A legrosszabb könyv, amivel valaha találkoztam: Tornálja és az űrlények

2018. július 31. 07:41 - GReni

Könyvajánló - Dávid Endre: Tornálja és az űrlények - Az alakvátó Renfek

Az évtized legrosszabb könyve...legalábbis a több száz közül, amit én olvastam. Egy fura, elvont, elcseszett történet űrlényekről, akik jöttek leigázni a bolygónkat. Előkerül a hosszú álomból ébresztett viziszörny, aki majd megmenti tőle az emberiséget. És ha a fura sztori nem lenne elég, mindez rettenetes nyelvtannal tálalva. Hogy értsétek, ez itt a fülszöveg: "Sok, sci-fi, fantasy, könyvet olvastam már , de olyant mint ez még sohasem, már röktön az elején zajlanak bene az események, nem kell órákat olvasnom ahoz, hogy végre történjék bene valami. Mindenkinek meleg szivel ajálom."

hbz-women-arent-crazy-gettyimages-487960859-1514401855.jpg

A mai könyvajánló egy kicsit rendhagyó lesz. Miért? Egy barátom könyves kihívására olyan könyvet kellett olvasnom, ami sokak szerint rettenetes. Ám legyen, gyors kérdés egy nagyjából 100 főt számláló könyves baráti csoportban, és meg is volt a jelölt: Dávid Endre: Tornálja és az űrlények - Az alakvátó Renfek című kötet. A kötet ebook változata kereken nulla forintért megvásárolható a kiadó honlapján, így rögtön neki tudtam állni.

Az első oldal után éreztem, hogy hiába csupán 32 oldal, ez egyedül nem fog menni. Mivel támogatásra volt szükségem, úgy döntöttem, olvasás közben folyamatosan közvetítem a barátaimnak ezt a "legendás" történetet. Kezdem rögtön azzal, hogy íme a kötet fülszövege:

Sok, sci-fi, fantasy, könyvet olvastam már , de olyant mint ez még sohasem, már röktön az elején zajlanak bene az események, nem kell órákat olvasnom ahoz, hogy végre történjék bene valami. Mindenkinek meleg szivel ajálom.

Nem, nem én írtam el, sem a kötet címét, sem a fülszöveget. Ez pontosan így szerepel. És megsúgom: a teljes könyv hasonlóan gyönyörű magyarsággal készült. Sokszor szabályosan fájt olvasni. Nem szeretek nagyon rosszakat írni könyvekről, mert tudom, hogy a szerzőnek is vannak érzései és igyekszem építő jellegű kritikával élni. Hát íme az első: oké, hogy self-publishing és igyekszik az ember olcsón kiadni a "művét", de nem biztos, hogy káros élni egy jó szerkesztő kínálta lehetőségekkel. Ám a történetben is voltak érdekes buktatók, na majd rájöttök mire is gondoltam. A könyvborító meg...hát én tényleg nem értem, hogy jön ide. Semmi köze a történethez. :D

termek_cimlapfoto.jpgA sztori lényege, hogy jönnek a gonosz űrlények, akik le akarják igázni a bolygót és kiszipolyozni az erőforrásainkat. Mindezt kaotikusan, hihetetlenül és borzasztó irritáló nyelvhelyességi hibákkal. Értem én, hogy a szerző Szlovákiában él. Csak azt nem értem miért próbál egy számára idegen nyelven "regényt" írni. 

Előre szólok: teljesen a végéig elmesélem a történetet! Ha nem szeretnél spoilert, akkor csak óvatosan a poszt további részeivel. Na akkor jöjjön szó szerint, ahogy a facebookon, egy zárt, baráti csoportban zajlott a közvetítés. Természetesen minden, a barátaimtól érkező kommenttel együtt, de minden hozzászólást és nem közvetlenül az elmeséléshez tartozó szövegrészt dőlt betűkkel szedtem, ami pedig vastagon szedett, az szó szerinti idézet a "könyvből". Elnézést, itt-ott nyers, kicsit szabadabb, mint a megszokott ajánlóink.

És amint bemásoltam volna ide a beszélgetést, sajnos szólt a blog.hu, hogy túl hosszú tartalom. :( Akkor ide csak egy kis ízelítőnek jöjjön egy idézet a könyvből, mely leírja a történet főgonosz támadóját, a Renfeket:

"Az átlátszó lég körükben, Jó látható volt. A ki nézet. Az alakjuk Krokodillé hoz volt hasólitható, ki véve hogy az egész test pikely volt úgy mint a halakon. Ennyivel különbözöt a testük a Krokodilltó. A nyakuk hosszú, olyan hosszú mint a zsiráf é. A hosszú nyakon egy fej látható, de a fej tetején egy újab nyak képződött,. De ez a nyak már rövid volt. Emberi méretű. És ez en a rövidebb nyakon egy újab fej volt. Ez a gömböjű, az álluk hosszú csúcsos. A szemejik három szög. Fülük nincs szájok szintén nincs, orrok sincs."

Ne izguljatok, mindenre van megoldás. A rendhagyó történetmesélést feltöltöttem a honlapunkra pdf formátumban, így a címre kattintva elolvashatjátok:

Tornálja és az űrlények

Jó szórakozást hozzá! Lelkes művészektől örömmel fogadunk alkotásokat a kötetben szereplő szörnyekről. A legjobbakat megosztjuk a Facebook oldalon is! A munkákat ide küldhetitek: nopara(kukac)kulturpara(pont)hu

Érdekelnek a könyvújdonságok, hogy mit olvass és  mit ne? Kövess bennünket Facebookon, és nem maradsz le egy lehetséges könyvedről sem. 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6414145675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nagy Judit Áfonya 2018.08.02. 01:18:27

Édes jó Istenem az égben, ez brutális! Az a szomorú, hogy tudom, hol van Tornala, gyerekkoromban sokat jártunk át oda vásárolni, egy határ menti kistelepülés. (Akkor még megérte Szloviban venni ezt-azt, tankolni, ma már ők jönnek hozzánk, mert nekik éri meg.)
Komolyan mondom, hogy a Publiónál valakit orrba kellene verni. Hogy lehet ennyi profitorientált egy cég (mert kiadónak nem nevezném), hogy még egy ekkora szart sem hajlandó visszautasítani? Ehhez nem szerkesztő kell, akkor se lenne jobb, ha nem lenne ilyen iszonyú a nyelvtan. Ennek egy nagy DELETE kell, vagy egy udvarias válaszlevél, hogy elnézést, de külföldről nem vállalunk ügyintézést stb.... Kifogásgyártásban élen kell lenni, ha nem megy az egyenes út, és nem mondják meg a "szerzőnek", hogy a béka seggel alatt kettővel van a szövege.
Bár, most két dolog jár még a fejemben: hogy ezt betépve írta le egy nem magyarul írni-olvasni tanult külhoni polgár (azaz csak hallás útján tud magyarul, erre utal a sok nyelvtani hiba és a tájnyelv), vagy egy orbitális nagy trollkodás az egész. Remélem, csak az utóbbi.

Arthur Arthurus 2018.08.03. 21:17:52

@Nagy Judit Áfonya: moly.hu/ertekelesek/2010953
Itt a hozzászólások között ő is írt pár sort.