Megtennél 4279 km-t gyalog, hogy megtaláld önmagad?

2018. június 29. 00:11 - Arthur Arthurus

Filmajánló - Vadon (Wild)

Szenvedett a fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára.

"Még éppen csak belekezdtem. Három hete gyalogoltam mindössze, de máris úgy éreztem, minden megváltozott bennem. Addig hevertem a víz alatt, amíg csak bírtam levegő nélkül – egyedül voltam egy különös, új világban, miközben az engem körülvevő, létező világ csak zakatolt tovább."

Ő Cheryl Strayed, aki a 2659 mérföldes, vagyis 4279 km-es Pacific Crest Trailen indul el, ami Amerika nyugati partján fut végig. Túrázik úttalan utakon önmagához. Hiányoznak neki az emberek, a taco, a guacamole, miközben hideg kását eszeget nap nap után, és egyedül járja útját akkora pakkjával, amit először felemelni sem tud. A mexikói határtól indul el a sivatagon át, 14 nap elteltével ér a Sequoia Nemzeti Parkban, az indulási helytől 100 mérföldnyire fekvő Kennedy Meadows-ba.

"Elképesztett, hogy a hátamon tudok vinni mindent, amire csak a túléléshez szükségem van. És a legdöbbenetesebb az volt az egészben, hogy tényleg képes voltam cipelni. Hogy elviselem az elviselhetetlent. Fizikai, anyagi életem e tanulságai érzelmi és szellemi tartományba kerültek. Hihetetlennek tünt, hogy bonyolult életem ennyire egyszerű tud lenni. Talán teljességgel helyénvaló, merült fel bennem, hogy nem azzal töltöm a napjaimat az ösvényen, hogy a bánatomon merengek, mert talán az érzelmi kínok egy része elszáll, ha kénytelen vagyok a fizikai gyötrelmeimre koncentrálni. A második hét végén vettem észre, hogy túrám kezdete óta egy könnyet sem ejtettem."

A táborban barátokra is lel, akik segítenek neki, hogy mi az, amit feleslegesen cipel a hátán. Például a könyvek. Kell az olvasnivaló, de amit elolvasott, égesse el - szól az egyik tanács. Ám van két könyv, amit semmiképp nem égetne el - inkább cipeli őket. Cheryl a megfogyatkozott csomagjával némi pihenő után indul tovább, hogy néhány mérfölddel később elérjen önmagához. A neheze még hátravan. Esténként az anyjára, a férjére gondol, gyerekkori és fiatalkori emlékeket idéz fel, és szépen lassan, apránként helyreteszi magában a dolgokat, ami egyre nehezebb, mert minden összeesküdött ellene: egy picikét eltéved, a bakancs, amely véresre töri a lábát és leszakítja a körmeit, szabályosan elmenekül tőle, így az 600 mérföldből az utolsó pár tucatot egy ragasztószalaggal a lábára erősített gumidarabon teszi meg. De szerencsére ott már várja egy új bakancs, ami jó szolgálatot tesz a hátralévő úton.

Cheryl a 62. napon ér el Oregon államba, az útja Ashlandbe vezet, ahol pihen egy kicsit. Már csak két államon kell átvergődnie, két olyan területen, amely szerintem a világ egyik legszebb övezete: az oregoni és washingtoni csapadékdús, sűrű fenyőerdők és mindenféle erdőségek hadán. 300 mérföld választja el a céljától, amit nagyon vár már, és egyben retteg is tőle. Az elmúlt hetekben nem függött senki mástól, csak magától. Az elmúlt hetekben nem kellett megfelelnie senkinek, nem voltak idegesítő munkatársak, szomszédok, nem volt család, nem volt semmi és senki, csak a természet és ő. Rajta múlt, milyen gyorsan teszi meg a következő lépést, mennyit pihen, mennyit megy. Rajta múlt, feladja-e a túrát vagy sem. 300 mérföld, és minden megváltozik. Rájön, hogy ki kell békülnie az öccsével, mert ő az egyetlen testvére, az egyetlen ember, az egyetlen rokon, akire oda-vissza számíthat. Egy olyan ember, aki éppen úgy ismerte és szerette az édesanyját, mint ő.

