Cserhalmi Imre: szembenézni önmagammal

2018. szeptember 23. 07:54 - Carbonari

Könyvajánló - Cserhalmi Imre: Törlesztés avagy lapok a talonból

kartya_1.jpgAmikor az ember betölti a nyolcvanat, 
egyre inkább az foglalkoztatja, hogy élete mennyit ér. 
Így tesz Cserhalmi Imre író, újságíró, színházigazgató, egyetemi tanár is. 
Összegez, kivonatol, emlékezik: lapokat húz a talonból. 
Törleszt. 

A Corvina Kiadó az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg Cserhalmi Imre önéletrajzi írását, a Törlesztés avagy lapok a talonból című munkáját.

Egyezzünk meg abban, hogy Cserhalmi Imrének konfliktusban gazdag, élményekben páratlan élete volt idáig. Az idén 84 éves író, újságíró, színházgazgató e három foglalkozáson kívül még tucatnyit is művelt: gyerekszínész, gyári segédmunkás, konferanszié, könyvkritikus, főiskolai tanár, amatőr operett-karmester, laptudósító, miniszterelnöki tanácsadó, egyetemi oktató, karvezető, iskolaigazgató, tréner, főszerkesztő is volt. Írt újságot, filmforgatókönyvet, színművet, musicalt, operalibrettót, riportkönyvet, lakott Győrött, Szegeden, Pécsett, Albertirsán és Kiskunlacházán, és természetesen Budapesten, ahol született s most is él.

A ma emberének, aki már 1989 után szocializálódott, nehezen érthető mozgatórugók is tetten érhetők Cserhalmi Imre munkásságában. Már maga az, hogy segédmunkás is volt, meg színházigazgató is, ugyebár. Hja, akkoriban voltak ilyen ugrások. Aki nem élt a szocializmusban, aki nem próbált meg boldogulni a Rákosi-Kádár érában, az nehezen fogja venni az akadályokat ebben a könyvben. 

A mű a szerző gyerekkorával indul, ami deklaráltan szép és boldog volt, akkor is, ha baptista lelkész apja a kor szokásos fenyítési módszereit alkalmazta, a verést, akkor is, ha nem volt számítógép, tévé és ezernyi kütyü sem.  Gyerekkorába beléje oltott tulajdonsága végigkíséri életét: örülni a munkának, "beleadni apait, anyait", megcsinálni a feladatot, legyűrni a vele járó gyötrelmeket, élvezni az alkotás örömét, és mindegy hogy nagy vagy kis munkáról van-e szó. Megismertet bennünket máig is ható ételfilozófiával: inkább a has fakadjon, mint tányéron maradjon el nem fogyasztott étel. Cserhalmi Imre mai napig is rosszul van attól, ha valaki kettőt harap a csirkecombba és ott hagyja. Akkoriban azért volt ez szentencia, mert az étel kevés volt, ma meg azért, mert sok van belőle. Ez a nem mindegy...

"...sohasem az volt a kérdés, hogy mi lesz az étel, hanem az, hogy elég lesz-e."
"...felelős szülő ... hazánkban ma sem engedi meg a gyerekének a kenyér eldobálását, az ételfitymálást, a nyafogós turkálást akkor sem, ha anyagilag megteheti. És nem (csak) valamiféle morális, etikai, hanem nagyon is praktikus okból. Mert a világnak ezen a táján, egy-másfél generációkként váltakozva lesznek különféle emberek kitaszítottá és hatalombirtokossá, nincstelenné és oligarchává, üldözötté és kegyencé. Ezen a tájon annyira gyakoriak a társadalmi-politikai változások, hogy nincs ember, aki meg tudná mondani, húsz-harminc év múlva kinek a gyereke fog egészen ócska kajának is nagyon örülni. Ha tud, persze. Mert ezen a tájon a teljesítménye nem véd meg senkit. Magyarországon nem ismeretes olyan emberi érték, amely ne válhatna a mindenkori aktuálpolitika kénye-kedve szerint alávetetté alantas, pitiáner, embertelen, maradi, sőt akár gyilkos indulatnak. Persze, a halál utáni rehabilitálás nagyon megy nekünk."

