Az ösvény menti gyilkos

2018. augusztus 04. 07:49 - Arthur Arthurus

Sorozatgyilkosok - David Carpenter

1979-től a San Francisco-öbölnél, a kaliforniai part menti túraösvények közelében működött egy sorozatgyilkos, aki minimum 10 embert ölt meg a legkülönfélébb módokon: tarkólövéssel, késszúrásokkal, fejlövéssel... el is nevezték az ösvény menti gyilkosnak, mivel az erdő mélyén, a túraútvonalakon csapott le magányos túrázókra. Ki volt ő, és miért gyilkolt?

 1979-ben a San Francisco-öböl erdeiben, a túraútvonaltól nem messze megtalálták Richard Stowers (19) holttestét. Nem hiányzott semmije, leütötték, elvonszolták az ösvényről, és tarkólövés végzett vele. A hatóságok nyomozásba kezdtek, átfésülték a környéket nyomok után, de nem találtak mást, csak négy korábbi holttestet. A lakosság pánikba esett, a rendőrség pedig bevonta a nyomozásba az FBI Viselkedéstudományi és Nyomozástámogató Részlegét, az ügyet John Douglas FBI ügynök, a viselkedéstudományi nyomozás és profilozás úttörője kapta. Nem sokkal később megtalálták a közelben Mark McDermand édesanyját és testvérét, Mark öccse skizofrén volt, édesanyja ápolta őt. Valaki lemészárolta őket, Marknak pedig nyoma veszett. Eleinte őt gyanúsították az öt korábbi gyilkossággal is, de Douglas rögtön tudta, hogy ez tévút, ő csak egy besokallt fivér, aki megunta, hogy az anyja és a beteg testvére a nyakán van. A valódi sorozatgyilkos még ott ólálkodik valahol. Az egyik tetthelyen találtak egy szemüveget, ami minden bizonnyal a tettesé. Ujjlenyomat nem volt rajta (DNS-vizsgálat pedig ekkor még nem létezett, nem használták), azonban a keret alapján rájöttek, hogy börtönviselt az elkövető, mivel ilyen szemüvegeket csak börtönökben kapnak. Fel is adtak hirdetést az optikusoknak, hátha valaki ráismer a keze munkájára, de nem volt jelentkező.

Az áldozatok

A gyilkos minden esetben hátulról rohanta le az áldozatát, leütötte, a nőket megerőszakolta, majd megölte, a legkülönfélébb módokon. A sűrű vadonban, az ösvényen történtek a támadások, annyi ideje volt megfigyelni az áldozatait, amennyit akart, végül minimum 10 áldozatot szedett, egy pedig túlélte a támadást. John Douglas a következő személyiségrajzot adta ki a tetthelyek, az áldozatok, az elkövetési módok alapján:

Aszociális, zárkózott természetű ember, keveseket enged magához közel, és súlyos kisebbrendűségi érzése van. Biztosan börtönviselt, és szexuális jellegű bűncselekményekért, esetleg gyilkosságért ült. A bűnelkövetési módszere és a kézjegye alapján 30-35 éves, fehér férfi, átlagos vagy átlagosnál magasabb intelligenciával, valószínűleg valamilyen műszaki vagy ipari munkát végez, és valószínűleg beszédhibás. Amikor Douglas kimondta ezt, az egyik helyi nyomozó hitetlenkedve felröhögött, hogy és ezt mégis miből állapította meg, látszik a dadogás a szúrásokon? Douglas azonban egyszerűen levezette: lehet, hogy téved valamiben. A legnehezebb mindig a kort és a munkát meghatározni, a többi azonban adja magát. A kor nagyban függ attól, hogy milyen környezetben él az ember, ha elvonult pl. a társadalomtól, akkor a modus operandi alapján fiatalabbra testálható, mert másképp viselkedik éles stresszhelyzetben egy huszonéves, mint egy negyvenéves, azonban ha börtönben volt vagy elvonulva, egyedül élt egy erdőben pl., a szociális - és így a gyilkosság közbeni - viselkedése "visszamarad". Azt, hogy az emberünk valószínűleg dadog, vagy valami hasonló beszédhibával rendelkezik, a támadási stílusból szűrte le. Erdőben vannak, egyedül, közel s távol semmi segítség, láthatóan megvan a testi ereje, hogy felülkerekedjen az áldozaton, de így is szükségét érzi, hogy hátulról, rohamszerűen támadjon. Ez nagyon alacsony önbecsülésből és kisebbrendűségi érzésből fakad, ilyen erős késztetés viszont csak valami fogyatékosságból eredhet. Mivel addigra több százan járták a környéket, ha egy lába vagy egy keze hiányozna, az feltűnt volna, tolószékkel meg eleve lehetetlen ilyen gyilkosságokat elkövetni azon a terepen. Az egyetlen fogyatékosság, ami nem szúr szemet, de mégis nagyon erős lehet, az a beszédhiba, valószínűleg erős dadogás. 

