Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A diáklányok hóhéra - Ed Kemper

2018. július 26. 07:46 - Arthur Arthurus

Sorozatgyilkosok - Ed Kemper

1972 májusa és 1973 áprilisa között a kaliforniai Santa Cruz városában egy kegyetlen gyilkos szedi áldozatait, kevesebb, mint egy év leforgása alatt hat fiatal diáklány kerül a kezei közé. A diáklányok hóhéra nem más, mint Ed Kemper. Ki ő és miért ölt?

 1948 december 18-án látta meg a napvilágot Kaliforniában egy fiú, aki az Edmund Emil Kemper nevet kapta. Szülei teljesen átlagos életet éltek, ám még nem volt 5 éves a fiú, amikor a házasságuk megromlott, és az anyja egyre rosszabbul bánt a gyerekkel. Ed mindig is nagydarab volt, 6 kg-osan született, 14 éves korára 190 cm magas volt, felnőttként is kimagaslott a legtöbb ember közül: 206 cm-es, 120-130 kg-os férfivá érett. 1951-ben született egy húga, és pár évvel később az anya a fejlett fiától való félelmében Edet a sötét, nyirkos pincéjükbe zárta éjszakára, attól tartott, hogy molesztálni fogja a kishúgát vagy a nővérét, aki öt évvel volt idősebb nála. A fiú félt a sötét pincében, és egyre gyűlt benne a harag és a gyűlölet, személyisége erős torzulásnak indult, testvéreivel gázkamrásat és villamosszékeset szeretett csak játszani, ami során megkötözi őket. Az apja elköltözött a családtól, és nem akarta magával vinni a fiát, pedig az anyja szerette volna elérni ezt. Ed nem volt még 10 éves, amikor a húga két cicáját megkínozta, megölte, majd feltrancsírozta. Erre válaszként az anyja az apai nagyszülőkhöz költöztette a fiút.

Egy darabig nem is volt gond, de egész életében megmutatkoztak a szadista, gyilkos hajlamok, aztán 15 éves korában egy reggel, amikor a nagyapjával szeretett volna menni, ám a nagyanyja nem engedte, mondván, hogy most otthon kell segítenie neki, leszúrta a nagyanyját, és számos szúrt sebet számoltak az asszony testén, ami a halála után keletkezett. Délután, amikor a nagyapja hazatért, a fiú tudta, hogy valószínűleg helyteleníteni fogja a tetteit, ezért elébe ment a dolognak: a kapubejárónál lelőtte a puskájukkal. Ed Kemper fiatalkorúak javítóintézetébe került, és állandó pszichiátriai megfigyelés alatt tartották. Amikor megkérdezték tőle, miért ölte meg a nagyanyját, annyit mondott, hogy "Mindig is tudni akartam, milyen érzés megölni nagyanyót." Kemper rendkívül értelmes, intelligens ember volt, az Atescaredo megyei kórházban, ahová került, rendszeres mérték az IQ-ját, a legrosszabb eredménye 136 volt, a legjobb pedig 145, magasan az átlag felett.

Amikor 21 éves lett, tehát nagykorú, újabb felülvizsgálatra küldték, és bár a pszichiáterek és a szociális munkások szerint továbbra is ön- és közveszélyes, nem támogatták a szabadlábra helyezését, az intézet mégis úgy döntött, hogy kiengedik. Az édesanyjához költözött, és úgy tűnt, tényleg nem lesz vele baj, az anyja segített is neki munkát keresni. Clarnell, az édesanyja egyébként a Santa Cruzban lévő Kaliforniai Egyetemen dolgozott, a diákok és a munkatársai is szerették, megbecsülték. Egyetlen hibát követett el életében: a fiával kegyetlenül bánt gyerekkorában. Ed Kemper rendszeresen járt terápiára, és úgy tűnt, minden rendben lesz. Jókedélyű, szerethető ember volt, jól kijött a helyi rendőrökkel, akikkel ugyanabba a kocsmába jártak, az egyetem hallgatói és az ott dolgozó személyzet is kedvelte őt, rendszeresen fuvarozta a hallgatókat az egyetem és a lakhelyük között. Aztán 1972 májusában, amikor a fiatal egyetemi hallgatók, Mary Ann Pesce és Anita Luchessa ült a kocsijába, egy félreeső helyre vitte őket, több késszúrással megölte, majd hazavitte. Közösült a holttestekkel, majd módszeresen elkezdte a kádban feldarabolni, a maradványokat kis zacskókba rakta, és a környéken elásta vagy megszabadult tőlük. 

A következő gyilkosságra 1972 szeptemberében került sor, akkor Aiko Koo, egy 15 éves lány stoppolt és szállt be mellé az autóba, hasonlóan járt el: késszúrásokkal megölte, a testet hazavitte, közösült vele, majd széthordta a maradványokat. Másnap, amikor a fej még a kocsija csomagtartójában volt, épp a pszichiátriai kezelésére tartott, ahol megállapították, hogy jó kedve van, feldobott, a viselkedése teljesen normális, majd kiállították a papírt, miszerint már nem ön- és közveszélyes. Később egyébként számos ilyen problémába futottak bele más elkövetők esetében, és rájöttek, hogy a bűnügyi területeken a hagyományos pszichiátriai kezelések és elemzések csak nagyon korlátozottan használhatóak, mivel azt feltételezik, hogy az ember "jól akar lenni", "meg akar gyógyulni", "meg akar javulni". Ez a sorozatgyilkosok esetében nem igaz, ők pont hogy a gyilkosságok után vannak jó hangulatban, és semmi okuk rá, hogy "megjavuljanak", hiszen így vannak jól. Kemper a kezelés után elautózott a közeli túraútvonalhoz, és egy szakadékba hajította a fejet.