"Mi lenne, ha megbocsátanék magamnak, gondoltam. Mi lenne, ha megbocsátanék magamnak, még ha tettem is olyasmit, amit nem kellett volna? Mi van, ha hazudtam és megcsaltam, és ha nem volt más mentség arra, amit tettem, mint hogy ezt akartam, ezt kellett tennem? Mi van, ha sajnáltam, de ha visszamennék az időben, akkor sem csinálnám másképpen? … Mi van, ha a helyes válasz nem a nem, hanem az igen? Mi van, ha éppen az hozott el idáig, ami miatt megtettem azokat a dolgokat, amiket mások szerint nem lett volna szabad? Mi van, ha nincs számomra megváltás? Mi van, ha már meg is vagyok váltva?"

Végül 92 nappal és 2659 mérfölddel később elérte a Pacific Crest Trail végét. Nem adta fel. Megtehette volna, de végigjárta az utat, és eljutott önmagához. Rálelt a valódi vadonban arra, amit elveszített.

A könyvet nem olvastam. Még mindig nem. Csupán a filmet néztem meg egy este (miután megrendeltem Bill Bryson két könyvét, az Egyik lábam itt... címűt, amelyben Európát járja körbe, és a Hátizsákkal a vadonbant, amelyben az amerikai Appalachian Trailt, a keleti parton húzódó 2200 mérföldes, vagyis 3500 km-es túrautat járja végig. A Vadon című könyvet azt hiszem, négy alkalommal vettem meg, mind a négyszer magamnak, tehát nem ajándékba szántam. Aztán mégis úgy alakult mind a négyszer, hogy elajándékoztam valakinek. Így most megint nincs saját példányom, de amikor megveszem a következőt, azt már tényleg a polcomra fogom venni. Nagyon szeretem az ilyen - valós - túrákat, utakat, felfedezéseket leíró könyveket, történeteket. Mondjuk az El Caminós történetek taszítanak, ott az összesnek van egy spirituális felhangja, Jézussal, Máriával, meg a többiekkel, egyszerűen enélkül nem is jelenhet meg semmilyen történet. Érdekes, hogy a három legnagyobb amerikai túraútvonalak történeteinél általában nincs szó ilyesmiről.A valódi és a Reese Witherspoon által alakított Cheryl Strayed

Cheryl egyedül teszi meg ezt az utat, és miközben a filmet néztem, azon gondolkodtam, hogy ennek csakis így van értelme, sőt, csakis így tudnám elviselni. Egyedül. Cheryl Strayed a történetét 2012-ben írta meg, és 3 évvel később Reese Witherspoon főszereplésével elkészült a film. Érdemes megnézni, és biztos vagyok benne, hogy érdemes elolvasni is. 

Kattints ide, ha meg akarsz ismerkedni az USA gyönyörű természeti képződményei közül egy kis csokorral!

Kövess minket Facebookon!

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5714071065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Első mohikán 2018.06.30. 12:53:04

Napi 46 km, három hónapon át. Több, mint egy maratoni táv minden nap, tökön-babon, hegyen-völgyön, esőben, kánikulában. Nem hiszem el. Még egy edzett ultramaratonistának is sok. Tuti, hogy stoppolt.

