Mi az, hogy vészkorszak?
Mi az, hogy igazság?
Mi az, hogy dal?
Mi az, hogy igaz ember?

A Jaffa Kiadó új Bauer Barbara könyvet hozott el az írót és a magyar történelmi helyszíneket, korokat kedvelő regények olvasóinak: Az élet hangja című művet. A kötet nehéz olvasmány, számtalan leírást olvashattunk már az 1944es év zsidó deportálásairól vagy a Rákosi éra túlkapásairól, ahol emberi lélek becsületessége nem jó útlevél a túléléshez, és mégis akadnak emberek, akik lesz, ami lesz, kínnal, keservvel, nem tehetnek mást, csak követni tudják lelkiismeretük parancsát. Az igazság pedig, nos, az igazság drága jószág, és nem mindig éri meg az árát. Sőt. Hiába tartják azt, hogy az igazság nem árthat, még ha fájdalommal jár is. Az igazság sebeket gyógyít be, helyreállítja a kibillent egyensúlyt. Igen. Ez mind igaz. Mégis fél tőle a könyvben mindenki. Mondjuk, ha én lettem volna ott, csak kiböktem volna időben a valót...

Nézz rá a könyv borítójára: ott az a két kislány, Eszter és Hanna már nagyobbacska süldőként, akiket az édesapjuk mindenáron meg akart menteni 1944 pusztításától, ami persze, képtelenség. Az utolsó sabbat, amikor már nincs barhesz és azután sincs többé soha, a gettó, a testvérpár, akiket elszakítanak egymástól, a dal, ami az apa utolsó ajándéka lányának, mielőtt belövik a szülőket a Dunába.

Igaz emberek segítik mind a két lányt, miközben keservesen fordulnak falnak kérdésükkel: hát milyen világ ez?
Igaz emberek, akik ugyanezt kérdezik majd a Rákosi korszakban, csengőfrászokkor: hát milyen világ ez?
Ilyen.

A két kislány életben marad.

A nagyobbik lány, Lebensklnag Eszter a Dunába csúszik ugyan, de a golyókat mind felfogta az édesanyja teste. Kimentik, egy százados felismeri a kórházban, ő az az ember, akit 10 perccel előztek meg a nyilasok a család elvitelével, pedig az életet jelentő igazolványok már ott voltak a százados zsebében. A kórházban Eszternek nemcsak a teste gyengült le a jeges víz okozta tüdőgyulladástól, hanem a lelke is elfáradt az átéltek miatt. Lassan enged fel, túléli a háborút. Árvaotthonba kerül, ahol egyetlen igazi barátja a Hang, amit apja adott neki útravalóul.

Hannát, az egy éves kislányt, saját szolgálólányuk tépi ki a menetben araszoló anya karjaiból, aki előbb döbbenten szorítja még jobban magához a gyermeket, majd egy pillanattal később elszántan átengedte a mentést végző Katalinnak. A lányok később találkoznak is, csak nem tudják, hogy testvérek, akik pedig tudják, hallgatnak. Minek kell vajon történnie, hogy valaki megtörje a hallgatás falát?

Hogy milyen a történet? Hát.. sokat sírtam rajta, de jófajta sírás volt az. Felszabadító.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

Köszönjük, Jaffa Kiadó!

A képek Bauer Barbara szerzői oldaláról származnak.

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és  mit ne? Kövess bennünket Facebookon!

Porlik, mint a szikla - érdekel? Kattints!