Gondolatok az ember történetéről

2018. október 28. 07:50 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Ormos Mária: Gondolatok az ember történetéről

Rendhagyó történelmi könyv ez. Rendhagyó, mert egyrészt a világ azon szeletével foglalkozik, amiről keveset tudunk - a középkori és újkori Amerikával, Ausztráliával, Afrikával, Ázsiával, törzsekkel, történetekkel, népekkel, szokásokkal. Azokkal a korszakokkal és helyszínekkel, amelyekkel tanulmányaink során ritkán találkozunk. Másrészt pedig a cím pontos: a szerző egyéni gondolatait tartalmazza az ismeretek mellett.

Ormos Mária történész, a pécsi Janus Pannonius Egyetem volt rektora, emeritus professzor, az MTA tagja ebben a könyvében fantasztikus időutazásra hív bennünket a Föld körül az európai időszámítás különböző időpontjaiban. Pontosabban 800 és 1500 között, tehát abban a néhány évszázadban, amely eltelt az európai újrarendeződés kezdeteitől a Föld felfedezéséig. Elindulunk az első ezredforduló tájékán, méghozzá Európából, végtére is ez a hazánk, majd kelet felé haladva pillantást vetünk Ázsiára, Ausztráliára, a Csendes-óceáni-szigetekre, körülnézünk Amerika mindkét részén, és megállapodunk Afrikában. Mire is figyeljünk útközben? A természeti szépségekre? Nos, ezek évezredek óta lényegében változatlanok. A dinasztiákra és a háborúkra? Az erre vonatkozó adatokat megtalálni a kézikönyvekben. Fontosabb megtudnunk, hogy egy adott időben hogyan éltek az emberek.

Ennek a kötetnek a célja az volt, hogy ne "európai" szemmel, ne "mai" szemmel vizsgálja az egyes korszakokat, sokkal inkább egyfajta krónikát állítson fel tényekből és gondolatokból, megengedve ez utóbbiak tévedését, noha valós tényeken alapulnak. Arra tett kísérletet, hogy a világ és a világtörténelem egy ismeretlen oldalát láttassa, ideológiáktól mentesen, hogy elindítson egy gondolatot arra vonatkozóan: mit is jelent embernek lenni? Miért is kell gyűlölni egymást? Miért kell harcolni? Miért kell összefogni? Valóban olyan nagyon fontos számunkra a kultúránk és azok elemei, vagy ez csak afféle félresikerült érzelmi kötődés mellékterméke? TUDJUK, hogy honnan származik egy-egy szokásunk, egy-egy ünnepünk, egy-egy beidegződésünk, vagy nem érdekes, de már nagyanyáink is csinálták, ezért nekünk is KELL?

"Kérdés, hogy vajon helyes úton járnak-e azok, akik a vallási, egyúttal civilizációs ellentétet kizárólag önmagukból igyekeznek levezetni és értelmezni. Eszerint a szunnitáknak azért kell halomra gyilkolniuk a síitákat, mert azok síiták. És ugyanez áll megfordítva is. Ha ennek az ellentétnek a mélyére nézünk, úgy eredetileg csak a hatalom öröklési rendjére nézve látunk eltérést a két áramlat között, és nagy a valószínűsége, hogy az iszlám hívek döntő részének fogalma sincs róla, és vélhetően soha nem is volt, hogy ki volt egyáltalán Ali, akitől le kell származtatni a kalifákat, illetve miért is akkora bűn a kalifát választhatónak tartani. Ali nevében vagy anélkül, ott marad még, sőt vélhetően meghatározó az uralom megszerzésére irányuló akarat. Természetesen a vele együtt járó jogokkal és előjogokkal. Szunniták és síiták egyvalamiben azonban mégiscsak egységesekké váltak. Gyűlölni kezdtek mindent és mindenkit, ami és aki nem illeszkedett az ő világukhoz, amiben egyszerre értendők a vallási dogmák és a hatalmi ambíciók. Ez az iszlám kezdetein még nem volt jellemző, hanem annak mértékében lépett fel, amelyben az érdekek szembeállították egymással a hatalmi központokat. Az első hasadást a muszlimok és a keresztények között a spanyolországi arab/ berber hódítás vágta, majd elmélyítette, hogy Nagy Károly – az arabokhoz hasonlóan – karddal folytatta a kereszténység elterjesztését. (Megelőzően a keresztény térítés békésen zajlott.) E folyamat további meghatározó elemét képezte a harc Jeruzsálemért és környékéért, a spanyol földön lejátszódó küzdelem a hazai erők és a hódítók között, és ugyancsak szerencsétlen módon jellemezte Konstantinápoly megtámadása és kirablása a kereszténység nevében."

