Máté Gábor: a naplóm nem hazudik

2018. december 17. 05:16 - Carbonari

Könyvajánló - Máté Gábor: Színházi naplók

szinhaz.jpg"Mindig az maradsz, aminek először gondolnak, akár pozitív, akár negatív értelemben. És mennyire azonnali műfaj ez. A tapsot csak rögtön lehet learatni. Később soha." 

A fenti naplóbejegyzés a Magvető Kiadónál megjelent Máté Gábor Színházi Naplók című művéből származik. Szinte sorsszerűen nyílt ki a kötet ennél a mondatnál, amelyet a szerző 1998. január 24-én skribált bele a naplójába. 
Napló - érzed a finomságát a szónak? Ki ír manapság már naplót? Oké, én is belekezdtem, mert rádöbbentem, néha visszahozhatatlan emlékek, hangok és foszlányok mennek feledésbe, de aztán csak legyintettem. Kit érdekel, hogy mit adtam enni a macskáknak pár évvel ezelőtt? Vagy mit gondoltam recenzensként egy-egy könyvről, szerzőről, kiadóról? Ugyan már... nem vagyok én akkora ember. Ellentétben Máté Gáborral, akinek sorait örömmel szemelgettem. Igen, neki van miről írnia. Nem is okoskodok sokat, álljanak itt Máté Gábor önvallomásai, érintve szakmát, magán- és közéletet, apró bonmotokat, helyzeteket és tragédiákat örömökkel vegyesen.

mate.jpgFülszöveg
Máté ​Gábor naplóiban hol a színész, hol a rendező perspektívájából pillanthatunk be egy-egy színdarab próbafolyamatába, közelről látjuk, hogyan dolgozik a színész a szereppel, a rendező a társulattal. Hogyan telik egy színházi ember egy napja a reggelitől és az el nem bliccelt edzéstől kezdve a próbán és a tanításon át egészen az esti előadásig és a hajnali naplóírásig. A könyvben szereplő első naplótömb az 1994-es Julius Caesar színre vitelét dokumentálja, az utolsó pedig Az imposztor 2015-ös varsói előadásának különleges próbafolyamatáról számol be. Otthonosságról és idegenségről, szorongásról és örömről ír a szerző folyamatos önkritikával, fanyar iróniával, találó megfigyelésekkel és őszintén. Utóbbi minden napló nagy kérdése. Ezt Máté Gábor is tudja: „De mi értelme a naplónak, ha nem őszinte szöveg, ugyanakkor mi értelme a naplónak, ha nem akarom, hogy bárki olvashassa? A naplóm végül – úgy látszik – mindig igaz szöveg, néha ugyan elhallgat, de amit állít, az akkor éppen úgy volt, ez biztos. Tehát nem hazudik.” A könyv a közelmúlt magyar színháztörténetének különleges forrása, amelyet gazdag fotóanyag tesz teljessé.

Máté Gábor (1955) színész, rendező, a budapesti Katona József Színház igazgatója

Megnyugtató, hogy ő is ember - tud különösen sértődékeny és fáradt lenni (1998. január 24.), nyugodtan ébredni ujtukor82.png(1995. május 3.), és depresszió hullik az égből 1995. április 27-én. Azért ezek később finomodnak, bár 2005-ben is képes nagyon ideges lenni próbán, és szinte folyamatosan visszatér a fejfájása is (2014).

                                                                                     Új Tükör, 1982
Film Színház Muzsika, 1985
85filmszinhazmuzsika.png"Hamar visszamegyünk, én magam is sürgetem a próbát, mert kivételesen dolgom lenne, és csak 12-ig voltam kiírva, ennek ellenére már fél egy van, és még két kiírt jelenetem lenne. Ettől persze már figyelni sem tudok, csak remélem, hogy isten megsegít, és valamitől gyorsan végigszáguldunk a jelenteken. Ábránd volt ez. Eleve Vajda Laci már annyit problémázik, hogy teljesen reménytelennek tűnik minden. Én csak lehajtom a fejem és koncentrálok az időre. Legszívesebben felpattannék és azt mondanám, bocsánat, de rohannom kell, bocsássatok meg, nem fog többet előfordulni, stb., ehelyett ülök és szorongok valami kétszemélyes ülőkén.
Jelenet végén elkéredzkedem. Szégyellem magam." 1995. január 1.
filmszinhazmuszika1988.pngFilm Színház Muzsika 1988

Érdekes látni, ahogy zavarban van erotikus jelenettől (1994. február 19.), valahogy nem értem, hogy történhet meg ez, főleg tapasztalt színházi szakemberrel. Az erotika erotika, az imitáció meg imitáció. Értem, hogy egyrészt ott kell lenni és az ember nincsen fából, másrészt viszont ez csak egy szerep. Munka. Hivatás. Feladat. Professzionalizmus. Nem több és nem kevesebb. Gondolom, ha valaha is olvassa ezeket a sorokat, felnevet vagy kesernyésen elmosolyodik, hogy jól van kisanyám, akkor vetkőzz le és kezd el "játszásiból" simogatni annak az idegen férfinak a gatyán keresztül a heréit, de úgy ám, hogy izzon a levegő... Oké, maestro, felemeltem a kezeimet, megadom magam. Csak mondom, számomra furcsa, hogy a színésznek ebből gondja van. Ennyi a meglátásom, mea culpa.

