Schindler listája: “Egyórai élet is élet.”

2018. december 13. 00:02 - KultúrPara

Könyv- és filmajánló Ibanez tollából - Thomas Keneally: Schindler ​bárkája

Idén 25 éve, hogy a mozikba került a Schindler listája (Schindler's List) című felkavaró életrajzi film, melyet Steven Spielberg rendezett és hét Oscar-díjjal jutalmaztak. A történet Oskar Schindler életét mutatja be, aki több, mint ezer lengyel zsidó életét mentette meg a második világháború során a holokauszt alatt. A film forgatókönyve Thomas Keneally: Schindler bárkája című regénye alapján készült.

maxresdefault_9.jpg

Idén néztem újra a Schindler listája című filmet, és eldöntöttem, hogy elolvasom most már a regényt is. Amikor elkezdtem olvasni, először megdöbbentem, mivel a regény egy későbbi időszakban (már a gyár létezésekor, Amon „rémuralma” idején) indul, így furcsa volt, hogy mi lesz az előtte lévő eseményekkel. De nem sokkal később a múltban történtekre is visszaugrottunk, így végül a teljes történet kibontakozott.

"Stern egyetértett vele, de az eddigi eszmecserére hivatkozva emlékeztetett rá, hogy a Herr Schindler által említett bibliai utalást abban a talmudi mondásban lehetne összegezni, hogy aki egyetlen ember életét megmenti, az egész világot menti meg. 
– De még mennyire – szólt Oskar Schindler. Indokoltan-e avagy alaptalanul, de Itzhak mindvégig hitt benne, hogy ez volt az a pillanat, amikor a kellő magot elhintette a földbe."

Oskar Schindler élete és cselekedetei meglepőek. Meglepőek, mert nem élt vissza a hatalmi helyzetével, mint Amon (és oly sokan). Meglepőek, mert nem a pénzt tekintette elsődlegesnek (ismét csak, mint megint oly sokan mások). Meglepőek, mert a halállal játszott, és többszöri letartóztatása ellenére sem gondolta úgy, legyen elég és hagyta abba, menekült el. Azt hiszem, az a fajta bátorság, amely még magabiztossággal is vegyült, nagyon ritka az emberekben.

„A marhavagonok felfedték most előttük az igazságot: mindannyian barmok vagyunk.”

A kötet első része mégsem nyerte el a tetszésem. Nem adott többet, mint a film, sőt! A film, úgy éreztem, sokkal szívszorítóbbra, izgalmasabbra, „értékesebbre” sikerült. Hatalmas különbségek sem voltak a történet részleteiben, de ami volt, az inkább a film serpenyőjét mozdította egyre lejjebb és lejjebb… Kissé meg is ijedtem, hogy esetleg a teljes kötet ilyen egyhangú lesz és nem fog valami pluszt nyújtani.

„A parancsnoksági épületet telefonkábel kötötte össze a Madritsch-gyárral, és Amon gyakran hívta fel Titschet, hogy sakkozni invitálja. Az első játszma alkalmával a mérkőzés félóra alatt – és nem a Hauptsturmführer győzelmével – ért véget. Amikor az óvatosan és nem túl diadalittasan kimondott “Matt!” Titsch szájából elhangzott, elképedten tapasztalta, milyen mélységes dühroham fogja el Amont. A parancsnok magára kapta zubbonyát, bekapcsolta derékszíját, fejébe csapta a sapkáját. A megdöbbent Raymund Titsch biztosra vette, hogy a kőszállító kocsik felé indul, és ott kiszemel egy foglyot, akin megtorolja az ő Raimund Titsch -jelentéktelen sakkgyőzelmét. Ezt az első délutánt követően Titsch új módszerhez folyamodott. Három órát is képes volt eltölteni, hogy elveszítse a parancsnokkal szembeni játszmát. Amikor a parancsnoksági épületben dolgozók látták a sakkszolgálatba induló Titschet a Jerozolimskán végigbicegni, tudták, hogy nyugodalmas délutánra számíthatnak.”

A második részben azonban a már ismert történetbe apró kis történetek vegyültek. Ezek a filmből kimaradtak, mégis megdöbbentőek. Egyre többet kapunk nemcsak Amon táborának életéről, hanem a gettó felszámolásáról is, s hogy ki milyen szerencsével avagy furfanggal úszta meg, avagy nem… Követhetjük a „piros kabátos” kislányt is éppúgy, mint Dankát és a többieket.

mv5bmtmyndexmdu0nv5bml5banbnxkftztcwmje2mdaxmw_v1_sy1000_cr0_0_972_1000_al.jpgRalph Fiennes a filmben Amon Göth szerepében

„Oskar listája egyesek képzeletében máris több volt puszta lajstromnál. A lista volt. Lágyan himbálódzó, gyönyörűséges hintó.”

Megismerhetjük azokat is, akik – csakúgy mint Schindler – próbáltak tenni valamit. Talán nem olyan nagy mértékben, talán nem olyan merészen és „nyíltan”, egyenes megvesztegetésekkel, mint ahogy Oskar tette, de tettek valamit. Ahogy terjed Oskar gyárának híre, úgy próbálnak az emberek hozzá kerülni, reménykedve, hogy „schindlerzsidóként” sikerül túlélniük a háborút.

