, teljesen eltérő életutakkal és sorsokkal. Sienna Cole ebben a könyvben rengeteg olyan dologgal foglalkozik, amelyekkel nem foglalkozunk eleget, sőt, amelyek tabunak számítanak. Bemutatja a művészet egy ágát több oldalról, a művész és a "közönség" szemszögéből is. Bemutatja a szülőség árnyoldalit, hogy mennyire fontos szerepe van egy gyerek életében egy szülőnek. Bemutatja a társadalmunk visszásságait, a média hatalmát, hogy mennyire képesek vagyunk elvenni mások életét, mások jogát a nyugodt életre azzal, hogy látni akarunk egy lesifotót a nyaralásukon, az otthonukban, a családjukkal... Bemutat egy tabut, a tanár-diák viszonyt, a legrosszabb fajtából. Ally valóban szerelmes volt George-ba, az igazgatóba, és hónapokig egymáshoz sem értek, végül egy tisztás, egy olcsó motelszoba, sőt, néha az igazgató háza vagy az irodája volt a tett színhelye. George hitegette őt, hogy őt szereti, a feleségével úgyis vége mindennek, hogy harcolni fog kettejükért... és Ally, a tizenhat éves, szerelmes Ally ezt elhitte. Aztán meglátta egy iskolatársát az igazgató úrral, és rájött, hogy George csak egy perverz, aki fiatal lányokat hiteget... ekkor bosszút esküdött. Nincs veszélyesebb, mint egy szerelmével átvert, becsapott nő, legyen bármennyi idős.Sienna Cole

A legütősebb az egészben mégis a vége volt, az, ahogyan beleláttunk egy erőszaktevő fejébe, egy olyanéba, aki teljesen elveszíti az irányítást maga fölött... Hatásos, erőteljes jelenetek, jó alapsztori és hiteles karakterek, mi kell még egy jó könyvhöz? Őszintén, nem tudom. De valami nekem hiányzott, vagy éppen túl sok volt, erre még nem jöttem rá. Egyesével, ha a regény elemeit nézzük, mind szinte kifogástalan, de együtt valahogy mégsem működött, nem állt össze. Már az első oldalaktól dolgozott bennem ez a hiányérzet, és a végére sem sikerült feloldani, csak frusztrált, hogy nem tűnik el, hogy nem áll össze az egész. Talán Ally karaktere volt az, ami végig zavart. Ráadásul néha a szóhasználat, a kifejezések... meglehetősen furcsának, sokszor erőltetettnek éreztem, utoljára Steinar Bragi Felföldjénél éreztem ilyet, ha jól emlékszem. Felesleges töltelékszavak, oda nem illő képek, furcsa hasonlatok és metaforák... szerencsére nem ezek jellemezték az egész könyvet, de észrevehető volt.

"A bűnbeesésem egy nagy, egybefüggő, gyönyörrel terhes pokoljárássá vált."

Talán az a tény is közrejátszott, hogy már megint egy nem amerikai szerző helyezi el a történetét Amerikában, és bár itt kevésbé éreztem hiteltelennek az egészet, mint sok más esetben, maga a dolog mégis zavart. Hogy olyan társadalomról és olyan emberekről, területekről ír, amiket nagyjából olyan szinten ismer, mint más: filmekből és könyvekből. Persze az amerikai társadalomnak csak a felületét karcoltuk meg ebben a könyvben, de sok dolgot nem értünk, nem érthetünk velük kapcsolatban, egészen más a világuk, a társadalmuk alapja, mint a miénk. Nem jobb, nem rosszabb, illetve de, sok tekintetben jobb, sok tekintetben meg rosszabb, de mindenképpen: egészen más, mint a miénk. Ezt a hajszálnyi különbséget egy vérbeli amerikai író érzi és érzékeltetni tudja. Egy magyar vagy bármilyen más, ha nem ott nőtt fel, ha nem ott tanult, ha nem ott élt, nem. Ahogyan skandináv krimit sem tud írni egy amerikai vagy egy magyar, mert a skandináv kriminek kicsit több ismertetőjegye van annál, hogy véres és brutális és hideg. 

Bevallom, mindennel együtt ez volt az eddigi legjobb Álomgyár könyv, amit olvastam. Bár nem a legjobb magyar, de a legjobb Álomgyár. Minden elismerésem Sienna Cole-é! Ha tovább halad ezen az úton, egyre csavarosabb és jobb történetek és karakterek kerülnek ki a keze alól, és akkor már bátran felveheti a versenyt a "nagyokkal". Egy jó regény tengelye a sztori, maga az alapötlet, a jó karakterek pedig e köré fonódnak kibogozhatatlanul, elválaszthatatlanul és színesen. Ezután már csak a helyszín a fontos, ahol elhelyezzük a tengelyt és ahol elindítjuk az útját. 

Ja, és a borító... gratulálok a tervezőnek, ötletes, nagyon szép borító készült, magyar könyv talán még sosem kapott ilyen különleges, egyedi borítót! A címben ugyanis a Lefelé szó ki van vágva a felső borítóból, a piros színt az alatta lévő lap adja. Ötletes és egyedi megoldás, a borítókép maga is szép.

Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv a weboldalukon.

Olvastál már romantikus regényt egy hokisról? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9414065161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.