1973 januárjában egy Cindy Schall nevű fiatal lányt rabol el, lelövi őt, majd a csomagtartóba teszi, és elindul haza. Útközben megállítja egy rendőr, aki a törött hátsó lámpája miatt szól neki. Kemper kedélyesen, magabiztosan beszélget vele, és utólag, amikor az FBI Viselkedéstudományi Részlegének új programja keretében már a börtönben kihallgatják őt, elmondja, hogy kész volt rá, hogy ha a rendőr kinyittatja vele a csomagtartót, akkor megöli őt is, így teljes nyugalommal tudott beszélni vele, tudván, hogy mindenképp az ő kezében van az irányítás. A rendőrnek szerencséje van, ismeri is "Big Ed"-et, ezért csak szóban figyelmezteti a törött lámpára, majd útjára bocsátja. Hazatérve a férfi a szokásos módon jár el: lefejez, közösül, feldarabol. 

Julio Ariza Urbina festménye Cindy Schallról

Ezután kapja "a diáklányok hóhéra" becenevet, egyre nagyobb különítmény nyomoz utána, majd olyan óvintézkedéseket tesznek, hogy felszólítják a lányokat, hogy csak az egyetemi matricával ellátott, biztonságos autóba szálljanak be stoppolás esetén, lehetőleg ne maradjanak egyedül idegennel, stb. Sajnos Kempernek is "biztonságos" autója van, így fennakadás nélkül szedheti tovább az áldozatait. Alig egy hónappal az előző gyilkosság után ismét feléled az "ölési kényszere", ezúttal két lányt rabol el és lő le, Rosalind Thorpe-ot és Allison Liut. Ahogy kifelé hajt az egyetem területéről, mellette, az anyósülésen és a hátsó ülésen, pokrócokkal állig betakarva haldokolnak a lányok, de ez nem akadályozza meg abban, hogy kedélyesen elbeszélgessen az egyetemi biztonsági őrrel, aki megállítja őt. Elmondja, hogy hazaviszi a két lányt, akik kicsit sokat ittak... az őr jó utat kíván neki. Ezután lefejezi a két testet, közösül velük, majd a környéken szétszórja a maradványokat. Az előző áldozat, Cindy Schall esetén már változtatott: a fejét az anyja kertjében, arccal felfelé, az anyja hálószobájának ablaka alatt ássa el, mondván, hogy az anyja mindig is azt akarta, hogy felnézzenek rá. Rosalind és Allison esetén is így jár el.

Ezután ő maga is megijed a szinte csillapíthatatlan vágyától, hogy öljön, különféle ötletek merülnek fel benne, az is megfordul a fejében, hogy kiirtja az egész utcát. Végül egy jobb ötlete támad, és meg is meri lépni azt, amire mindig is vágyott. Éveken át éjszakánként kalapáccsal a kezében megállt az anyja ajtaja előtt, várt egy darabig, aztán visszament aludni. A sok lány, akiket megölt, mind azt az egyetlen személyt helyettesítették elméjében, akivel valójában végezni akart. 1973 áprilisában erőt vesz magán, miközben anyja alszik, bemegy a szobájába, és egy kalapáccsal agyonveri. Ezután lefejezi a testet, közösül a torzójával, majd ott hagyja az ágyban. Egész életében erre vágyott, de még kevés, ezért úgy dönt, felhívja az anyja legjobb barátnőjét, Sally Hallett-et, hogy jöjjön át vacsorára. Ahogy odaér az asszony, megöli őt is, majd kocsiba ül, és elhajt kelet felé. 

Anyja, Clarnell Strandberg és Sally Hallett

Végig hallgatja a rádiót, várja, hogy mikor robban a szenzációs hír, mikor találják meg a két holttestet, de amikor már Nevadár és Utah államot is maga mögött hagyja, rájön, hogy nem lesz semmiféle hír. Dühében felhívja a Santa Cruz-i rendőrséget, hogy feladja magát, ám ők először azt hiszik, csak részeg, és szórakozik velük, egy darabig győzködni kell őket, hogy valóban ő a sorozatgyilkos, aki hat egyetemi hallgatót megölt. Összesen tíz emberrel végzett "pályafutása" során, és mivel az ő ténykedése idején még nem létezett viselkedéstudományi részleg, pár évvel később foglalkoztak csak vele az FBI profilozói. Ő volt az első, akinél azonosították a "homicide triangle"-t, vagyis az emberölési hármast, ezek a következők:

1. Gyerekkorban előszeretettel bántalmazza a kisállatokat
2. Kései ágybavizelés jellemzi
3. Előszeretettel gyújtogat gyerekként

Ha egy gyerekre a fenti három közül legalább kettő igaz, körül kell nézni a szülei, családi körülményei háza táján, mert nagy eséllyel egy későbbi sorozatgyilkossal van dolgunk. Ed Kempert talán a mai napig sem kapták volna el, ha nem adja fel magát, és ez kivételes intelligenciájának, jó alkalmazkodó képességének is köszönhető. Érdekesség, hogy minden sorozatgyilkos férfi, nem létezik női sorozatgyilkos, maximum tömeggyilkos vagy merénylő személyiség, de ezeknek egészen más a személyiségrajza, mint a klasszikus sorozatgyilkosoknak. Az ő életükben azonban van valami közös: egy erős anyai karakter, aki általában nem bánik jól velük, vagy eldobja magától őket. Kemper esetében is ez volt a helyzet. Edmund Kemper ma is élethosszig tartó börtönbüntetését tölti Kaliforniában.