Miközben a síita-szunnita ellentétről és egyéb érdekességekről olvastam, óhatatlanul ezek a kérdések kavarogtak bennem. Fogalmunk sincs, kik vagyunk, hogyan és honnan jöttünk, és valójában nem is érdekel minket. A lényeg, hogy legyen egy ellenségkép, amit éppen felelőssé tehetünk mindenért. Ez mindig is volt, mindig is kellett. Civilizáció...

"Nemcsak a „népek”, de a kultúrák is kölcsönhatásba kerülnek minden olyan esetben, amikor érintkeznek egymással. Az emberek tanulnak egymástól, ha erre mód nyílik. Az ókori nagy eredmények jó részét Bizánc őrizte meg, és tőle számos más kultúrába átkerültek elemek. Nagy részük perzsa, arab, arabnak tekintett berber és más tudósoknál és művészeknél kötött ki, hogy azután átszivárogjanak Európába. Az arab kultúrának egyébként a világ egész kultúrája számos további elemet is köszönhet, mivel ezeket az elemeket Európában ellesték és használni kezdték. Az arabok tudásvilágába viszont több elem a perzsák és indiaiak jóvoltából került be. Kína kisugárzása a tárgyalt időben elsősorban saját környezetében jelent meg, de sporadikus hírek és tárgyi elemek eljutottak a kereskedők révén messzebbre is."

Egy régi vágyam is ismét felszínre került: engem borzasztóan érdekel, hogy genetikailag honnan származom, ezért ismét utánanéztem, hogy merre, milyen feltételekkel és persze mennyiért lehet kérni egy DNS-vizsgálatot, amely azt határozza meg, hogy hány százalékban a Föld (és a népcsoportok) mely részeiből származom. (Ígérem, ha eljutok odáig, hogy megcsináljam, beszámolok róla :)) És azt hiszem, valahol ez volt Ormos Mária célja is ezzel a kötettel. Mármint nem konkrétan az, hogy DNS-vizsgálatra késztessen, hanem az, hogy elgondolkodtasson, kik vagyunk. Honnan származunk. Honnan származnak a szokásaink. Miért hisszük, amit hiszünk. Mindezt történelmi módszerekkel. Olyan könyv ez, amelyet a történészek és a laikusok is haszonnal forgathatnak. Amellett, hogy eddig (az átlagember számára legalábbis) nem ismert dolgokat ismerünk meg, szembesít is minket azzal, hogy fogalmunk nincs semmiről. Én legalábbis így éreztem.

A kötet a Kossuth Kiadónál jelent meg Ormos Mária életműsorozatának részeként. Köszönöm a lehetőséget a kiadónak! A képre kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2514325577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Éhesló 2018.10.29. 10:26:21

Mindent elmond errőlca szerencsétlenről a "közéleti aktivitása":
"...1951-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, melynek annak megszűnéséig tagja volt. Az utódpártnak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak csak 1969-ben lett tagja. 1988-ban a Központi Bizottság, majd 1989-ben a Politikai Intéző Bizottság tagjává választották. 1989-ben a Magyar Szocialista Párt alapító tagja volt, 1990-ig az országos elnökség tagjaként tevékenykedett. Az 1990-es országgyűlési választáson az MSZP országos listájáról szerzett mandátumot, de 1990 szeptemberében lemondott mandátumáról..."

Szellemi kútmérgező, a kommunista diktatúra kultúrterrorjának egyik vezetője.
Pokolra vele!

Bicepsz Elek77 2018.11.05. 02:30:02

"Nagy Károly – az arabokhoz hasonlóan – karddal folytatta a kereszténység elterjesztését. (Megelőzően a keresztény térítés békésen zajlott.) "
Na ez mar nem igaz!!! A romaiak megkoveteltek a keresztenyseg felvetelet a betelepulo german torzsektol. Emellett Martell Karoly is vezetett hadjaratokat pl a pogany frizek ellen.