Féléves könyvleltár

2018. július 08. 07:34 - Arthur Arthurus

Miket olvastam eddig idén?

2018-ból eltelt már több, mint hat hónap, és ezalatt a hat hónap alatt 54 könyvet olvastam el. Legalábbis jelen állás szerint. Mire ez kikerül, lesz az 55 is. Nézzük, hogy ebből az 54 könyvből mik voltak kiemelkedően jó vagy épp rossz élmények!

Fantasy könyvekből igen erős volt a felhozatal: első idei könyvem a Vörös nővér volt Mark Lawrence-től, és egy ütős kis (kis... féltégla!) fantasy-trilógia első kötetével ismerkedhettem meg. Tényleg, Fumax, ugye év végén várható a második? Na és a Draconis Memoria befejező része? A Draconis Memoria szintén egy Fumaxos fantasy sorozat, egyik kedvenc szerzőm, Anthony Ryan tollából, és a trilógia második részét januárban volt szerencsém elolvasni. Aztán ott volt még A Koronatorony Michael J. Sullivantől, amely egy általam kedvelt sorozat előzménytörténetének első része, és nagyon féltem ám tőle, de szerencsére épp annyira jó volt a hangulata, nem volt ötlettelen, nem volt erőltetett. 

Aztán ott volt még fantasy kategóriából az ACOTAR sorozat első két része, vagyis az A Court of Thorns and Roses - Tüskék és rózsák udvara sorozat Sarah J. Maastól. Ő is egy olyan szerző, akitől már régóta akartam olvasni, és nagyon nem bántam meg, hogy ezzel kezdtem... és nagyon, nagyon messze van még a december (akkor jön ugyanis a harmadik rész). Állítólag film is készül belőle, és ezt borzasztóan vegyes érzésekkel várom... Ahogy nézem az olvasmányaim listáját, azt látom, hogy az idén olvasott fantasy könyvek jóformán az év elejére csoportosultak, január-februárban olvastam ötöt is, míg a hatodikat, Victoria Schwabtól az Egy kegyetlen dalt csak most, a napokban :) Nem tudnék választani közülük, melyik tetszett jobban. 

Charlie Bowater alkotása Rhysandről. Ez áll a legközelebb ahhoz, ahogyan én is elképzelem :)

Egyik legkedvencebb szerzőmtől idén két könyvet sikerült elolvasnom, az egyik a Velünk véget ér, a másik pedig a Csúf szerelem. Ez utóbbiról még nem írtam, és még nem tudom, fogok-e. Nagyon tetszett és mélyen érintett mindkettő, nem hiába CoHo az egyik kedvenc, még nem csalódtam könyvében. Ezen kívül egy régi nagy kedvenc folytatása is megjelent végre, csupán három évet vártam rá, de jött! A. Meredith Walters: Fény az éjszakában c. könyve pedig nem okozott csalódást. Ha már kedvencek: Jo Nesbø-től is olvastam az idén, Harry Hole két (számomra) új történetével ismerkedtem meg, A megváltóval és a Kísértettel, az egyik a sorozat 6. a másik pedig a 9. kötete. A megváltó kevésbé tetszett, mint a többi a szerzőtől, a Kísértettel viszont teljesen meg voltam elégedve. 

Skandináv krimiből terítékre került még Lars Keplertől a Lesben, amely a Joona Linna sorozat 5. része. Pörgős krimi, amivel nagyon elégedett voltam, mivel az első harminc oldalon már két brutális gyilkosság is történt, ráadásul az egyiknek a "részesei" is voltunk. A házaspár nagyon tudja, hogyan kell hangulatot teremteni. Nem is olyan rég került terítékre egy újdonság, az izlandi Yrsa Sigurðardóttir legújabb könyve, a Gének folytatása, az Örvény, ami szokatlanul erős és nyomasztó felütéssel kezdődik. A három skandináv szerző egészen más stílusban ír, Nesbø, az egykori norvég focista rengeteg társadalmi problémára világít rá, ír róluk, és meglátásaival rendszerint egyet is értek, Lars Kepler, a svéd házaspár pörgős, kemény, valódi letehetetlen krimit ír, míg az izlandi mérnök több hangsúlyt fektet szereplői életére, de eközben nyugodtan és csendesen elborzaszt a rémtettekkel. Egy másik izlandi szerző történetei sokkal lassabban hömpölyögnek előre, Arnaldur Indriðason Erlendur nyomozója megfontolt és gondolkodó típus, de nem rest cselekedni sem, ha arra van szükség. Tőle egyelőre csak a Hideg nyomon c. könyvet olvastam, szóval nincs összehasonlítási alapom csak más skandináv szerzőkkel, de egész jó. 