Az információk nagy részben John Douglas és Mark Olshaker könyvéből, a Mindhunter - Sorozatgyilkosok c. Gabo kiadványból származnak. A borítóra kattintva elérhetitek a könyvet kedvezményes áron!

Érdekel egy sorozat, aminek hősei az FBI profilozói? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

41 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5214123947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moonshadow 2018.07.26. 19:39:36

Ezek szerint minden nőgyűlölő sorozatgyilkos kifejlődése mögött ott van a zsarnok anya, vagy egyéb női rokon.

SimonTemp 2018.07.26. 19:39:38

Az írás jó, érdekes, köszi, de ezt az egetverő faszságot honnan szedted?

"Ha egy gyerekre a fenti három közül legalább kettő igaz, körül kell nézni a szülei, családi körülményei háza táján, mert nagy eséllyel egy későbbi sorozatgyilkossal van dolgunk."

Na most az összes kis srác ismerősömre ez igaz volt, a bevizelés kivételével. Vidéken nőttünk fel, kíváncsiak voltunk, hogy mikor mi történik, így a békától kezdve, át egészen a macskáig bezárólag rettegett tőlünk minden aprójószág és imádtunk tarlót égetni, vagy dobozokat meggyújtani. Volt olyan pajtásunk is, aki nem átallott kutyára/macskára petárdát kötni, vagy rosszabb. Ma 3 gyermek szerető édesapja, a légynek nem tudna ártani, nem is árt senkinek... csodás, rendezett körülmények között él a szerető feleségével.

Nem csak mi, hanem szinte kivétel nélkül az ÖSSZES akkori vidéki gyerek ilyen volt. Nem volt ebben semmi... ha túl messzire mentünk, kaptunk a pofánkra rendesen, utána tudtuk hol a helyünk.

Apámék baráti társasága (8-12 éves gyerekekről van szó!) cirka 50 évvel ezelőtt még odáig is elment, hogy megnézze mi dorombol egy macskában, nyilván a műtét se sikerült és a "beteg" is elhunyt.

Slusszpoén, hogy az ország másik végén, szintén vidéken nevelkedett feleségem és baráti köre, testvére, etc. mind-mind hasonló gyerekes sztorikat mesélnek, a béka élveboncolásától kezdve, egészen a csirkék dobálásáig bezárólag minden... persze ma már szégyenkezve... már mind szégyelljük, de ostoba gyerekek voltunk, akik vidéken talán túl nagy szabadságot is kaptak, mint kellett volna.

Ergo ennek alapján dugig van az ország potenciális sorozatgyilkosokkal... vagy csak simán baromságot írtál, még akkor is, ha a forrásod ezt állítja.

Egyre inkább rá kell döbbenjek, hogy pszichológia legalább akkora kamu, mint a homeopátia. Egyszerűen nem lehet az embereket sztereotip elképzeléseknek megfeleltetni, beskatulyázni, mert az emberi elme rendkívül összetett... főleg igaz ez intelligens emberek esetében.

A fenti agybeteg pedig egyértelmű, hogy akkor zakkant meg, amikor teljesen indokolatlanul a pincébe zárogatta, az úgy tűnik szintén elmebeteg anyja. Attól, hogy a gyerekem nagy, meg erős még egyáltalán nem biztos, hogy bárkit is bántana... ha csak nem hozom ki belőle az állatot azzal, hogy indokolatlanul büntetem valamiért, amit el sem követett. Mert az igazságtalan bánásmód egy birkából is képes lehet veszélyes vadat kreálni...

Ez az igazi őrület. Itt az "anya" volt az, aki "teremtett" egy sorozatgyilkost.

kirst 2018.07.26. 19:39:39

port.hu/adatlap/film/tv/a-rem-monster/movie-61745
Ennyit arról, hogy nem létezik női sorozatgyilkos. Az a bizonyos 3 pont a végén meg ordas hülyeség. Akkor jómagam számtalan sorozatgyilkost ismerek...A cikk amúgy jó, futkosott a hátamon a hideg.

Arthur Arthurus 2018.07.26. 19:43:41

@moonshadow: John Douglas 25 éven keresztül dolgozott az FBI profilozójaként, ő kezdte el tanulmányozni a már elkapott gyilkosokat és erőszaktevőket, az ő kezdeményezésére épült ki Amerikában egy országos adatbázis a bűnelkövetési módszerekkel kapcsolatban, és a legtöbb esetben igen, egy hiányzó vagy erőszakos apa és egy zsarnoki anya áll a háttérben, ehhez sokszor hozzájön még született rendellenesség, de ez a ritkább. Sorozatgyilkossá válik az ember, legtöbbször gyerekkori és fiatalkori traumák és rossz környezet, bántalmazás, elutasítás miatt, és nem így születik a legtöbb esetben.

Arthur Arthurus 2018.07.26. 19:48:05

@SimonTemp: A családi háttér a legfontosabb, igen. De a sorozatgyilkosok esetében a három pont közül legalább kettő valamilyen variációban fennállt, és ezek alól nem nagyon volt kivétel. Ettől még nem lesz mindenki sorozatgyilkos, aki állatot kínoz, vagy ágyba vizel 7-8 évesen is, ha egyébként viszonylag normális családi körülményei vannak.

