Na jó: ki az a B. Czakó Andrea?

2018. október 30. 00:03 - Carbonari

Könyvajánló - B. Czakó Andrea: Pitypangtánc

pitypang.jpgMár csak azért kérdezem, amit kérdezek a címben, mert ha a Pitypangtánc című regényt író megjelölés nélkül teszik elém, akkor simán Fábián Jankára tippeltem volna szerzőként. Ez nem jelenti azt, hogy az alkotó majmolja a fenti írót, hanem azt, hogy igényes, minőségi romantikus történetre bukkantam a szokásos nyáltenger helyett.  
Olyan íróra, aki megfog a történetével és nem ereszt. 
Nem, az istennek sem. 
Szóval: ki az a B. Czakó Andrea? 
Remélem, a nagy kiadók egymás sarkát taposva állnak sorba előtte. 

Az Álomgyár Kiadó nyáron jelentette meg B. Czakó Andrea Pitypangtánc című regényét, mint kiderült, a második könyves író máris létező rajongótáborának legnagyobb örömére.

Ha megkérdezel, hogyan került hozzám a könyv, nem mondhatom azt, hogy én kértem, egyszerűen csak nekem jutott recenziós kiajánlásként a mű. Azt sem tudtam, ki az író, alkotott-e bármit ezen kívül, jól ír-e, milyen vonatkozású darabokat szokott alkotni: szóval, a világon semmit sem tudtam sem a munkáról, sem a szerzőről.

Kellemes őszi estén komoly homlokráncolással álltam a könyvespolcom recenzióra váró kötetei előtt, hogy, na, melyikőtöket szeressem? Aztán nagyot sóhajtva levettem a Pitypangtáncot, hogy jól van, aranyom, elég régóta vársz rám, ismerkedjünk. Forgattam a kezemben a könyvet, B. Czakó Andrea, khm.. te meg ki vagy? - tegeződtem össze azonnal vele (értelemszerűen nem szólt vissza, hogy zokon venné vagy hogy ne tegezz), így aztán kényelmesen elhelyezkedtem és kinyitottam... olvastam... te, ez jó, derült fel az arcom a huszadik oldal környékén és kivégeztem aznap közel a felét. Másnap pörögni kezdtem, hogy na jó, de ki ez a B. Czakó Andrea? Gyorsan utánakerestem, és a keretes részben láthatod, mit sikerült róla összeszednem.

B. Czakó Andreaczako.jpg

Nos, ki ez a jó tollú író, aki képes kiállni Fábián Janka vagy Böszörményi Gyula ellen?
De még inkább: melléjük?
Röviden: három gyermeke van, kiegyensúlyozott, boldog házasságban él egy szabolcsi, történelmi kisvárosban, egyetemet végezett, jelenleg főállású iskolai könyvtáros.

Egy blogban azt nyilatkozta, hogy negyven éves kora előtt nem is szeretett volna komolyabban foglalkozni írásai olvasókhoz való eljutásával, mert megítélése szerint az írás (legfontosabb) alapja az érettség. (Óriási elismerés részemről. Azt tudni, hogy mit nem akarok az életem során, pont ugyanolyan fontos, mint az, hogy mit akarok.)

Első könyve a Hervadhatatlan (amelyet kénytelen leszek megvásárolni), vegyes, de zömében remek kritikákat kapott az olvasóktól. Látatlanban el is tudom hinni.

Az író elérhetőségei: Facebook oldala
Weboldala: Minna Szalon

A mű az a ritka fajta romantikus történelmi regény, amely igényes, alapos, megfontolt munkavégzés eredménye, belehelyezve a huszadik századi magyar valóságba, az első világháború körüli társadalmi és történelmi tablóba. Ebben a témában és műfajban rettenetesen nehéz feladat úgy megkonstruálni egy művet, hogy ne billenjen át (bocsánat) rózsaszín nyálba. Az ilyet a hozzáértő olvasó pár tucat oldal abszolválása után szájbiggyesztve csukja be, hogy köszönöm, elég volt. Na, ez ezzel a regénnyel nem fordulhat elő. Megfelelő mértékben adagolt romantika, humor, pergő párbeszédek, feszesen tartott cselekményvezetés, kellő számú, az olvasói érdeklődés fenntartására alkalmas fordulat, alaposan áttanulmányozott történelmi háttér - ezek biztosítják azt, hogy a hepiendes befejezés nem hat sziruposnak, csak egyszerűen annak, ami: romantikus történelmi regény szükségszerű lezárásának.

Néhány szó az alkotás tartalmáról: a főhős egy talpraesett, kemény, magabiztos tartású lány, Szereday Ernesztina Amaranta (atyaég, micsoda név!), akit röviden csak Tinának hívnak családtagjai. A történet kezdetén 11 éves és koravén. Anyja halála után apja a nagymamájához száműzi a gyermeket, az ok pedig egy súlyos családi titok, amelyet Tina később tud meg. A kisasszony szabadon nő fel, bizonyos, a huszadik század elején már-már szabadosságnak számító körülmények között. Legkedvesebb barátai kizárólag fiúk, és valahányszor igába akarják fogni, azonnal kijelenti, hogy megint (?!) el fog szökni a vándorcigányokkal (??!). Még mindig 11 éves, amikor akaratlan tanúja lesz Szapáry Félix egyik félrelépésének, hogy a végén a nyakába zuhanva kössön ki, ahová a fáról pottyant oda (megismétlem: a fáról pottyant oda) (mondom, na, így volt, tényleg!), hogy villogó szemekkel, fúriaként hátrálásra kényszerítse barátai védelmében. Ez az esemény mindkettőjükre hatással lesz a jövőben. A kislány nagylánnyá serdül, magához való eszét egy pillanatra sem veszti el, de ez nem feltétlenül és nem folyamatosan lesz elég dacoló hormonjaival szemben. Szapáry Félixnek pedig döntenie kell, hogy minden meghódítható nőt pótolhat-e egyetlen vadóc, öntörvényű leányzó. Közben kitör a Nagy Háború, amely során félreértések, szándékos gáncsok nehezítik az életüket. Sok-sok bonyodalom történik, mire révbe érnek hőseink (végül is 500 oldalról beszélünk, ugyebár).

A mű legnagyobb érdeme az, hogy képes újragondoltatni a szerelemmel kapcsolatos teóriákat egy ilyen 53 éves asszonnyal is, mint én, akinek elvileg a háta közepére sem hiányzik egy ilyen bonyodalom, hiába olyan csodálatos (mert amúgy az, tudom én), mint a könyvben ecsetelt érzelem. Képes volt vágyat csiholni bennem a szép és a jó iránt, amely vonzóvá teheti a hétköznapokat és ünnepnappá az állandóságot, felszabadulttá azt, ami kötöttségnek hat, de mégsem teljesen az.
Nem tudom, érted, amit írok?
Hű, tényleg érted? 
De jó neked...

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál kedvezményesen beszerezheted!

borito_5.jpg

 

Köszönjük, Álomgyár Kiadó!

 

Érdekelnek a könyvújdonságok? Kövess bennünket  Facebookon!

 

Nincs veszélyesebb egy féltékeny asszonynál. Nem hiszed? Kattints!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2414321619

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.