Aztán van nekem még egy kedvenc szerzőm, az amerikai Harlan Coben, tőle idén csak egy könyv került terítékre, ez pedig a legújabb, a Ne engedj el! című volt, aminek alapja a saját gyerekkorának emlékei voltak titkos  hidegháborús rakétabázisokról. A könyvvel egy bajom volt: túl tökéletes volt. De tényleg. Annyira kiszámított, hogy az már-már mesterkéltségnek hatott, mindig pontosan ott ütött, ahol kellett, ott lepett meg, ahol kellett. Sosem gondoltam volna, hogy az is baj, ha valami túl jó :)

Magyar szerzőtől meglepően sokat sikerült olvasnom idén, az 54 könyvből 15 magyar szerző műve, vagy magyar kiadói kiadás (gondolok itt receptes könyvre pl., amit szintén végigolvastam, mivel recenziós célból volt nálam :)) Némelyikről egyébként nem is tudtam először, hogy magyar, az olvasás után két héttel jöttem csak rá. A legjobb egyértelműen Ormos Mária könyve volt Hitlerről, amelyet befejeztem már, de még nem írtam róla, hamarosan sorra kerül itt is. A legrosszabbért pedig két könyv vetekedik, az egyik Novák Andortól a Szegregált pokol, amelyről kedves szerkesztőtársam írt, és az ajánlója nyomán kérdés sem volt, hogy nekem is el kell olvasnom, illetve egy régebbi csoda Tolnai Kálmántól, amely a Szexparti, avagy a néma válasz címet kapta. Esküszöm, hogy fogok róla írni, annyira mélyenszántó és csodás történet...

Aztán nonfiction, tényirodalom kategóriából is előkerült pár könyv, a Hitler c. is ilyen, illetve Héctor Tobartól A sötét mélyben, amely a 2010-es chilei bányabalesetet dolgozza fel, teszi ezt egy kicsit sok ugrálással és kicsit nagy távolságtartással. Hatalmas nagy csalódás volt a Tibeti könyv életről és halálról számomra Szögyal Rinpocse tollából, nem sokat adott, de elvett tőlem egy dolgot. Sir Edmund Hillary műve, a Pillantás a csúcsról azonban nagyon tetszett, és folyamatban van róla egy poszt, ami elég hosszúnak ígérkezik majd, amint kész lesz... :) De hogy ne csapongjak sokat, nézzünk egy listát, amely 2018 első félévében olvasott könyvekre vonatkozik:

Legjobb könyv: úristen, ez egy kegyetlen kérdés, kapásból vagy öt könyvre simán rámondanám, és átgondolva sem tudnék szűkíteni... lehet esetleg kategóriánként? Lehet, elvégre az én toplistám, szóval nézzük :)
Legjobb krimi: Lars Kepler: Lesben
Legjobb fantasy: Anthony Ryan: A láng légiója
Legjobb nonfiction: Sir Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról
Legjobb regény: Colleen Hoover: Velünk véget ér
Legjobb magyar regény: Ashley Carrigan: Ikrek hava

Legnagyobb meglepetés: Paul Auster: New York trilógia

Legjobb új író (számomra): Victoria Schwab

Legjobb folytatás: A. Meredith Walters: Fény az éjszakában

Legjobb első rész: Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal

Új kedvenc karakter: Rhysand (Sarah J. Maas: ACOTAR sorozat)

Legszebb borító: Sarah Pinborough: 13 perc

Egy könyv, mi megríkatott: Colleen Hoover: Velünk véget ér és Csúf szerelem

Legjobb adaptáció: Dan Simmons: Terror és Caleb Carr: A halál angyala

Nagyjából ez volt az első félévem, kíváncsian várom, miféle csodák akadnak a kezembe a továbbiakban :) Ti miket olvastatok idén?

Érdekel a tavalyi összegzésem? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr7914096473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.