A Négy Majom Gyilkos

2018. július 14. 07:52 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - J. D. Barker: A negyedik majom

A ​Négy Majom Gyilkos több mint öt éve tartja rettegésben Chicago lakóit. Az áldozatai rendre fiatal lányok, módszerei és „védjegye” különösen kegyetlen. A rendőrség még ennyi év elteltével is csupán a sötétben tapogatózik, míg egy nap halálos gázolással történő balesetet jelentenek egy buszmegállóban. Kiderül, hogy az áldozat a Négy Majom Gyilkos. A helyszínelés során többek közt egy naplót találnak nála, és minden arra utal, hogy a régóta keresett gonosztevő épp elrabolt egy utolsó áldozatot, mielőtt váratlanul utolérte a vég.

Mindenki ismeri a három bölcs majmot, Mizarut, Kikazarut és Ivazarut. Az egyik a szemét, a másik a fülét, a harmadik pedig a száját takarja el, számtalan dísztárgy és szobrocska készült a három bölcs majomról. Konfuciusz tanításaiból származnak, a magatartási kódex nyolc panelje közül a másodikon jelennek meg, s képi megjelenítésük elterjedése a 17. századtól kezdődött, amikor megnyitották Tósógu templomot. A majmokkal való megjelenítés magyarázata, hogy a japán nyelvben a tanításuk alapja, a zaru, amely hozzávetőlegesen egy cselekvés tagadását jelenti, nagyon hasonlít a japán majom szóra, ami latin betűkészlettel átírva szaru. A három majom a "Ne halld a rosszat!", "Ne lásd a rosszat!", "Ne beszéld a rosszat!" tanítását jeleníti meg, de ebben a történetben felbukkan az elfeledett, ritkán látott negyedik majom is, Sizaru, a "Ne cselekedd a rosszat!"

"A nők remekül kezelték a fájdalmat, az érzelmeket viszont nem. A férfiak remekül kezelték az érzelmeket, a fájdalmat viszont nem."

A gyilkos öt éve garázdálkodik Chicago városában, és az egyik legjobb nyomozó, Sam Porter van a nyomában. Fiatal lányokat rabol el, majd küld a családjuknak egy kicsi, fehér dobozt, fekete madzaggal átkötve, minden áldozata esetén hármat. Az elsőben az elrabolt áldozat egyik fülét, a másodikban a kivájt szemét, a harmadikban a kivágott nyelvét küldi el, majd nagyjából egy hét leforgása alatt a holttesteket elhelyezi a város egy-egy zsúfolt pontján, táblával az áldozatok kezében: "Ne cselekedd a rosszat!" Ezért hamar elnevezik a sorozatgyilkost Négy Majom Gyilkosnak, vagy 4MGy-nek.

Ám 4MGy nem egy megszokott pszichopata, ő büntet. Minden esetben kiderült, hogy az áldozat családjának valamely tagjának vaj van a fején, amelyről a rendőrség nem tudott. Sikkasztás, milliárdos csalás, gyilkosság, cserbenhagyásos gázolás, drogügyletek... Amikor a második áldozat halála után találtak valamit a családról, utánanéztek az elsőnek is tüzetesebben, majd ezután felismerték a sémát. A megszokott rituáléi mellett 4MGy egy önjelölt igazságosztó, aki megbünteti a rosszat. Ám a halála előtt elrabolt utolsó lány még él, így Porter és a társai megkezdik a versenyfutást az idővel. 

Elképesztő történet, nem egy szokványos krimi, már rögtön az elején meghal a gyilkos, akit évek óta hiába üldöztek, semmilyen nyomot nem hagyott maga után, csak a naplóját, pár holttestet, és egy még élő lányt. Több szálon fut a történet: egyrészt Porter folyamatosan olvassa a naplót, így mi is folyamatosan bepillantást nyerünk a sorozatgyilkos gyerekkorába. Másrészt nyomoznak Arthur Talbot után, akinek az eltitkolt 15 éves lányát, Emory-t rabolta el a halála előtt a 4MGy. Közben pedig összerakják azokat, amiket már eddig tudnak, és megpróbálnak elindulni valamilyen nyomon.

