Fika - a svéd kávézás szertartása

2018. november 19. 07:51 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Lynda Balslev: A Fika kicsiny könyve

Te tudod, mi az a fika? Na nem az... nem az, amit a gyerek előszeretettel túr ki az orrából és eszi meg/keni oda mindenhová. A svéd fika, amit napi kétszer űznek, a társasági kávézás öröme, barátokkal, munkatársakkal, családtagokkal, és általában egy édes sütemény is kíséri.food-1245955_1920.jpg

Tény, hogy a svédek a legboldogabb népek között vannak. Tény, hogy az oktatásuk és az általános életszínvonaluk nálunk ismeretlen színvonalon működik. Tény, hogy nyitott, befogadó népek, akik az elmúlt évtizedekben olyan rendszert építettek ki, amely követendő lehetne az egész világon. A svédek boldogságának titka az az egyensúly, amit képesek voltak megtalálni és kialakítani a munkájuk, az életük során, a természettel és egymással egyaránt. Persze ott is vannak problémák, mint mindenhol. Ott is vannak kevésbé boldog emberek. Ott is vannak hazugságok. Csak egy egészen más szinten, mint pl. itt. 

A fika főnév is, de igeként is használható, igazából kávézást jelent, de mára egy olyan folyamat jellemzője inkább, amikor a svédek napközben egy kicsit lelassítanak, leülnek megbeszélni a nap eseményeit, vagy érdeklődni egymásról, bármiről, egy kicsit kizökkennek a ritmusból, és emellé valami finom italt isznak, süteményt esznek. De ide tartozik igazából bármi, amit az ember az ebédidejében vagy a szabadidejében akármikor megtehet - elviszi sétálni a kutyáját, leül a partra napozni egy kicsit, olvas egy fél órácskát, felhívja egy barátját. Minden, ami más, ami több, mint a hétköznapok szürkesége, amikor egy kis időt fordíthatunk arra, hogy megcsodáljuk a naplementét, a napfelkeltét, a csillagos eget, hogy elkezdjünk egy jó könyvet, hogy a barátainkkal költsünk el egy ebédet. 

Ebben a kicsi könyvecskében idézeteket találunk ismert emberektől, és egész eddig egy bölcseletekkel teli semmiség. Ami miatt mégis van értelme, az az, hogy a könyv kicsit több, mint felében receptek vannak. Italok - teák, kávék, forralt borok - receptjei, és süteményeké, tortáké, kekszeké, édességeké. Már találtam is benne párat, amit biztosan ki fogok próbálni, pl. a Luca macskái már csak a neve miatt is egészen jól hangzik, bár nem hiszem, hogy a macskáim szeretnék :)

Luca macskái (lussekatter)

Ezt a süteményt december 13-án, Luca napján készítik hagyományosan, ez a nap a Gergely-naptár bevezetése előtt a legrövidebb nap volt az évben, és a svédek a mai napig a fényt és annak visszatérését ünneplik. A helyi közösségek körmenetet szerveznek, amit fehér ruhába öltözött, gyertyakoszorút viselő fiatal lányok vezetnek, és kávéval és lussekatterrel kínálják az embereket.

lussekatter-2404720_1920.jpg

0,5 tk szálas sáfrány
30 dkg vaj
2 csésze zsíros tej
2 cs (kb. 14 g) élesztőpor
1 tk plusz 2/3 csésze cukor, megosztva
0,5 tk tengeri só
6-7 csésze finomliszt
1 nagy tojás, enyhén felverve
0,5 csésze mazsola, plusz egy kicsi díszítésnek

Egy csészében vagy mozsárban összetörjük a sáfrányt a sóval. Egy nagy lábosban megolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a tejet, és kb. 45°-ra melegítjük. Az élesztőt egy tálba rakjuk, hozzáöntünk egy kevés langyos tejet, és 1 tk cukrot, pár percre állni hagyjuk. Ezután hozzáadjuk a sáfrányos sót, a tejet, a fennmaradó cukrot és sót, megkeverjük. Hozzáadjuk a lisztet, mazsolát, és kikeverjük. Ha szükséges, adhatunk még hozzá lisztet. A tészta akkor jó, ha ragacsos, de nem túlzottan. Ezután addig gyúrjuk a tésztát, amíg elválik az edény falától, majd lefedjük a tálat, és kelni hagyjuk. Ha duplájára kelt, kinyújtjuk, és további 45 percet állni hagyjuk. 220°C-ra előmelegítjük a sütőt, és kis maroknyi tésztából 1,5 centiméter vastag fonatokat sodrunk. Kettesével összefonjuk őket, S alakúra hajtjuk, majd egy tepsibe rakjuk, lekenjük tojással, mazsolával díszítjük. Kb. 10-12 perc alatt készülnek el, még melegen, vajjal tálaljuk. Két napig eltarthatóak egy lezárt dobozban, fogyasztás előtt érdemes a sütőben felmelegíteni. 

Van is itthon sáfrány, tényleg aranyáron mérik, nem véletlenül a legdrágább fűszer... mazsola nélkül ugyan, és talán nem pont december 13-án (nem is tudom hirtelen, milyen napra esik), de még idén kipróbálom. Talán a két ünnep között. :)

Szóval a svédek boldogak. De nem azért, mert fikáznak (bár a fikázás sokakat nagyon-nagyon boldoggá tesz...), hanem azért, mert ki tudtak alakítani egy olyan életteret, amiben egyensúlyban van a munka és a szabadidő, a család és a barátok, saját maguk. És ezért tudtak kialakítani egy olyan szertartást, mint a fika, ami ennek a velejárója, és igen, ennek az erősítője is. Oka és okozata egyaránt. Ha mi is megtanulunk fikázni, nem leszünk tőle boldogok. Mert egy mély változás kell, gondolkodásmódban, hozzáállásban, ezzel együtt rendszerszinten, ami aztán majd magával hozza a fikát is - vagy valamit, ami ahhoz hasonló életérzés.

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A könyv borítótája kattintva elérhető kedvezményes áron.

Ismered a finn Sisut?

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1114379224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.