Mondjuk én kétségbe vonom a normális családi körülményeket, ha a gyerekben felmerül, hogy állatot kínozzon... de kétségkívül nem volt annyira deviáns és annyira érzékeny gyerek, mint a későbbi gonosztevők. Gondolom, nem zárt anyád a pincébe éjszakára, nem molesztált az apád, nem alázott meg a szadista nagybátyád, nem vert ok nélkül az alkoholista apád... na, a későbbi sorozatgyilkosok esetében többeknél is fennállt hasonló állapot gyerekkorukban.

Arthur Arthurus 2018.07.26. 19:54:28

@kirst: Női elkövetők esetén sokkal bonyolultabb a dolog, ők általában ugyanolyan körülmények közül jönnek, bántalmazó, elnyomó családból vagy hiányzó családból (mint Charles Manson), de a nők döntő többsége nem a világra haragszik ilyenkor, hanem saját magát bünteti, prostituált, függő, öngyilkos lesz, stb. A férfiakra sokkal inkább jellemző az agresszió és a világ gyűlölete. Wuornos nem a szokványos sorozatgyilkos volt, egy sorozatgyilkos sosem kezdi önvédelemből a gyilkolászást. A klasszikus, valódi sorozatgyilkosok különböznek azoktól, akik merénylő vagy hős vagy irgalmas vagy más típusba tartoznak.

SimonTemp 2018.07.26. 20:13:41

@Arthur Arthurus: Nézd... a szüleink - és ezt mondhatom a többi barát/haver nevében is - elég keményen tudtak velünk bánni, ha trógerek voltunk. A verés főzőkanállal, vagy a hajtépés az default volt. Ebben az apák nem szerettek részt venni, mentek inni, tekézni, hegyre, stb. Ráadásul a legtöbb vidéki apára itt elég gyakran rá lehetett sütni, hogy alkoholista, csak akkor ezt így senki nem merte kimondani, pedig nagy részük az volt. Vidék, az ennyit tudott... sok helyen most se sokkal többet -.-

Engem nem zárt pincébe, mert nem volt olyanunk, de a zsarnokoskodása az brutális volt, ahogy a verései és a lelki terrorjai is. Mégis közelebb vagyok már a nyugdíjhoz, mint az érettségihez és sosem bántottam senkit... feleségem van, dettó rendezett hátterem, mint a "bajtársaimnak", a picúr is úton :-)

Volt például olyan, hogy azért löktük le a macskát a pajta tetejéről, mert egy mesében azt mondták, hogy mindig talpra esik. Nem esett. Megdöglött ott helyben. Az oldalára esett. Akkor gyerekként izgalmat, adrenalint és félelmet éreztünk... ma már csak szégyelljük és megtagadnánk az akkori önmagunk, vagy visszacsinálnák a dolgokat, de nem lehet.

Felnőttként részemről én pl. kifejezetten irtózom a vértől, belsőségektől, alig eszem emiatt húst is... rendkívül pacifista vagyok, és talán túlságosan is konfliktuskerülő... nem is érzem magam jól ilyen helyzetekben és menekülnék is gyakran belőlük.

Viszont gyújtogatni, égetni, bandázni, rosszalkodni, azt én is szerettem gyerekként. De az, hogy felnőttként valakit bántsak, vagy elnyomjam, mint ahogy anyám tette velem, attól nem csak én irtózom, de az akkori baráti körömről is tudom, hogy egyikük sem lett szar ember. Sőt!

A párom aki élve boncolt békát, meg még valami csúnya kismalacos sztorija is van, pl. beteg gyermekeket segít 10+ éve végtelen türelemmel... pedig aztán ott volt kőkemény erőszakos alkoholista apa, meg elnyomás, meg a többi.

Ja és: Borsod a sorsod :-D

Arthur Arthurus 2018.07.26. 20:15:42

@tiboru: A klasszikus sorozatgyilkos jellemzője nem csak az az egy, hogy sorozatosan öli az embereket, sokan és sokféle okból teszik ezt. Ebben az esetben az elnevezés nem pontos és kifejező sajnos, mert a klasszikus sorozatgyilkos (akiknek egyik első elhíresült, modern alakja Hasfelmetsző Jack volt) személyiségi jegyei eltérnek az egyéb, tömegeket gyilkoló személyiségektől :)