Két dolog nem tetszett a könyvben. Az egyik egy apróság, de idegesítő volt: főleg az elején rengeteg kultúrtörténeti utalás volt az elmúlt pár évtizedre, könyvekből, filmekből, tévéműsorokból. Az én ízlésemnek túlságosan sok, ráadásul a zöme olyan, amit itt mi nem ismerünk, hiszen amerikai műsorok, műsorvezetők, cikksorozatok a múltból. A másik pedig szerintem egy hiba, egy logikai baki. 

"A lépcsőről figyeltem apát, aki egy pukkanás kíséretében kivette Mr. Carter szemét. Azt hiszem, Mr. Carter először fel sem fogta, hogy mi történt, de apa a kezébe adta a két szemgolyót, hogy vigyázzon rájuk. De sajnos túl erősen megszorította őket. Apa jót nevetett ezen, miközben anya folytatta a vagdosást. Apró metszésekkel kezdte, de néhány mélyet is ejtett."

4MGy a naplója elején elmeséli, hogy milyen környéken laktak a szüleivel, eleinte egy teljesen hétköznapi, boldog család, akik nem tudnak róla, hogy a fiukkal van valami probléma, ugyanis olyanokat képzeleg 8 évesen, hogy elvágja a szülei torkát, és hogyan folyik le a vér. Aztán kiderül, hogy nem ilyen rózsás a helyzet: az anyja is meg az apja is egy pszichopata őrült, akik kifelé teljesen normális és szerető család képét mutatják, jól nevelik a gyereket, az udvarias, precíz fiút, csak közben éppen gyilkolásznak...

És a hiba ott van, hogy leírja a szomszédai nevét: Simon és Lisa Carter, a férfi könyvelő, a nő háztartásbeli, leírja az apja munkáját, az anyja tanulmányait és munkáját az ő érkezése előtt, de egyetlen szóval nem említi, hogy ezek álnevek lennének. Porter, a nyomozó és kis csapata közben pedig lázasan próbálja megfejteni 4MGy személyazonosságát. Sajnos a baleset után nem maradt az úriembernek arca, ugyanis repült 6 métert, és 4 métert csúszott az aszfalton az arcán. A megmaradt maradványokból egy antropológus próbálja rekonstruálni az arcát, és mivel kiderült, hogy gyomorrákban szenvedett, a vérében pedig olyan gyógyszerek maradványai voltak, amelyeket csak bizonyos onkológiai intézetekben adnak, ezen a nyomon is elindulnak. De eközben Porter sem említi meg egy fél mondattal sem, hogy utánanéztek az állítólagos szomszédoknak (akik ráadásul el is tűntek), de nem találtak semmit. Már ennyi is elég lett volna, hogy ne zavarjon végig ez a dolog. Persze a végén aztán kiderül, hogy felesleges is lett volna nyomozni ezen a szálon, és amikor lezárul az ügy, akkor nekiáll megkeresni a naplóban említett személyeket, de ezt nagyon hiányoltam az elején. Akárhogy is, szerintem ez egy oltári nagy baki, még úgy is, ha végül bebizonyosodott, hogy felesleges is lett volna.

J. D. Barker

Ja, és van egy harmadik dolog, ami nagyon zavart: már megint egy olyan nyomozó nyomozott jelen korunkban, aki egy technológiai ősmaradvány, akinek még a mobilok működése is magas. Szinte az összes zseniális nyomozó egy technológiai analfabéta. Miért?? Ez annyira zavar, és akkora felüdülés néha olyan zseniális nyomozóról olvasni, aki képes rákeresni valamire a Google-n, hogy csak bonyolultabb dolgot ne említsek... Persze itt is megvannak a szokásos társak: az átlagos társ, akit mindenki szeret szívatni, a kemény nő, akivel senki sem mer szívózni, kivéve a két nyomozót, és a hacker, aki állandóan vicceskedik meg jópofáskodik, ja és ne felejtsük el a kis csapat új tagját, a zseniális nyombiztosítót, Watsont, aki a harmadik diplomáját szerzi, miközben doktorál, és érdekes meglátásai vannak. 

A sok bosszantó hibája ellenére nagyon jó krimi/thriller volt ez, kellően beteg történet, megfelelő csavarral, jó felépítéssel, szokásos, átlagos karakterekkel, kivéve a gyilkost. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, és a legkevésbé sem bántam meg, hogy elolvastam. 

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek! A képre kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

Érdekel egy másik szuper thriller? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3614107827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.