Azért valljuk be, hogy ötvenhárom évesen már nekem sem kellett ilyen szigorúan venni az étellel kapcsolatos problémát. A szüleim generációjával egyidős szerző leírása anyám, apám fürkész szeme által felfedezett és tűnődve kimondott szavain keresztül köszön vissza. Amikor mosogattam, és apám meglátta a mosogatóvízben úszó zsírkarikákat, csak annyi észrevételt tett: nagyanyád ennyi zsírból, kislyányom, komplett ebédet főzött a családnak (ami hetven éve 8 főből állt, a zsír mennyisége pedig elenyésző volt, alig szerénykedett valami a mosogatólé tetején).

Apja kitagadja és kirakja a védett családi akolból, amikor Imre színésznek áll, ami sok mindent behatárolt innentől az életében. Mint ahogy apja életről, szexualitásról való felfogása is. Abban a korban egészséges nemi ösztönökkel megáldott (megvert) férfiú nem egészséges volt, hanem khm, disznó. Azt a gusztustalanságot pedig csak és kizárólag gyerekcsinálás oka végett illett (lehetett?) csinálni.

A szerző, Cserhalmi Imre
cser_3.jpg

A könyvet végig személyes hangulat lengi be, bármiről is ír a szerző (régi vágású szerkesztőről, hogyan kell a színésszel beszélni, agitprop és pétéó, stb.), mindenütt visszaköszön az adott kor színe, szaga, és bárhol képes átütni rajta a Cserhalmi Imre egyedi életének sava-borsa, zamata. Mindegy, hogy a Szabad Nép (későbbi Népszabadság) gyakornokaként lótott-futott, vagy miniszterelnöknek adott tanácsot, mindenhol ott van kitörölhetetlenül az ő lenyomata, az ő gondolatai, közéletének magánpecsétjei.

Érdekes személyiség, szeret mindent és mindenkit irányítani. Már eldöntötte, hogyan legyen a temetése is. Mondanám, hogy hja, kérem, ehhez előbb  meg is kell halni, de nem mondom.  Ha valaki eldönti, hogy vele, de nélküle ilyen és ilyen események történjenek, lelke rajta, hajrá, örökösök, tegyétek meg neki.

Életereje, vitalitása elképesztő. Ahhoz azért a bátorságon kívül más is kell, hogy negyvenhat évvel fiatalabb élettársa legyen valakinek, neki pedig.. hát... neki volt. Vitalitása is meg huszonéves barátnője is. Nem szokványos férfi nem szokványos megoldásai, tabuk és hazugságok nélkül. Vigyázz! Ha nagyon vallásos vagy, ha nagyon zárt a szemed a világ és a benne élő emberek sokszínűségére, megoldásaik unortodoxiáira, akkor  nagyon meg fogsz botránkozni. Pedig ez az élet.

Ne csak azért vedd kézbe a kötetet, hogy mindazt a magántörténelmet megszemlélhesd, amely egy eseményekben, történésekben gazdag, egyszerre gyarló, esendő és fenséges emberi életet követ Budapest, Győr, Nyíregyháza, Pécs értelmiségi fellegváraiba, színházakba és újságok szerkesztőségeibe, felsőoktatási intézményeibe, hanem azért  is, mert megtanít élvezni az életet (nehéz körülmények között is), valamint - ami fontosabb! - megtanít tevékenyen és szépen öregedni, bármennyire is fájdalmasnak és falsnak hangzik is ez utóbbi. Mert aki nem hal meg idejében, az bizony megöregszik. Méltósággal megöregedni: nagy ajándék az élettől, ami rajtad is múlik. És ha megéred, nyolcvanon felül majd te is törleszteni fogsz. Ha lesz tehetséged hozzá.

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezménnyel beszerezheted!

cser_1.jpg

 

Köszönjük, Corvina Kiadó!

 

Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és mit ne? Kövess bennünket  Facebookon!

 

 Minden szó Rómába vezet? Érdekel? Kattints!

Már tegnap óta tart a KultúrPara Születésnapi Nyereményjáték, ahol kilenc napon keresztül izgalmas könyveket nyerhettek a Facebook oldalunkon! Kövess minket, hogy ne maradj le! :)

fb_boritokep_1.jpg 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr5414178501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.