163 év Mikulástörténetei

2018. december 04. 05:44 - Carbonari

santa-school-20161117.jpgAki úgy gondolja, hogy csak napjainknak van még szívderítő, néha szívszorító, máskor felháborító Mikulástörténete, akkor erősen ki kell ábrándítsam. Régi újságokban böngészgetve, nézzétek csak, mire bukkantam!
A korabeli fotókat, cikkrészleteket az Arcanum Adatbázis Kiadó engedélyével hoztuk nyilvánosságra.

Mindjárt itt egy hír 1855-ből, a Politikai Újdonságok című újságból. Az öt lány - kikből kettő eladósorba került korú volt, tehát a Mikulástól ajándék akkoriban is járt a nagyobbaknak is! - kitette cipőjét az ablakba, de valami szemfüles alak az ablaktáblákat kimetszvén a keretből, a cipőket lazán elvitte. És akkoriban azért nem annyi volt a cipővásár sem anyagilag, sem időben, mint ma, hogy na jó, beugrok a boltba vagy rendelek online helyette másikat, sőt, akár az is előfordulhatott, hogy csak egy pár cipő állt rendelkezésre fejenként. Összesen. Gondoljatok bele, micsoda szívás.politikaiujdonsagok-1855dec.png

tolnai1934.png1877-ben sok neve van a Mikulásnak, ahogy a Vasárnapi Újság kifejtette egyik decemberi számában. Németországban Helechrist, Rauche Clas, Ruprecht szolga, Butzegraal, Hans Trapp néven is ismerik. Érzékeltette, hogy Alsó-Ausztriában például egészen más szokások dívnak, mint minálunk, hogy csak úgy ki a cipőket az ablakba, nem, nem. Ott a Ripprich vagy Halige Niglo pogányul kikérdezi őket tudományuk felől, majd eltűnik. A gyerekeknek ilyenkor kell lehúzni a csizmájukat, cipőjüket a lábukról, kivinni a kertbe, bokrok alá eldugni, majd este 10-kor - előbb semmiképpen sem! - kimenni értük, amelyek akkorra megteltek dióval, almával és "czukorsüteménnyel".

orszagvil1882.png1882-ben a szülők már referálnak a Mikulásnak gyerekeik viselkedéséről - micsoda idők! Árulkodik a szülő, nahát!

Az Ország-Világ 1882. decemberi száma képet is hozott arról, hogyan vannak megszeppenve a kicsikék, nézd csak a gyerekeket rajta. Az egyik oda sem mer menni ahhoz a kitudjaki bácsihoz. Egyedül a macska nyugalma árulja el, hogy valamelyik családtag (jelesül az apa) öltözhetett be Mikulásnak, mert meg sem moccan az idegenekre amúgy érzékeny állat.

Nekem is van hasonló élményem. Apám öltözött be Mikulásnak, reszketve vezettem be, vékony hangon válaszolgattam a kérdéseire, aztán felhördültem, hogy aaaaaaaa, dehát ez apu! A cipőjéről ismertem fel.  

orszagvilag1882.png

1895-ben Pécsen is történt egy kirívó eset, amikor eltűnt az ablakból a cipőcske. Itt a gazdája, egészen pontosantolnai1919.png a "kertucai sokablakos" ház lakása kisgazdájának kardos anyukája igencsak kitátotta a száját és elmondta mindennek a szemét tolvajt. Másnap reggel kivallatta a ház többi lakóját is a cipő felől, eredménytelenül. Estére belefáradt a hiábavaló keresésbe, és mindenki számára érthető módon tájékoztatta a nagyérdemű lakóközösséget, hogy másnap bejelenti az esetet a rendőrbiztosnál. Reggelre kelve a "Mikulás" visszalopta a cipőt az ablakba. (Pécsi Figyelő, 1895)

Már 1899-ben is berzenkednek a túlköltekezés szokása ellen, ahogy írja az Alkotmány című újság, valamint a szerzőt mélyen sérti az is, hogy a Mikulás névadójából, a jó, öreg Miklós püspökből félnivaló, költekező krampuszt csinál a haszonra éhes kereskedőréteg. Szintén ebből az évből származik - a Pécsi Figyelő december 19-i számából  - az alábbi pajkos történet, amikor egy huncut leányzó öltözött be Mikulásnak és vekzálta családtagjait különféle illetlen kérdésekkel, amíg a sógora meg a rokonai meg nem unták a szemtelen Mikulás kérdéseit és már majdnem széttépték, amikor szerencsére elaludt a lámpa, ő pedig meg tudott szökni a lakásból. Szegény lány szentül megfogadta, hogy soha többé nem öltözik be se Mikulásnak, se semminek.