Arthur Arthurus 2018.07.26. 20:26:43

@SimonTemp: Ez nagyban függ az adott kultúrkörnyezettől, amiben felnő az ember. Vidéken régen az állatnak nem volt semmi értéke, az embernek is jóval kevesebb, ha valaki bántott valakit, az a saját dolguk volt. Amerikának is megvolt a maga kultúrája, ott a sajátságos környezet, a fegyverek, a magánterület védelme, a 20. század újdonságai más irányba terelték az emberek, mint nálunk. Európában viszonylag kevés a sorozatgyilkos, kevés is volt, leginkább keleti, egykori szovjet illetve orosz területeken fordul elő a 20. századra. Amerika a háború után tömegével termelte ki magából a frusztrált, gyenge, vesztes alkatú embereket, akik aztán a gyerekeiken töltötték ki a haragjukat vagy félreértelmezték, bántalmazták őket, és így ők is vesztes, frusztrált felnőttek lettek. Sok sorozatgyilkos járta meg a vietnami vagy koreai háborút, aztán nem találták a helyüket. Mára jelentősen csökkent a sorozatgyilkosságok aránya Amerikában, mint volt a 20. század derekán és a 60-as 70-es 80-as években, viszont a családon belüli gyilkosságok és a nemi frusztráció miatt elkövetett bűncselekmények, nemi erőszakok aránya nem csökkent - a gyilkosságok nagy részét családon belül követik el és követték el mindig is (már ha a háborút, a katonákat nem számítjuk, de lehet, hogy azzal együtt is), a klasszikus sorozatgyilkos viszonylag ritka. Megkérdezték egyébként Kempert, hogy nagyjából hány sorozatgyilkos mászkálhat szabadon Amerika-szerte, és ő 35-40 közöttire tippelt a 70-es években. A statisztikai adatokat tekintve valószínűleg nem sokat tévedett. Egy 200-225 milliós (1970-1980 között ennyi volt kb.) népességű, nagy kiterjedésű országban nem is olyan sok :)
Szovjeteknél arányaiban több sorozatgyilkos működött, és sokszor több tucat, ha nem több száz embert tudtak megölni, mivel ott hivatalosan nem létezett sorozatgyilkos, az csak a mocskos kapitalizmus terméke, és eltussoltak minden ilyet, nem nyomoztak utánuk, stb.

triumphator · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2018.07.26. 20:27:17

Ajánlom a Mindhunter címen futó sorozatot, benne Edmund fiúval is, akinek karaktere a filmben is félelmetes.

Arthur Arthurus 2018.07.26. 20:29:50

@triumphator: Így van, én is ajánlom :) Amikor ezt írtam, még nem kezdtem el nézni, tegnap este viszont végignéztem, és tényleg félelmetes... igaz, hogy a valósághoz képest változtattak pár dolgon (főleg az utolsó rész történéseiben), de alapvetően Holden Ford karaktere tökéletesen Douglas szavai, tettei, háttere alapján van megalkotva. Ahogyan a sorozatban megjelenő gyilkosok is megfelelnek a valóságnak, a kihallgatásuk sokszor szó szerinti a valósághoz képest.

rockjano 2018.07.26. 20:45:19

Nem tudom engem sosem vertek és én sem a gyerekeimet. Mélyen lenézem azokat akik ilyeneket tesznek vagy éppen csak lelkileg zsarolják a gyerekeiket. A gyereked az nem a te tulajdonod csak kölcsönben van nállad...

Soha nem kínoztam állatot és a gyerekeim sem, az általános iskolában sem volt ilyen ha valaki néha próbálkozott hasonlóval annak a többi gyerek látta el a baját, senki sem alávalóbb annál amikor nállánál gyengébbet bánt, és ezt már gyerekként is így gondoltuk...

A társadalmi közegnek is van szerepe az ilyesmi kialakulásában nem csak a szülőinek, de persze önmagáben sem ez sem semmi nem magyarázat az emberi jellem valóban kibogozhatatlan.

kisqtya 2018.07.26. 20:45:33

@SimonTemp: Na ezért rühelltem én mindig is a büdös paraxtokat.. :)

SimonTemp 2018.07.26. 20:45:35

@Arthur Arthurus: Így van, ezt jól látod. Vidéken ha született 5 nem kívánt kiskutya, kb. ásítozva kért meg anyukád/apukád/papád/mamád, hogy ha az erdő felé tekersz a cajgával légy már oly jópofi és dobd ki őket valahová... vagy ne szenvedjenek sokat, csak old meg. Velem is megtörtént, baráti körrel is. Teljesen természetesnek vettük, hogy "felesleg" képződött és ha rövid úton nem találtak rá gazdit, akkor "eltűntek".

Aztán amikor kezdesz felnőni és használod is az agyad a marhaságokon kívül másra is, akkor jön a hideg zuhany, hogy mégis mi a jó büdös francot műveltél gyerekként, az rettenetes érzés. Engem is máig kísért, szembesítettem is vele a saját szüleim, de hát kb. mint a falra hányt borsó, sőt még te vagy a nem normális...

Szerintem ma idehaza rengeteg frusztrált és elnyomott ember él... a vesztes magányosokról nem is beszélve... vagy talán csak én vagyok peches, hogy sok ilyet látok.

"Megkérdezték egyébként Kempert, hogy nagyjából hány sorozatgyilkos mászkálhat szabadon Amerika-szerte, és ő 35-40 közöttire tippelt a 70-es években."

Ez nem tudom mennyire releváns, hiszen erről neki is pontosan annyi fogalma lehetett, mint a kérdezőnek, vagy a szomszéd zöldségesnek.

Az átlag feletti intelligencia egyébként véleményem szerint is néha kissé félrecsúszik és az illető nem arra használja a tudását, ami hasznos lenne, vagy éppen a magas intelligenciája miatt durvul be a fantáziája és művel olyan dolgokat, amiket az alacsonyabb IQ-val rendelkezők ijesztőnek, vagy minimum furcsának találnak.

a ribancok is kidobják a csikket 2018.07.26. 20:45:39

"Hozzászólásod előzetes moderáció után jelenik meg."

Köszönöm.

a ribancok is kidobják a csikket 2018.07.26. 20:45:50

Jó a cikk, csak kár, hogy a szerző nem ismeri a múlt időt. Na jó, a kriminál-pszichológus ne legyen irodalmi Nobel-díjas, ez itt ugyanis Magyarország...

