"Azokról, akik kívül esnek a radar látószögén, és akiket
nem lehet a technológia segítségével lenyomozni,
ugyanakkor képesek szabadon használni az internetet,
azt mondják, hogy a sötét zónában vannak."
A 21. Század Kiadó júliusban három fantasztikus krimit (thrillert) is nyomdába küldött, hogy szórakoztassa a nagyérdeműt. Simán elérte kitűzött célját, ma délután kezdtem el, és bokros teendőim ellenére a könyvnél ragadtam: érdekfeszítő, nem használ sémákat, és jóformán csak fel-felsejlik, hogy mi lehet az ábra Dean Koontz Sötét zóna című könyvében. Négy kötet közül ez az első, a sorozat pedig a Jane Hawk nevet kapta.
A főhős, Jane Hawk, egy lepusztult motel szobában ébred fel negyed ötkor. Pontosan tudja, hogy alig aludt valamicskét, de újra szunnyadni már késő. Felöltözik, ellenőrzi fegyvereit, 40 skuló van bennük, ami vagy elég önmaga megvédésére vagy nem. Hja, már nem úgy van, mint régen, amikor háttere is volt és a következő sarkon ott várta egy csapat, ha véletlenül gajra ment minden: éppen fizetés nélküli szabadságát tölti munkahelyétől, az FBI-tól távol. A motelbe is álnéven jelentkezik be és készpénzzel fizet, hogy ne legyen lenyomozható. Hosszú szőke hajából rövid barna lett. Dögösen masszív, feltuningolt autója olyan kereskedőtől származik, akinek bemutatóterme egy isten háta mögötti lópajtában szerénykedik, aki készpénzen kívül mást sosem fogad el, soha nem reklámozza készletét, számlát nem ad és naná, hogy adót sem fizetett még soha. A kocsi természetesen lopott, de ezt senki sem mondaná meg róla, mert technikailag szakszerűen legalizált gépről van szó, kitűnő papírokkal. Jane fél éve özvegy. Óvakodik a térfigyelő kameráktól és mindenhová kizárólag autóval utazik: a repülést áperten elfelejtette.
Vajon mi történt, amiért ennyire paranoiás hősünk? Mitől olyan az élete, mint a percről-percre változó kockavetés? Miért lesz ő a legkeresettebb szökevény Amerika szerte?
Dean Koontz, felesége és kutyájuk
Dean Koontz, számos The New York Times-bestseller szerzője Dél-Kaliforniában él feleségével, Gerdával, golden retrieverükkel, Elsával, valamint a korábbi kutyáik, Trixie és Anna szellemével.
Mint kiderül, a férje, aki nagyon szépen haladt előre a ranglétrán, már ezredes volt, amikor egy nap beült a WC-re és katonai késével elvágta nyaki ütőerét. Egy hang nélkül. Jane szaglászni kezd, és rájön, hogy nemcsak a férje lett öngyilkos, hanem például Gordon Lambert tábornok is (és rajta kívül több tucatnyian), aki egyedül leballagott a tó partjára, és a tavon csónakázó emberek szeme láttára lőtte főbe magát. Se búcsúlevél, se semmi. Hacsak annak nem tekintjük Jane férjének jegyzetlapokra kínlódott, egyre romló írásképpel leskribált négy mondatát: „Valami baj van velem. Muszáj. Nagyon muszáj. Nagyon muszáj meghalnom.” Miért lesznek addig sikeres és stabil mentális állapotú emberek környezetük számára minden látható előzmény nélkül öngyilkosak?! Miért emelkedik az öngyilkosok száma az elmúlt évek statisztikája szerint?
Jane úgy gondolja, hogy a közelmúltban és a jelenben nem lehet véletlen ennyi hasonló halál, ezekért a halálokért felelnie (felelniük) kell valaki(k)nek. Egyelőre még nem tudja, miért történtek és történnek meg az események, de mindenesetre követi a szálat, amelyet rejtőzködő életmódjával és minden tudásával felfejteni igyekszik. Közben pedig eleinte érthetetlenül megfenyegetik, később pedig egyre közelebb vannak hozzá ők.
De kik ők, akik nagyobb hatalmúnak tetszenek bárminél és bárkinél? Mibe tenyerelhetett bele Jane?
A kötet 25. oldalán járunk, én pedig lázasan igyekeztem időt lopni terjedelmes feladataim alól a cselekmény további követéséhez. Mert most tényleg: mi a fene történhetett, ami miatt emberek eldobják az életüket? Rendvédelmi múltam, rég meghalt katona férjem mind-mind arra sarkallt, hogy járjak az események végére. Nagy mértékű összeesküvés-elméleteket gyártottam, miközben fejtettem a jövő évi éléskamrai alapanyagot biztosító babot és üvegekbe zártam a nyarat. Nem is tudom, kezdek elgondolkodni a hangos könyvek előnyein...
Amikor pedig végre ismét volt időm belemélyedni a könyv lapjain tekergő pókháló finomságú szövevénybe, csak csettintgettem a nyelvemmel, hogy bakker, ezt nem hiszem el. Nem én. De attól még létezhet. Most már csak azzal nem vagyok tisztában - a cselekmény lezáratlansága ellenére -, mit lehet még 3 könyvön át írni a történetről - de ezért ő Dean Koontz és én meg én. És naná, hogy kellenek azok is!
Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!
Köszönjük, 21. Század Kiadó!
Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mit ne? Kövess bennünket Facebookon!
Bibibogyó, Balatonszépe, nyár. Végtelen nyár. Érdekel? Kattints!