„A listán feltüntetett nevek pontosak. A körülmények azonban óhatatlanul legendákat szőnek köréje. A probléma az, hogy a lista olyan sugárzó fénnyel él az emberek emlékezetében, amely éppen izzásánál fogva homályosít. A lista önmagában a testet öltött jó. A lista az élet. Körülötte, a szűk margókon kavarog az örvény.”

mv5bmtu0mzywmjq2nf5bml5banbnxkftztcwmtq2mdaxmw_v1_sy1000_cr0_0_1503_1000_al.jpgLiam Neeson (Oskar Schindler) és Ben Kingsley (Itzhak Stern) a lista írása közben

Meglepő volt olvasni – főleg a vége felé, amikor Goldberg is közreműködött a listában – hogy mennyien kerültek fel rá akár véletlenül, akár egy jól irányzott segítségkérés formájában… s amiről a film hallgatott, hogy mennyien viszont lemaradtak róla… A filmben egyébként gondoltam is rá akkor, amikor írták a listát és sorolták a neveket, hogy hogy emlékezhetnek mindenkire, s milyen egyszerű lehetett lemaradni róla…

„…a plaszówi és auschwitzi vesztőhelyek látványa után valahányszor Richard a játszótéri hinták lengőszerkezetét megpillantotta, hisztériás rohamot kapott.”

S jön Auschwitz… A filmben az is kurtává sikeredett, ahogy a női Schindler zsidók Auschwitzba kerülnek… mert bizony nem mentek – fürödtek – elmentek, hanem egy hétig ott „vendégeskedtek”, s azon az egy héten egy hajszálon függött az életük… A tábori életet teljes „szépségében” megkapjuk a könyvből, a zenei aláfestéssel díszített válogatásoktól kezdve a titkos búvóhelyekig, amelyek lehet, hogy csak az első elbújásra szóltak, a második alkalommal nem volt menekvés… S néha elég volt csak egy bátor lépés, hogy a rossz sorból a jó sorba átálljanak, s megmeneküljenek. S a háború végső napjaiban lévő szállítmányozást is átélhetjük, a goleszówi vagonozás révén…

mv5body0ntgxowytzgrmmy00ywmwlwi4mtctnjyzyjmxowq2ownjxkeyxkfqcgdeqxvynzc5njm0na_v1.jpg

„Két tehervagonuknak a Jád Vásém levéltárában őrzött fuvarlevele bizonyítja, hogy több mint tíz napon át befagyott ajtajú kocsiban utaztak, minden élelem nélkül. Egy tizenhat éves fiú, R. emlékezik, hogy jeget kapartak a falakról, és ezzel csillapították szomjukat. Még Birkenauban sem szállították ki őket. A dühöngő gyilkolás folyamatának utolsó napjai voltak ezek. Őrájuk nem jutott már idő.”

A szabaduláskor is Oskar az, aki voltaképpen újra megmenti a zsidókat, hiszen a jól megválogatott szavakkal és célzásokkal eléri azt, hogy a még felfegyverzett katonák esetleges vereségérzetüket ne a zsidókon éljék ki, hanem inkább elgondolkodva a jövőn, hazainduljanak. Nincs más hátra, mint Oskarék menekülése, szerencsére ez sokkal részletesebb a könyvben.

„Elképesztő találkozás, elképesztő gyülekezet volt. Nem lenne meglepő, ha egyszer kiderülne, hogy ilyen viszontlátásra sehol máshol nem került sor a sebektől vérző Európában. Soha nem volt, soha nem lesz még egy auschwitzi szabadulás.”

letoltes_10.jpgNéhány "schindlerzsidó" és leszármazottaik Oskar Schindler jeruzsálemi sírjánál 

Az epilógusban még Oskar Schindler háború utáni – nem túl szerencsés – életét is megismerhetjük. Furcsa volt azt olvasni, hogy azokban a hónapokban, amelyet Németországban töltött – még hosszú évekkel később is – mennyire megvetették amiatt, amit tett. Nem csoda, hogy a zsidók között jobban érezte magát, ahol legalább megbecsülést kapott. Kiérdemelte.

„Tíz nappal később Jeruzsálemben Igaz Embernek nyilvánították Oskart. E sajátosan izraeli kitüntető cím azon az ősi törzsi feltevésen alapszik, hogy a nem zsidók tömegében Izrael Istene mindenkor gondoskodik egy-egy igaz ember jótékony befolyásáról. Oskart felkérték, hogy ültessen el egy szentjánoskenyérfát a Jád Vásém múzeumhoz vezető Igazak Útján. A táblával megjelölt fa, az összes többi Igaz Ember nevében ültetett fával együtt, ma is ott áll egy ligetben. A munkásait törvényellenesen – és Kruppék, Farbenék számára elképzelhetetlen módon – élelmező-védelmező Julius Madritsch fája is fellelhető itt, éppúgy, mint plaszówi üzemvezetőjéé, Raimund Titsché."

A könyv több kiadása is kapható, de csak antikváriumokban, érdemes a interneten körbenézni, párszáz forintért megvásárolható.

Kövess minket a Facebook-on is!

Érdekel egy igaz történet az auschwitzi tetoválóról? Kattints!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr2414416664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Négyes_ 2018.12.14. 20:39:52

A Schindler bárkája egy rendkívüli könyv és Spielberg egy nagyon jó filmet készített belőle. Tényleg megismerhető a film alapján a lengyel és cseh területeken zajló népirtás, a zsidók sorsa 1939 és 1945 között.
süti beállítások módosítása