@Arthur Arthurus: "A klasszikus sorozatgyilkos jellemzője nem csak az az egy, hogy sorozatosan öli az embereket"

Nyilván segít az öreg néniknek is átmenni a zebrán. Sorozatgyilkosnak lenni létforma, nem tulajdonság.

@SimonTemp: "A párom aki élve boncolt békát, meg még valami csúnya kismalacos sztorija is van, pl. beteg gyermekeket segít 10+ éve végtelen türelemmel..."

Próbálom a diagnózist megfejteni, de ahhoz kellene egy olyan infó, hogy a párod férfi-e vagy nő, ugyanakkor érdekelne a 10+ kifejezés pontos meghatározása (nem találtam meg a magyar nyelv értelmező kéziszótárában).

Arthur Arthurus 2018.07.26. 20:54:56

@SimonTemp: Én sosem éreztem késztetést, hogy állatot bántsak, szerencsére a szüleim sem (apám egy-két bekattanásától eltekintve, amikor valami ordas nagy bűnt követett el a kutyám, pl. ellopta a gumicsizmáját és rohangált vele, anélkül, hogy kárt tett volna benne... akkor is inkább anyámmal vagy a munkájával volt valami baja, de sosem engedtem, hogy bántsa, 6 évesen vetettem rá magam a kutyára, hogy ha szíjjal megy felé ezért, akkor előbb engem :)) Persze eltérő környezet, eltérő generáció vagyunk, és ahogy mondtad, a te szüleid a mai napig hülyének néznek, mert empatikus lettél :)
Az intelligencia is igaz, riasztóan sok sorozatgyilkos rendelkezik átlag feletti képességekkel, ezért is tudtak sorozatban ölni és évekig elkerülni a hatóságokat, noha nem szűntek meg működni. Egy átlagos vagy átlag alatti intelligenciájú embert könnyebben elkaptak, mert rengeteget hibáztak.

SimonTemp 2018.07.26. 21:10:41

@Arthur Arthurus: Összetett dolog, hogy gyerekként miért voltunk olyanok amilyenek. Ha magamat vizsgálom felnőttként egyértelmű több oka van: Egyrészt kíváncsiság. Mi történik, akkor ha... Másrészt néha a dominancia kimutatása, hogy erősebb vagyok, most én parancsolok, most nem a szülők/tanárok diktálnak, hanem én. Harmadrészt bevágódás a haveroknál. "Nem mered nyuszi vagy!" és a többi ostobaság, amit egy gyerek képtelen helyesen lekezelni, elismerésre, figyelemre, pozitív visszacsatolásra vágyik. És van még egy negyedik ok is, ami ijesztőbb: Az élvezet. A félelem, az izgalom, az adrenalin, a tudat, hogy rossz dolgot teszel, ezek egy érdekes egyveleget adtak, amiből néha "jó" volt részesülni. Részemről én ezeket látom oknak, de biztos volt olyan barát is a társaságban, aki színtiszta élvezetből művelte... ennek ellenére mégis normális felnőtt vált belőle.

Szerencsére a mai gyerekek már nem kapnak ilyen rossz példákat a szüleiktől, csak nagyon ritkán, így nem is esnek át azokon a dolgokon amin mi. Ellenben nem is értik meg talán igazán az elmúlás jelentőségét, hiszen a képernyőn ha fejbe lő egy embert, annak semmilyen negatív visszacsatolása nem lesz... ellenben, ha IRL elpusztít egy állatot a saját kezével, az után - ha normális - biztos, hogy érezni fog szégyent, bűntudatot és ezek a maguk módján már ott és akkor is hasznosak, de idővel a a személyiségét egy kis mértékben pozitív irányba változtatni képesek.

lilcsi manó 2018.07.26. 21:10:45

Nem ertem, miert nem vegeztek ki??

SimonTemp 2018.07.26. 21:10:49

@a ribancok is kidobják a csikket: Persze, hogy nem találtad meg, meg nem értesz egy szót sem az egész társalgásból, mert csak egy butuska troll vagy. Pá-pá :-)

Arthur Arthurus 2018.07.26. 21:23:40

@SimonTemp: Ma, úgy látom, hogy két probléma van, vagyis inkább egy, legalábbis ilyen témában, és ez generálja a másikat. Ma a gyereket burokban akarják sokan tartani. Ha meghal a nagyszülő, akkor az angyalok vigyáznak rá, rosszabb esetben elutazott, semmi rossz nem történt, nem látta betegen, nem volt ott a temetésen. Tehát nem létezik halál. Ugyanakkor a filmekben, játékokban találkozik vele, és mivel a való életben meg akarják óvni ettől, nem alakul ki egészséges gondolatvilága ezzel kapcsolatban, később rettegni fog, stb.
Szerintem egy gyerek mindig érdeklődő és kíváncsi, nem találkoztam olyannal, aki nem az lett volna. A szomszédban amikor született egy kisfiú, én olyan 9-10 éves lehettem, sokszor jött át aztán, amikor olyan óvodás korba ért, és órákon át tudta kérdezni, hogy miért, miért, miért... és ha tudtam, válaszoltam neki. A szomszéd meg is jegyezte, a nagyanyja, hogy nekik nincs hozzá türelmük. Talán azért is lehet így, mert bár van három testvérem, mégis jórészt egykeként nőttem fel, nagy a korkülönbség, 6-8 éves koromban ők már elköltöztek, vagy alig találkoztunk, napi szinten semmiképp. Meg aztán az érdeklődési köröm is nagyon széles volt, állítólag 3-4 évesen tartottam kiselőadást a szüleim baráti körének a hangyák életéről, olyan dolgokról, amikről nem is tudtak :D Nem emlékszem rá, de mesélik :) Ez az érdeklődés sosem szűnt meg bennem gyakorlatilag semmilyen téma iránt, és ez talán a környezetemnek is köszönhető, meg annak, hogy mindig is tipikus visszahúzódó könyvmoly voltam. Az unokahúgaimmal, unokaöcséimmel szorosabb a kapcsolatom, mint a testvéreimmel, és foglalkoztam néhány éve 12-14 éves gyerekekkel. És azt láttam, hogy bennük sem szűnt meg az érdeklődés, és tudnak ők értelmesek, normálisak is lenni, csak egy olyan közeg kell hozzá. Amit sajnos általában sem az iskolában, sem otthon nem kapnak meg...
Na de rendesen elkanyarodtam, bocsi :)