Végül 1981 májusában elfogták az ötvenéves David Carpentert, aki a helyi iskolában tanított iparművészetet. Két gyilkosságot rá tudtak bizonyítani, később, a kihallgatások során még hármat. Az egyetlen túlélő, Steven Heartle is felismerte támadójukat. 

David Joseph Carpenter 1930. május 6-án született, egy alkoholista, erőszakos apa és egy zsarnokoskodó anya fiaként. Gyerekként sokáig ágyba vizelt, és előszeretettel kínozta az állatokat, és egészen kicsi korától kezdve dadogott. Két unokatestvérét zaklatta, és megpróbálta megölni őket, amikor 13 éves volt. Hatszor ült börtönben, gyilkossági kísérletért és nemi erőszakért, összesen 15 évet. A dadogás nála lelki eredetű volt, egész életében elnyomták, de amikor a rémtetteit követte el, amikor ő volt a főnök, amikor rajta múlt egy ember élete vagy halála, a dadogása egy csapásra megszűnt. Douglas a korát illetően tévedett, de a személyiségrajz csak a "társadalmi kort" adja meg, az ő életéből pedig kiesett 15 év a börtönbüntetések miatt. Egyébként az esete nyomán egy súlyos hiányosságra is fény derült: a szomszédos megyében ítélték el és ült, Santa Cruz és Marin megyében azonban a hatóságok nem tudtak előéletéről. Továbbá még egy dologban tévedett: nős, családos ember volt, három gyerek apja. Nagyon ritka a sorozatgyilkosok között, hogy családos emberek legyenek, általában túlságosan félénkek a mindennapi életben ahhoz, hogy bárkit is "felszedjenek" a hagyományos módon, a nyomozók alapból azt feltételezték, hogy egyedülálló. Azonban akkoriban változott ez a dolog is, egyre több olyan sorozatgyilkos akadt horogra, akinek volt családja. Elképzelhető, sőt, szerintem biztos, hogy korábban is voltak ilyenek, egyszerűen csak a társadalmunk hiszi azt, hogy családos ember ilyet nem követhet el. Ahogy ha egy gyereket bántalmaznak, akkor is azt hisszük, hogy biztosan egy átutazó idegen tette. A nyolcvanas években évente 300 ezer bejelentés érkezett Amerikában gyerekmolesztálás ügyében, és az esetek 95%-ában családtag, rokon, közeli barát volt az elkövető. És ez csak az, ami ki is derült, ennek a sokszorosa lehetett a valós szám. Nagyon érdekes megfigyelni a statisztikákat is: azok, akiket gyerekkorukban valamiféle abúzus ért, rendszeresen bántalmazták őket, felnőttként mind prostituáltak és/vagy bűnelkövetők lettek. Nem minden bántalmazott gyerekből lesz bűnöző, de minden erőszakos bűnelkövető bántalmazott gyerek volt, ahogyan Ed Kemper is, és David Carpenter is. 

David Carpentert 1988. május 10-én San Diego-ban bűnösnek találták ötszörös szándékos emberölés vádjában, Richard Stowers, Cynthia Moreland, Shauna May, Diane O'Connell és Anne Alderson meggyilkolásáért, továbbá két nő megerőszakolásáért. Santa Cruzban Ellen Hansen és Heather Scaggs meggyilkolása miatt bűnösnek találták, továbbá Edda Kane és Barbara Schwartz ellen elkövetett gyilkossággal gyanúsítják. Mary Francis Bennett 1979. október 21-i meggyilkolásával 2009-ig gyanúsították, ekkor újra megvizsgálták a bizonyítékokat, és DNS-vizsgálatot készítettek. A vizsgálat megerősítette, hogy David Carpenter volt az elkövető. 

David Carpenter így 8 bizonyított és két feltételezett gyilkosság vádja miatt a San Quentini halálsoron várja végzetét, most 88 éves.

Az információk egy része John Douglas és Mark Olshaker Mindhunter című könyvéből származik, melyet kedvezményes áron elérhettek a borítóra kattintva.

Érdekel Ed Kemper, a diáklányok hóhéra esete is? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8114128981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.