"Tegnap rémes próba, nem azért, mert bármi is rémes lett volna, de hiába keltem reggel hatkor és hiába bifláztam órákon keresztül. Közben csupán kicsiny zavaró tényezők: kölcsönadni a nővéreméknek egymillió forintot - nemzet színészeinek kéthavi pénzét -, nekem egy egész világ, új takarítónő érkezett, jobban izgult, mint én, pedig az én lakásom. Jordán-féle strigulázós módszer, mire a színpadra kerültem, egy szót sem tudtam az egészből, de annyira nem, hogy be sem tudtam fejezni a súgó által felsúgott sorokat. Ez igen rövid idő alatt lepusztított. Reakció: a megfogadott - ma aztán tényleg nem eszem semmit - helyette kétszeri ebéd, plusz esti vacsora R-rel a Marcellóban."
2000. augusztus 31. kritika2006nem_olyanvonzoapalya.png

"Nem olyan vonzó a pálya"
Kritika, 2006

"Megvolt a Talizmán a Katonában. Nagyon nagy munka volt, szerencsére látszatja is van. Nagy, ovációjellegű főpróba, premier és második előadás utáni taps, de közben rengeteg bosszúság, energiaátvitel, szerepkettőzések, és isten tudja, mi még. Közben főiskolai órák, helyesebben egyetemi órák. Emberi dolgok alig, néha-néha egy-egy szexuális pillanat, szinte kapkodva, vagy hogy most már mindenképpen lenni kell, mert kibírhatatlan a feszültség, ezenközben felújítások, és csak a színház belülről. Világ nincs is, a jugoszláv eseményeket fél nappal későbben tudtam meg, Nagy Ervin mondta tegnap a második előadás előtt, hogy most vette észre, ősz lett odakint." 
2000. október 8.

Nekem erről csak annyi jutott eszembe: mikor él? 

Érdekes volt olvasni abban az évben (2000-ben) az október 20-i bejegyzést is, ahol R. Rolandról, egy fiatal, pályakezdő színészről értekezik (legalábbis, ha azt rejti a név, akire én gondolok). Básti Juli panaszkodik rá, hogy mindent elfelejt, amit a részpróbákon csinálnak és teljesen el van keseredve emiatt. Máté Gábor nem szidta a fiút, elvégre tanítványa volt, és akkor szélsőségesen jó volt, de magában megjegyezte, hogy a Tartuffe-ben is színtelen a fiú, amikor vele játszik. Nem bír feléje nőni, bármennyire alámegy is a napló írója. Az egészet ez utóbbi miatt írtam le: bármennyire is alámegyek. Ezek szerint létezik a segítő alányúlás ezen a pályán is, és ezt nagy örömmel olvasom.nepszabi2010aug.pngNépszabadság, 2010

"Készülvén a Bicska Maxira, elkezdtem hangképzésre járni Flohr Marcsihoz. Napi kudarcok fejlődő szervezetem számára. Eszembe jutnak Ónodi Mártánál töltött szerelmes óráim, igen, tőle úgy tudtam elfogadni bennem való vájkálását, hogy teljesen odaadtam magam neki, csináljon velem, amit akar, de ezt most már nem tudom megtenni, érzem hájaimat, akárhol fogom magam éneklés közben, mindenhol párnák, töttyedt test, semmi jó nincs már bennem, ami megfogható lenne, csak a riasztóan eljáró idő tapintható rajtam."
2000. november 3.nepszabadsag2016aug.pngNépszabadság, 2016

"Ma 16 éves a nagyobbik fiam. 
Igen, ez valami. Úgy emlékszem, ez annak idején nekem számított. Ma kb. olyan idő van, mint akkor volt. Sütött a nap, és minden sokkal jobbnak látszott, mint valójában volt.
Tegnap Bálint ott volt a Tartuffe-ön, és jó volt, hogy ott volt.  ... Az is jó volt,  hogy utána hazavihettem, beszéltünk. A válással pont ezek az alkalmak szűntek meg. Nem a kapcsolattartás, hanem ez a spontaneitás, hogy véletlenül tudj beszélni pár mondatot, ne mindig az a programszerű vasárnap. És hiába választottunk ki két napot a héten, hogy mindig viszem őket iskolába, ez jó persze, de reggel van, mit tudom én... ez más. Ilyenkor derül ki, ez az, ami hiányzott, amit nem érdemeltem meg. Úgy voltam vele, velük, mint anya lehet a gyermekével, jobban szerettem őket bárminél és hiába. A vétségek csak nekem írattak fel. Ezt a balhét én vittem el. Mit kellett volna még tennem? 
Ez egy művész keserű vallomása volt."
2001. október 8.nepszava2017aprilis.pngNépszava, 2017

Öröm volt szemelgetni a naplóbejegyzésekben. Természetesen későbbi időpontokban is vannak benne írások, de engem ezek fogtak meg. Helyenként laptop után nyúltam, mert gyakran fogalmam sem volt egy név hátteréről, arcot sem tudtam párosítani hozzá, így felváltva olvasgattam a művet és ismerkedtem darabokkal, emberekkel, megoldásokkal. Laikusként kifejezetten inspiráló hetet töltöttem el Máté Gábor emlékeivel. Feljegyeztem néhány címet, amelyeket majd alkalomadtán látnom kell, mielőtt meghalok egyszer. Bakancslistás darabok. Köszönöm!

mate.jpg








Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A könyv borítójára kattintva elérhető kedvezményes áron!

35 kiló remény


Érdekelnek a könyvújdonságok? Hogy mit olvass és miért? Kövess minket Facebookon!

A korabeli újságcikkek és képek az Arcanum adatbázisából származnak, a tulajdonos engedélyével kerültek a recenzióba.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr3114475106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.