Mad Mind 2018.06.30. 12:53:08

Gratulálok, de szerintem nem kell sok ezer mérföld és magány az önmegtaláláshoz, csak önismeret. Ez elérhető leszakadt körmök nélkül is.

oldalas 2018.06.30. 12:53:11

ez egy borzadály, csak feministáknak jó

Hungarian Geographic · https://www.facebook.com/hungarian.geographic 2018.06.30. 12:53:34

A Camino arról szól, hogy az ember szeretne szintet lépni az életében ezért van annak az útnak spiritualitása.
Az ilyen "elmenekülök az a emberi roncs elől ami vagyok" történetek meg arról szólnak, hogy ezek a roncsok szeretnének újra emberré vállni - ezért ezekben a történetekben felesleges is keresni Jézust, Máriát és a többieket. A spiritualitás meg sem említve.
De miután szerencsére vannak, akik nem csak fehéren vagy feketén látják a világot, azoknak ajánlom a Tracks című művet, ahol a főhős 9 hónap alatt kelt át az ausztrál sivatagon és tökéletes egyensúlyban van a spiritualitás, továbblépés, emberi fejlődés.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2018.07.01. 23:06:00

@Első mohikán: a poszt szerzője vmit benézett, "csak" 1100 mérföldet ment a csajszi, ami napi kb 20 km, ennyit elég simán teljesítenek a túrázók.
wiki: "Her memoir Wild: From Lost to Found on the Pacific Crest Trail details her 1,100-mile hike on the Pacific Crest Trail"

rozsomák 2018.07.01. 23:06:02

Ja egyébként meg mind a könyv, mind a film csak 1100 mérföldes útról szól, nem a teljes 2700 mérföldesről..
(Pont, mint a Camino esetén is, ott is van hosszabb meg rövidebb verzió..van aki csak a Pireneusok után kezdi, van, aki meg már Franciaország közepén)

rozsomák 2018.07.01. 23:06:03

Azt írja, hogy "14 nap elteltével ér a Sequoia Nemzeti Parkban, az indulási helytől 100 mérföldnyire fekvő Kennedy Meadows-ba."
Vagyis akkor még csak 7 mérföld/nap volt a tempója (kb. 11km/nap)
Ezek szerint ezt felgyorsította később a négyszeresére !!

Hát ez tényleg nagyon hihető, háppersze, hógyne !!

(Persze ez a 100 mérföld a valóságban inkább 360 ! lesz, vagyis 25-26 mérföld/nap a tempó, nem is értem, honnan veszi ezt a 100 mérföldet az író, de akkor is gyanús ekkora távolság ennyi idő alatt ,,, szerintem is volt ebben rendesen kocsi..)

(Amúgy a film már 2014 augusztusában vetítésre került, mert 2013-ban kezdték forgatni, de ez csak apróság..)

A lényeg az, hogy ha én írok egy nagyon emócionális és spirituális és izé meg könnyfakasztó könvvet arról, hogy úsztam át egy hét alatt a Csendes Óceánt, azt is sokan beszopnák és csak néhányan kérdeznék meg, hogy "ugyanmár, Béla, egy hét alatt ? Az kizárt.."

A többiek szemében viszont hős lennénk.. Mármint azokéban, akik nem tudnak számolni se, de a "spiritualitás" meg "asztrológia" szó hallatán könnybe lábad a szemük, mer az olyan és annyira és még jobban és nahát, szóval mer az hihető, ha már két számot nem tudnak elosztani se...

Itt tartunk ma...

csakférfi 2018.07.01. 23:06:06

@Mad Mind:
"Elérhetö leszakadt kòrmòk nélkül"
Nem.
A félemeidet és a fàjdalmaidat csak úgy ismered meg ha tapasztalod magadon.
Ezutàn nem fogsz félni a félelemtöl....szenvedéstöl.
Addig csak kerülöd.
"Drog....szex....alkohol stb."
Ez min-mind a megkerüli az élet velejàròjàt a fàjdalmat.
Ezt a hamis illúziòt "jàrod ki" a hosszú magànyos úton.
Mivel kényelmese és komfortosan élsz.
:)

