Meghasadt valóság

2018. november 29. 00:01 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Ludányi Bettina: Meghasadt valóság

Megismerünk egy olasz lányt, akit bántalmaztak, legalábbis ő így emlékszik. Megismerünk egy pszichopatát, egy üzletembert, egy maffiózót, egy egyetemistát, és két szülőt, akiktől az egész indult. Vajon Sophia szülei elég jó szülők voltak?woman-2696408_1920.jpg

Sophia Santillo látszólag nyugodt és egyhangú életet él Nápolyban, ám a felszín alatt megannyi szörnyű titkot őriz. A csontig hatoló fájdalom és rettenet még annyi év után is uralja életét. Egészen addig, amíg nem találkozik a sármos üzletemberrel, Nico Bellonival. Vajon a férfi méltó lesz rá, hogy a lány megossza vele riasztó múltját? 
Sophia biztos abban, hogy soha többé nem kell szembenéznie a szörnnyel, aki tönkretette az életét, ám egy telefonhívás minden reményét lerombolja: bántalmazója újra szabad. Hiába szentelt éveket arra, hogy feldolgozza a történteket, minden újra összeomlik körülötte. Főleg, miután fény derül a valódi igazságra. 
Ki a titokzatos szörnyeteg, és mi köze a lányhoz? Mi zajlik egy pszichopata fejében, és hogyan lesz egyáltalán valakiből gyilkos? Milyen mértékben befolyásolja a környezetünk, hogy mivé válunk? 

Ludányi Bettina nem bízta a véletlenre, egy olyan főhőst alkotott, akit a hozzánk hasonló könyvmolyok csak kedvelni tudnak: egy erős, független nő, aki egy csodás kis antikváriumban dolgozik, imádja a könyveket, okos és elszánt, és szörnyű múltja van. Gyerekkorában bántalmazták, és eleinte nem is tudjuk, hogy kicsoda vagy hogyan, de szépen lassan kiderül. Doriano, a három évvel idősebb bátyja pszichopata, érzelmek nélküli, aki különösen kegyetlen a kislányhoz, és rendszeresen bántja. Megvágja, meg akarja fojtani. De vajon ez a teljes igazság? Különös utazásra indulunk a lány múltja felé, közben megismerkedünk Nicóval és Robertóval, majd alámerülünk az emlékek és a pszichopaták világába. 

"Végig rosszul értelmeztem a bátorság és az erő fogalmát. Nem az tesz minket erősebbé, hogy még akkor is harcolunk, amikor már elfáradtunk, hanem amikor elfogadjuk a felénk nyújtott segítő kezet, és vagyunk elég bátrak megbízni benne."

...És ennél sokkal többet nem mondhatok spoilerveszély nélkül. :) Nagyon meglepett a könyv, mégpedig azért, mert tetszett. Őszintén, sok jóra nem számítottam. Általában nem kedvelem azokat a könyveket, amelyek "kibeszélnek" az olvasóhoz, tehát a szereplő vagy a narrátor hozzám, olvasóhoz szól. Nem kedvelem, mert a szereplőknek, de még a narrátornak sem szabad tudnia, hogy én ott vagyok. Különben még a végén eltitkolnak valamit előlem. Persze Auster is rendszeresen alkalmazza ezt, de nála soha nem zavart, valószínűleg az egyedi hangja miatt. Ennél a könyvnél pedig azért nem zavart, mert itt nem fejezetek, hanem bejegyzések vannak. Sophia blogot ír, egy blognál pedig teljesen normális, hogy kibeszélünk az olvasókhoz. Mondjuk ez a vonal mégis zavart végig, mert olyan dolgokat osztott meg, amelyeket én sosem tennék, olyan részletességgel, ahogy sosem tenném, hacsaknem egy privát blogról, netes naplóról van szó, amihez nem fér hozzá bárki. Mindig vártam, hogy esetleg lesz hozzászóló később, vagy valaki a blog alapján találja meg, vagy ilyesmi, de nem lett. A végére persze arra is rájöttem, miért. 

Nicót sokkal kevésbé sikerült megkedvelnem, ő a tipikus férfi főszereplő: jóképű, izmos, gazdag, és akkora arca van, hogy be sem férne a házba. A nőket nem becsüli sokra, mindig higgadt, kivéve amikor nem, mindig elegáns, kivéve amikor az ágyból mászott ki, de akkor is csak kócos, ami külön jól áll, mindig tudja, mit kell mondani, kontrollmániás macsó. Természetesen főhősnőnk mellett változik, és kiderül, hogy igazából tökéletes, csak még nem találta meg a megfelelő nőt - egészen Sophiáig. Nem bírom már ezeket a pasikat... Roberto azonban nagyon a szívemhez nőtt, kedves, aranyos kölyök, egyértelműen a kedvencem lett, nem csak ebben a könyvben, az összes Álomgyár könyvet tekintve is, amit olvastam. :)

"Tudod, milyen hihetetlenül kétségbeejtő, amikor a saját agyad próbál meg átverni? Amikor abban az emberben nem bízhatsz, aki a legközelebb áll hozzád? Mert odáig fajult a dolog, hogy már saját magamban sem lehettem biztos."

Viszont ami az egész végkifejletét érinti, nem vagyok benne biztos, hogy jól értettem, ami történt. A vége egy kissé összecsapott lett. Nagyon jó a csavar, elképesztő, Ludányi Bettina jól kihasználta a lehetőségeit, de mégsem fejtette ki megfelelően, 1-2 bejegyzés még elfért volna. Egyébként nem volt panaszom a könyvre, még a szexjelenetek (szerencsére nincs csak 2-3) is egész jók voltak, és az egész történet is érdekes, fenntartotta a figyelmet, kedvelhető. Két pszichopatákról és egyebekről szóló könyvet, amelyet említ, fel is pakoltam a kívánságlistámra olvasás közben. Ez a része tetszett, hogy viszonylag részletesen kifejtette a pszichopaták működését, az okokat. Ráadásul a stílus lendületes, tetszett Sophia vagánysága, bár itt-ott kicsit elmozdult az álarc, nagyon jó beszólásokra és szófordulatokra akadtam. És egy szó a borítóról: elképesztően ötletes megoldás, nagyon tetszett, és illik is a sztorihoz! A legkevésbé sem bántam meg, hogy elolvastam.

Köszönöm a lehetőséget az Álomgyár Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron.

Pitypangtánc. Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8614402484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.