Arthur Arthurus 2018.07.26. 21:24:45

@lilcsi manó: Részemről nem támogatom a halálbüntetést, de ez megint egy messzire vezető téma.

Equalizer 2018.07.26. 21:25:11

Azért Andrij Romanovics Csikatilo sem volt semmi! Ő is majdnem két méter magas volt, de jellemzően 42 és 54 éves kora közt ölt. Összesen 65 embert gyilkolt meg!!!! (56-ot ismert el). Kivégezték az állatját 1994-ben.

SimonTemp 2018.07.26. 21:55:57

@Arthur Arthurus: Egyetértünk :-) Viszont a megoldást én sem tudom, mert nyilván nem az a megoldás, hogy akkor hagyjuk hadd boncoljon szöcskét. Viszont a biológia órák lehetnének ezen a téren hasznosabbak... amcsiban régebben divat volt pont az ilyen boncolós gyakszi, éppen azért, hogy a gyerek tisztába legyen azzal, hogy milyen egy összetettebb élőlény belülről és érezzen rá arra is, hogy az életet óvni és védeni kell, a halál okozása rossz, kerülendő, nem kívánatos.

Minket anno egyébként elvittek rendes igazi boncolásra. Életem gyak. legdurvább élménye volt. Kibírtam végig, de iszonyúan hatott rám, pedig akkor már 18-19 körül voltam.

Igen, a közeggel kapcsolatban is igazad van. Otthon nagyon sokszor a nevelés módja a tv. Leültetik elé a gyereket, nézzen mesét, vagy valami remélhetőleg nem túl erőszakosat, és ezzel egy időre le van kötve a gyerek. Aztán, hogy közben a South Parkban durvábbakat lát, mint egy sarki kocsmában, vagy a Grand Theft Auto-féle játékokban brutálisabb dolgokkal szembesül, mint egy 18+-os akciófilmben, az egy másik kérdés. Egy lényeges kérdés.

Egyébként önmagában attól, hogy egy gyerek ilyen tartalmat fogyaszt gyak. esélytelen, hogy ettől sorozatgyilkossá válna, viszont elmoshat nála határokat és jóval érzéketlenebb, kevésbé empatikus lehet majd később, mint illene. És ez már komoly baj, mert ha ehhez még hozzájönnek gyermekkori traumák, akkor ezen negatív történések összességet már csúnyán eltorzíthatja a személyiségét. (Hát még akkor, ha genetikailag is hajlamos ilyesmire.)

Arthur Arthurus 2018.07.26. 22:06:01

@SimonTemp: Élőben még nem, videón láttam csak valódi boncolást, nagyon érdekes volt (élőben nyilván a szagok, hangok jobban átjönnek, más a hatás), egy túlsúlyos nőt boncoltak, nem is tudom, mi volt a halál oka, de a legjobban az a rengeteg, a szerveket körülvevő és megfojtó sárgás zsír maradt meg...

Hogy mi lenne a megoldás, azt nem tudom. A játékok, filmek önmagukban nem okoznak kárt, ha emellé jön a rossz környezet, akkor igen. Gyilkosságok régen is történtek, sőt, igazából nagyobb arányban, mint mostanság, pedig akkor se tv, se játék... csak más volt a moralitás, sokkal kisebb értéke volt egy emberi életnek. (Jó szöveg a kereszténység szövege, de a valóság megint más volt...) Úgy gondolom, hogy a legendák nagy része (vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok, stb) is sorozatos, brutális, emberek általi emberölésekre vezethető vissza a mindig is nyilvánvalóan jelenlévő vágy mellett a misztikumra. Régen élő embert nagyon ritkán vontak felelősségre erőszak vagy gyilkosság miatt, az esetek nagyon nagy részét megúszta, ha felelősségre is vonták, koholt vagy mondvacsinált hülyeségek (pl. eretnekség, felségárulás, stb) miatt. Változott a hozzáállásunk, miközben a természetünk valójában nagyon keveset.