csakférfi 2018.07.01. 23:06:07

Igen megtennék !
Megnéztem a filmet,többször is.A tévedések elkerülése végett!Nem cél a személyiség fejlődése ezzel az úttal.A visszatérés az ami ezt jelképezi.Önmagához...mert akivé vált az évek során ahogy felnőtt ,úgy távolodott el attól a személytől aki lenni akart.
Tehát a visszatérés a cél ...nem pedig az út. hogy valakivé váljon.Egyedül az emlékeinkkel.Amiket a helyükre kell hogy a viselkedés a "normálishoz" kötődjön.
erről szól a film.
ez a fajta helykeresés kiveszett a társadalmunkból....a gyerekeink ...sőt,mi magunk sem válunk csak ugy felnötté.
E a "felnőtté" avatás azt a célt szolgálja hogy szembe tudj nézni bármilyen konfliktussal ami szembe jön veled az életed során:Ne menekülj előle.Oldd meg!Ne halj meg vállald fel a bajokat.
A természeti népek kis közösségeiben sok helyen él még ez a szokás.a felnőtté válásnak vannak "vizsgái".ha nem teljesíted gyerek maradsz örökre...lázadsz!Nem lelesz békét.ez az egyén tragédiája ebben a "tultanult" okos,előrelátő nevelésnek.
:)

rozsomák 2018.07.21. 13:54:31

@csakférfi:

Én meg úgy gondolom, hogy ez a világon az egyik legnagyobb becsapás - és ha valakit erre rá lehet venni, az eleve debil - , hogy "az neked a legjobb, ha elmész öngyógyító túrára az Alpokba vagy Afganisztánba vagy Tibetbe vagy a Machu Pichuhoz, vagy valami túrára - El Camino , Szent Jeromos-túra, tóvidék vagy tökömtudja akárhová, és majd ott megtalálod magadat.."

Ez nagyjából egyenértékű azzal, hogy "te húzzál már innen, aludd ki magad, kapcsolódj ki vagy csinálj akármit, jelenleg használhatatlan vagy. Kit érdekel, hogy oldod meg, de túnjél el."

Tényleg van, aki elhiszi, hogy az majd helyrehozza ?

Vagy aki sehol se talája meg önmagát, mert olyan az élete, hogy nem tudja mi a francnak él, az majd pont Tibetben, Peruban, Spanyolországban találja meg ?
És nem mégis önmagában ?

Ezek csak ideiglenes kiruccanások, aztán kezdődik majd elölről a "rémálom"..

Ahelyett hogy azt fogná fel, hogy pont a túra az, ami szinte nincs is, annyira kis ideiglenes, a valóság meg nem ez lesz holnap. azzal kéne szembenézni... nem elmenekülni egykét hétre.

Na ez a vicces.. a kamu két hétbe kapaszkodni..

csakférfi 2018.07.23. 17:06:15

@rozsomák:
Menekülni???
Mi elől?
arra fogsz rájönni, amíg gyalogolsz egyedül....az emlékeiddel.
mert azok elől menekülsz nem pedig a problémáid elől.
A filmbéli nő is ezeket tette "renbe".
Az emlékeit.
Ma ezt "önmagam megtalálásának" hívják.
Pedig csak ok-okozati összefüggéseket tisztázta önmagában.
Mert nem volt más dolga mint ...gyalogolni....nem drogozni,kefélni,panaszkodni,örjöngeni,...stb.
Én anno ezt egy albérletben tettem.....tettem?....csak gondolkoztam .
Így szépen összeállt a gyerekkorom és a felnőtt életem fele.
Így már könyebb a másik 50-60 évet leélnem.
Nem kell alkohol,drog,pia,kurva,pénz,bandzsi-dzsmping...stb.
Hogy ellensúlyozzam azokat a rossz emlékeket amiket a környezetemtől elszenvedtem.
Megnyugodtam.
"csak" gondolkoznom kellett...ahogy Te is meg a poszt is meg a többi kommentelő is teszi.
:)
süti beállítások módosítása