Fedák Sári hamar ismert színésznő lett, olyannyira, hogy a humor tolla hegyére is tűzték az 1913. decemberi Borsszem Jankóban.
borsszemjanko1913dec.pngfedak.png

 

 









1914-ben háborús Mikulás járta az utcákat, a Borsszem Jankó így látta a helyzetet a Kinek mit hozott a Mikulás c. cikkében: borsszemj1914dec.png
1919-ben már sanyarú sors jutott a Mikulásnak, a gyerekeknek és szüleiknek egyaránt. A Nagy Háború véget ért, Kun Béláék terrorja szintén, az antant szoknyája körül sündörgő csehszlovák, román csapatok előrevetítik Trianon árnyát. Ahogy a decemberi Pesti Napló írja, a Mikulástól senki sem kérdezi meg, honnan szerezzen a cipőcskékbe (milyen cipőcskékbe?!) ajándékokat. A Mikulás nem ismer gazdasági kérdéseket, nem érdeklik behozatali vámok, gőze sincs arról, hogy Svájcban már nem is jegyzik a magyar koronát. Nem gondol árdrágítással és azzal sem, hogy ebben az évben csak a gazdag papák gyerekei kapnak valamit a Mikulástól. A szegény papák gyerekei ki sem teszik cipőcskéiket az ablakba, mert ha van is cipő, olyan rongyos, olyan lyukas, hogy maguk is restellik. A szerző már nem is vár egyebet a Mikulástól, csak reményt, hogy lesznek még jobb idők.

Aztán elérkezett 1945, egy újabb világégés utáni Mikulás. A kor szellemének megfelelően Horthy tehet mindenről, aki krampusz képében mutogatja, mi lesz idei Mikulás-kínálat. Ludas Matyi, 1945. decemberi szám - figyelitek, hogy romlik a fizetőeszköz értéke? 400 pengő a lap ára.ludasmatyi1945dec.png
ludas1945dec.pngTermészetesen az új idők új szokásokat és új félelmeket is hoztak. Voltak, akik azért nem rakták ki a cipőiket, mert féltek, hogy ellopják (bal oldali karikatúra), írja a Ludas Matyi ugyanebben a számában, vagy mert ha "a szomszédok meglátják, hogy cipőnk van, azt ludas45dece.pngfogják hinni, hogy feketézünk". Már pedig azt abban az időben komolyan büntették. Mások azért nem tették ki az ablakba lábbelijüket, mert speciel, éppen nem volt ablakuk, de abbéli reményüket fejezték ki a mélyen becsült Mikulásnak, hogy segít rajtuk eggyel - már ablakkal. Igen, ez az az időszak, amikor a jobb oldali hirdetésnek - ami szintén ebben a Ludas Matyi számban jelent meg - teljes létjogosultsága volt. Mai idők gyermeke, akire rárohad a szekrényben a több mázsa ruhája, csodálkozz!

Nagy idők, nagy változások, eltűnt a hivatalos magyar szótárakból a Mikulás kifejezés (megvetett kispolgári csökevénnyé vált), helyette megjelent a Télapó elnevezés. Persze, a zsenge gyermeki fej nem értette kristálytisztán, hogy miért ugyanaz a nagyi által elpötyögtetett Mikulás, Jézuska, mint a Télapó. Erről 1959-ben még nem nagyon mertek írni - mindenkibenlm1968dec.png élénken élt még 1956 -, de arról már igen, hogy minden rossz, ami van, azt a Krampusz hozta és minden jót meg a Mikulás. Kicsi, lud68dec.pngbelterjes lap volt a Műszaki Egyetem saját lapja, a Jövő Mérnöke című újság, az figurázta ki az akkori viszonyokat, kesernyés humorral. Mert mondjuk az órarendet a Mikulás hozza, de az óra-összeütközéseket a Krampusz. A tévét a Mikulás hozza, a műsort a Krampusz, és ezen logika mentén citálja a többi visszásságot is a kor jellemzőiből. 

1968-ra langyosabb szelek fújtak, itt már a Ludas Matyi is merészebben cincálja a Mikulás-Jézuska-Télapó problémát, ahogy látni is lehet a sárga színű képek által közvetített akkori valóságon. Tréfálkozni már szabad volt vele, de istenigazából (sic!) az iskolákba, óvodákba hivatalosan még a Télapó járt.ludasmatyi1968dec.png
1986 - ekkorra már bérmikulások járták a nagyvárosok lakótelepi házait, kocsiból pattantak ki és számukra innentől minden csak a pénzről szól. Ugyanúgy, ahogy az akkori újság, az Új Tükör decemberi száma írta: "megkapunk, megadunk majdnem mindent. A csodák maradnak el most is."tukor1986.pngAztán megjöttek a szép, új idők, a Mikulást úgy hívjuk, ahogy akarjuk, az kerül a puttonyba, amit akarunk, a lényeg, hogy fizessük ki az ÁFA-t. A Mikulás fáradt és unja is az egészet, a Krampusz meg tiszteletlen és harácsoló. Aki élt felnőttként abban a korban, pontosan tudja, hogy tényleg. (Ludas Matyi 1993. december)ludas1993.pngEzzel ünnepélyesen elérkeztünk 2018-hoz. Itt már szakma a Mikulásság. Akik komolyan veszik feladataikat, akiket akár rövid gyorstalpalón el is igazítanak, hogy mit szabad, mit érdemes és mi az, amit semmi szín alatt sem szabad megtenni, reagálni egy adott helyzetben. Nem is tudom... nekem teljesen jó ebben a világban élni, ezekkel a Mikulásokkal. Komolyan mondom. miki_1.jpgA régi újságszemelvények, képek forrása: arcanum.hu

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon is! 

Amúgy tudsz róla, hogy nyáron Mikulás Kongresszus volt? 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8814235283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.