Kard 2018.07.26. 22:10:40

Na bakker sorozatgyilkos vagyok. Rám mind a három illik. Imádtam gyújtogatni, azért pár békát kinyírtam gyerekkoromban (>100) és még iskolás koromban is éjszaka sikerült "beizzadni".

videki gyerek 2018.07.26. 23:52:00

"Ma 3 gyermek szerető édesapja, a légynek nem tudna ártani, nem is árt senkinek... csodás, rendezett körülmények között él a szerető feleségével.
Nem csak mi, hanem szinte kivétel nélkül az ÖSSZES akkori vidéki gyerek ilyen volt. "

Ezzel csak azt montad, hogy ti feletek, a tobbseg szociopata, pszihopata elmebeteg volt. Feltetelezem 8 evesen mar mindenki alkolhol beteg volt, 16 evesen meg szellemileg leepult idiota. Gondolom, ha fel asnank a kornyeket elkerulne par tucat lefejezett megkinzott halott.
Egy normalis ember semmikor semmilyen eletkorban nem kinoz se embert se allatot.

BelaVak 2018.07.27. 07:04:23

@Arthur Arthurus: ja, akkor miert van tobb ongyilkos ferfi, mint no? Nem csak ugy buntetheti a kornyezetet az ember, hogy gyilkol

regicipo 2018.07.27. 08:46:59

@tiboru: A többszörös gyilkos és a sorozatgyilkos nem ugyanaz.

]{udarauszkasz 2018.07.27. 08:47:09

@SimonTemp: hat nem tudom,lehet,en vagyok hulye, de nalam a legnagyobb allat,amit szandekosan kinyiffantottam, talan egy jol megtermett szitakoto volt. Egyszer megceloztam legpuskaval egy verebet, nyivakolt is utana, en meg nem aludtam rendesen 3 napig. Pedig en is eleven gyerek voltam,meg ha introvertalt is. Csinaltunk jo sok baromsagot a Szigetkozben mi is. Olyan szinten,hogy a halal torkaban is voltam parszor. (Pl.mehraj, lek a jegben...stb...)

pizo 2018.07.27. 08:47:17

@SimonTemp: "Volt olyan pajtásunk is, aki nem átallott kutyára/macskára petárdát kötni, vagy rosszabb. Ma 3 gyermek szerető édesapja, a légynek nem tudna ártani, nem is árt senkinek... csodás, rendezett körülmények között él a szerető feleségével."

Honnan tudod milyen elfojtott vágyai vannak, mi jár a fejében? Mit tenne meg, ha nem kellene retorziótól tartania?

Zoli

LebensraumamOsten 2018.07.27. 08:47:37

@SimonTemp: Pszichopaták vagytok mindannyian, akiknek börtönben lenne a helye. Esélyes, hogy bármikor bűncselekményt követhettek el. Az, hogy még nem történt meg, vagy nem feltétlenül fog, távolról sem jelenti azt, hogy nem vagytok potenciális bűnözők.
Legjobb megoldás az ilyenekre a kötél, vagy villamosszék, vagy az ,hogy pszichitátrián magatehetetlen hülyére drogozzák őket, aki már felkelni sem képes önmagától. Akkor már veszélytelenek.
Magyarország azért is tart ott ahol, mert tele van ilyenekkel. Alig van olyan normális, rendes, kedves, bűnözési hajlamoktól mentes személy, mint én. A tudományos megállapítás helytálló.

LebensraumamOsten 2018.07.27. 08:47:45

@Kard: Hosszúujjú kabát és finom gyógyszer egész kis hátralevő életedre. És akkor egy csomó más gond is megoldódna. Nem állnál sorban mások előtt az áruházban, bankban, nem happolnád el más nőjét, nem élősködne a gyereked (ha van egyáltalán) más adózók hátán, nem vinné senki tovább ezt a csodás génkészletet és úgy általában kellemesebb lenne az élet nélküled és a hasonlók nélkül.

Voznyák Pista 2018.07.27. 09:22:27

@Arthur Arthurus:

"Sorozatgyilkossá válik az ember, legtöbbször gyerekkori és fiatalkori traumák és rossz környezet, bántalmazás, elutasítás miatt, és nem így születik a legtöbb esetben."

Hát, igen, mindmostanáig ez volt a koncepció. Bár nem értem miért, hiszen ha így lenne, tele lennénk sorozatgyilkosokkal. De ez nincs így.
A legújabb kutatások azt igazolják, hogy az ilyesmihez genetikai háttér is kell. Sőt, bizonyos szerzett tulajdonságok is átöröklődhetnek a génekkel (Esetünkben az anya agresszivitása).
Én inkább azt mondanám, hogy a genetikai adottságok, és az élet során érő hatások együttes szerencsétlen egybeesése teremt egy ilyen személyiséget.

pizo 2018.07.27. 09:49:23

Amúgy 47 éves vagyok, és egyik barátom, közeli ismerősöm se kínzott állatokat gyerekkorában, továbbá sem az általános, sem a középiskolában nem volt biológiaórán boncolás.

Már jócskán felnőttként, posztgrad. képzésen, baleseti sérülések tantárgyból voltam boncoláson, dermesztő volt, a tankörtársaknak is.

Zoli

pina noir 2018.07.27. 11:41:05

@Voznyák Pista: Lehet hogy csak szükséges, de nem elégséges feltétel..

m.t. 2018.07.27. 11:42:11

@lilcsi manó:
Lehet ott nincs halalbuntetes
(ne higyj nekem, nem neztem utana, csak tippelek)

pina noir 2018.07.27. 11:52:36

@lilcsi manó: Elmebetegeket nem szoktak kivégezni. Sőt ha gyógyultnak nyilvánítják őket később ,még ki is engedik őket. (Persze ez azért nemigen fordul elő..)
A Kulcs községben a családját legyilkoló férfi is zárt osztályon van, nem börtönben..