Ha elfelejted a múltad, elveszíted önmagad

2018. szeptember 27. 07:58 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Jeff Abbott: Bűnös vagy!

Jane Norton és David Hall gimnazisták, szomszédok és barátok, a csodálatosan felszínes és gazdag Lakehaven világában. Egy este az autójuk lesodródik az útról, David szörnyethal, Jane pedig elveszíti az emlékeit. Baleset? Szerencsétlen öngyilkossági kísérlet? Gyilkosság?

Kiderülhet, ​hogy akit hitünk szerint mindenki másnál jobban ismerünk – arról valójában semmit se tudunk. 
A tizenhét éves gimnazista lány, Jane Norton szakadékba hajt egy elhagyatott útról. Barátja és osztálytársa, David meghal, Jane agyából pedig törlődnek a végzetes nap eseményei. Fogalma sincs, mit keresett azon az úton, és miért volt vele David, pedig a tragédia helyszínén megtalált búcsúlevélben azt írja, bárcsak mindketten halottak lennének. A lány élete egy szempillantás alatt hull darabjaira, addig békés, idilli kisvárosának lakói acsarkodó gyűlölettel fordulnak ellene, őt teszik felelőssé David haláláért. 
A baleset második évfordulóján Jane hátborzongató üzenetet kap bizonyos Liv Dangertől: „Tudom, mi történt aznap este.” "Mindenki megfizet" – hangzik a fenyegetés, és ugyanezeket a szavakat festik fel David sírjára is. A bosszú lesújt két, a balesethez köthető személyre, és már biztos, hogy aki az üzenetet küldte, nem tréfál. Jane kezébe veszi a sorsát, megpróbál fényt deríteni Danger kilétére, és a rejtélyek nyomába ered. Lassan rá kell ébrednie, hogy a hozzá legközelebb állók is súlyos titkokat rejtegetnek előle, körülötte senki és semmi nem az, aminek látszik… 

A történet kezdetén két év telt el a végzetes este óta, Jane azóta hol az utcán, hol egy barátja, Adam koleszszobájában húzza meg magát. Nem akar hazamenni, nem tud ott élni, azon a helyen, ahol David is élt. Ám édesanyja nem hajlandó eladni a házat, ahogy Perri sem, David édesanyja. Ehelyett inkább gyűlölködnek. Két év telt el, amikor Jane úgy dönt, kimegy David sírjához: borzasztóan hiányzik neki a fiú, és bár mindenki azt hiszi, hogy a lány öngyilkos akart lenni, mert David nem lehetett az övé - a baleset másnapján egy búcsúlevelet is találtak a lány kézírásával -, ő, bár nem emlékszik a balesetet megelőző három évre egyáltalán, abban biztos, hogy nem akart öngyilkos lenni. És Davidet sem akarta megölni. A temetőnél összefut Perrivel, David anyjával, aki cseppet túlreagálja a dolgot: kiráncigálja Jane-t a kocsiból, és a hajánál fogva a sírhoz cibálja, megpofozza. Mindezt a telekocsi sofőrje videóra veszi, és felteszi a Faceplace-re, a közösségi oldalra.

A felszínes kisváros azonnal elítéli Perrit, és minden jótékonysági ügyletétől távol tartják... Laurel, Jane édesanyja pedig amolyan anyukablogger volt, dokumentálta gyermeke egész életét a népszerű blogjában, de a boldogságuk akkor roggyant meg, amikor Jane szeretett édesapja - gyanús körülmények között - életét vesztette, és akkor tört ketté, amikor három évre rá bekövetkezett a baleset. De tényleg baleset volt?

Jane múltjában és jelenében egyre több a homályos folt, ezért a lány eldönti, hogy a végére jár mindennek, különösen akkor, amikor hírét veszi, hogy mindkét mentős, aki anno megmentette az életét, súlyos veszteséget szenvedett, és megjelenik Faceplace-en a titokzatos Liv Danger, aki szerint mindenki megfizet... Perri szerint Jane, vagy az anyja, Laurel lehet Liv Danger, Jane szerint pedig Perri. De meddig futnak a szálak valójában?

A könyv első pár tucat oldala nem igazán győzött meg, félre is raktam egy időre, ám miután ezen túllendültem, már alig tudtam letenni. Egy dolog nagyon zavart: a Faceplace. Értem én, hogy a Facebook csak így nem szerepelhet egy regényben, jogi okok, stb., de miért nem lehet úgy írni, mint a legtöbb könyv: a legnépszerűbb közösségi oldal, vagy a közösségi oldal? Miért kell egy fake, de az eredetire hajazó nevet kitalálni? Ezen túl voltak benne nagyon elgondolkodtató gondolatok, különösen az amnéziával kapcsolatban. Ha nem emlékszel semmire, akkor nem emlékszel saját magadra sem, nem emlékszel a motivációidra, semmire. Elveszíted önmagad. És akkor mit kapsz végül? Azt, amit mások akarnak, hogy láss. Ami lehet tisztán hazugság is, vagy épp szépítés, esetleg épp ellenkezőleg. Emlékeim szerint sosem voltam még amnéziás. Hát, nem is szeretnék...
Ezen felül nem volt maradéktalanul jó, a karakterek elég összecsapottnak tűntek, és igazából a végkifejlet is, sem az elején, sem a közepén semmi apró jelzés nincs még, hová fog kifutni az egész, mi történt két éve vagy még korábban, mik zajlanak a háttérben. A két mentős szála ok nélküli és teljesen céltalan volt, mind a könyvben, mind a történetben.

A cselekmény viszont gyorsan folyik, még ha néha bele is futottam pár - szerintem - értelmetlen vagy oda nem illő részbe, kellemes és megrázó olvasmány volt, különösen, amikor végre kiderül az igazság. Szokásomhoz híven nem bírtam ki, és a felénél előrelapoztam: tudni akartam, ki a felelős mindezért - majd elismerően bólintottam Jeff Abbottnak, hogy igen, rá aztán nem gondoltam volna. Aztán kicsit zavarni kezdett, hogy abszolút semmi jele nem volt annak, hogy mi történt ott korábban. Valami... A szálak messzebbre futnak, és durvább vizekre eveznek, mint hinnénk, de kissé súlytalan mégis, kevéssé kifejtett. Egy dolog hiányzott valahogy az egészből nekem: David. A történet kezdetén már két éve halott, de mindazok alapján, amit olvastam róla, nagyon megkedveltem őt, és szeretni tudnám a karakterét. Jó lenne egy regény az ő szemszögéből is, a balesetet megelőző dolgokról, aminek a vége az ő halála. Második Abbott-könyvem volt, és másodjára is meggyőzött, minden hibája ellenére szórakoztató és meglepő volt. Az oda nem illő vagy felesleges dolgok és a Faceplace miatt 4 csillag az ötből.

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

Érdekel Abbott másik regénye? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon! (És ne Faceplace-en.)

Ne feledjétek, még mindig tart a KultúrPara Születésnapi Nyereményjáték, ahol kilenc napon keresztül izgalmas könyveket nyerhettek a Facebook oldalunkon! Kövess minket, hogy ne maradj le! :)

fb_boritokep_1.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6814239717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.