"Mielőtt bármit s kérdezne, szeretném elmondani, hogy engem mostanában leginkább az foglalkoztat, miként tudnám a közvélemény figyelmét felhívni arra, mennyire fontos lenne, hogy a városi, családi házak körüli kertekben, a hobbikertekben, az üdülőket körülvevő kertekben a mostaninál sokkal aktívabbá váljon a gyümölcsök, zöldségek termesztése."
"Igen, én minden szempontból elégedett vagyok az életemmel, és ha okom volna is panaszkodni, jogom nincsen hozzá!"

"- Még mindig hiszel a dalok erejében?
- Szeretnék hinni. De már rezignált nyuggernek tekintem magam, aki jól tudja, milyen volt az a régi maszkabál, és ezt is, ami most van, látta már. "

"...engem mindig érdekelt valami, és csak azt csináltam, ami érdekel. ...Nekem is a szabadság a legfontosabb, de a szabadság az én fejemben van. Nem vagyok lázadó. ... Ha engem valami akadályoz a szabadságomban, akkor megkerülöm azt az akadályt, mert nem akarok csupán azért harcolni, mert az akadály valamiért jogtalan. ... Engem az ilyesmi nem érdekel. Sajnálom rá az időt."

"Egyed Ákoshoz közel áll az irónia és a székely humor. Az általam ismert kedves történetekből csak egyet idézek, jellemzésül arra is, hogy a forradalomról miként lehet - pátosz nélküli büszkeséggel -, vidáman szólni.
>>Egyik ősöm - meséli - egy kardot vitt haza a ......48-as mozgalmakból. Tanító nagyapám viszont ennek a kardnak az éléből csináltatott négy konyhakést. Ez igazán nem volt szép dolog tőle, de neki nem volt annyira fontos ...48. Adott a három lányának egy-egy húsvágó kést, egyet megtartott, és amikor ezt édeasanyám elővette, azt mondta: ez Nagy Áronnak a kardjából van.<<"

Részlet Varga Gyula professor, emeritus laudációjából  a Hazám-díj átadásán

"Számomra néhány barátom véleménye fontos, a médiumok fontosak, de csak azért, hogy erőt adjanak a továbbiakhoz.Ha elkezdek József Attilát mondani, nem vagyok másra kíváncsi, csak és kizárólag arra, hogy én rendben vagyok-e? Igazat mondok-e vagy sem? Nem érdekel, hogy mit szólnak hozzá, mert ha jól mondom, biztosan hatással leszek a hallgatóságra, de amit ők nem tudnak megállapítani, hogy az igazat úgy mondtam-e vagy sem. Sokszor eszembe jut József Attila Thomas Mann üdvözléséből, hogy >>az igazat mondd, ne csak a valót<<. És sokszor tetten is érem magam, hogy most csak a valót mondom, nem az igazat, és ezt csak én tudom, mert a közönség nem veszi észre."  

"...az ember sokszor megfogadja, hogy változtatni fog az életén, aztán mindig ugyanabban a gödörben botlik meg, mert így van bejáratva lelkileg. Meg az igazán erős kapcsolatai azok az első kapcsolatainak az ismétlődései egy másik szereplővel és később az is ugyanúgy folytatódik. Új kés sajog a régi sebben, azaz ugyanazt a szituációt élem meg, csak valaki mással."

"A sikerhez szerencse is kell. ... Kaptam egy esélyt, és nem kis elszántság kellett ahhoz, hogy rávágjam: oké, megyek tanítani a Színművészetire. Oda, ahonnan hajdanán többször kirugdostak. ... fel- és elismertem, a hiányom ma már jobban hat, mint a jelenlétem. Ha én még mindig arra ácsingóznék, hogy rendszeresen mutatkozzam a képernyőn, akkor a nézők azt mondanák: Helyes, nagyon ügyes volt, meg szerettük is, de azért fölötte is múlnak az évek. Így meg, ha bárhol felismernek, azt hallom: Jaj, de szerettük a műsorait, oh, de hiányzik, miért nem látjuk többet? Ilyenkor magamban azt mondom: ez így van jól."

László Ágnes
Újságíró, a Kossuth Kiadó kommunikációs vezetője, a mélyinterjúk, a beszélgetésekből kirajzolódó emberi portrék mestere. Sok olyan élettörténetet írt meg, amelyek segítik megérteni a kort, amelyben éltünk, élünk. Csak kérdez, és kérdez fáradhatatlanul. Nem adja riportalanyai szájába a szót, nem végszavaz és nem hízeleg. "Csak" kérdez, és aki műveli ezt a hivatást, tudja, mit jelent az, hogy "csak" kérdezni. 2014 óta készíti a Hazám-díjazottakról szóló mélyinterjúkat.