Rex vagyok. Jó kutya vagyok

2018. december 20. 06:06 - Carbonari

Könyvajánló - Adrian Tchaikovsky: Hadállat

dscf0111.JPGA nem is túl távoli jövőben kiborgtechnikusok
biomorf állatokat állítanak hadrendbe. 
Feltéve, hogy ebben a témában a jövő idő 
használata egyáltalán még áll. 
És akkor mi lesz, amikor a MI mondjuk 
felülmúlja a az emberi gondolkodást. 
Feltéve, ha ez a jövő idő ebben a témában 
még egyáltalán jövő idő. 

A Fumax Kiadó Adrian Tchaikovsky tollából újabb bestsellert dobott piacra Hadállat címmel. A kötet igényes, kemény fedeles, bevarrt könyvjelzős kiadvány, erős, de kellemes bordó-téglavörös színeket használva, amelyek egyszerre vibrálnak és teszik izgalmassá a fedlapot, másrészt mégis nyugodt erőt képviselve. Érdekes kettősség.

Rex vagyok. Jó kutya vagyok - mantrázza folyamatosan a kötet főhőse, a felturbózott kutyatestben élő hadállat, aki kicsinyke kis csoportjának falkavezére. Nemcsak kutyák vannak ebben a csapatban, hanem egy pikkelyes hüllő, Sárkány, aki amúgy fura, folyton titkos feladatai vannak, aztán Raj, aki tényleg rajban támad és mérgesen, de szó szerint, Brumi, aki olyan medveféle, nagyon okos, okosabb, mint Rex, ezért falkavezérség ide vagy oda, Rex figyel a véleményére. Mert ezek a biomorf állatok remekül tudnak kommunikálni, összedolgozni, embereket - vagy bárkit likvidálni a Gazdi, Jonas Murray ezredes, Campeche hadura, katonai állatidomár parancsára. 

Mert kifejlesztett fegyvereik is vannak, amelyekkel összehangoltan, hatékonyan tudnak bánni - szintén a Gazdi parancsára. Ez a Gazdi azonban nem jó ember, mint kiderül, olyannyira, hogy előbb-utóbb nyomozás indul ellene és valami úton-módon az állatok egy időre felügyelet nélkül maradnak. A Redmark Security, amely cég égisze alatt kifejlesztették ezeket a félig élőlények, félig robotok alanyokat, igen nagy bajban van. Rex multimorf falkája tereptesztelés során egyre nagyobb, nem kívánt figyelmet generál a sajtóban és egyéb nemzetközi hatóságoknál, arról nem beszélve, hogy főfejlesztő mellett dolgozó kiborgtechnikusnak is elege lesz az egészből és felülírja az állatok életét irányító parancsfolyamatot: kvázi szabadon engedi őket.adrian_1.jpg

A szerző, Adrian Tchaikovsky

Mi lesz a szabadság ára? Kinek lesz szabadság a szabadság? Meddig terjed ez a szabadság és ki éri meg? Rex pedig - aki folyton azt morogja: „szívósak vagyunk, akár a robotok, és okosak, mint a humánok…” - egyre többet moralizál. Nyomon követhetjük gondolatainak evolúcióját, amely egyszerre megható, meghökkentő, érdekfeszítő, felettébb izgalmas és nyugtalanságot kelt. Már a Gazdi alatt elindult ez a folyamat, Rexnek kezdtek apró titkai lenni, elhallgatások, amelyek egyre nagyobb méreteket öltöttek. Ezért Rex nem is kaphatott saját hangot bizonyos helyzetekben. Nem azért, mert nem tudott volna válaszolni a hozzá intézett kérdésekre, hanem azért, mert Murray ezredes attól tartott, hogy Rex válaszai előbb-utóbb nem csak korrektek, hanem őszinték is lennének, amit mindenáron el kell kerülni.

A biomorfok veszélyes fegyverek, elképesztően hatékony katonai segédeszközök vagy gondolkodó lények? A társadalom valamennyi tagjának el kell ezen gondolkodnia és lépéseket foganatosítania, amikor valamiféle eredményre jutnak a témával kapcsolatban. De vajon milyen következtetéseket tudnak levonni velük kapcsolatban?

Egy különösen nehéz nap estéjén vettem kezembe a kötetet, amikor az eltelt órák történései miatt ledobta az agyam az ékszíjat és zokni üzemmódban működött tovább. Úgy gondoltam, olyan könyvet kell olvasnom, amit feltétel nélkül tudok szeretni, Adrian Tschaikovsky pedig ez a kategória. Már az előző magyar nyelven megjelent művét is örömtörténetként abszolváltam (Az idő gyermekei) és ez sem okozott csalódást.

A végén, amikor letettem a könyvet és szipogva megsirattam, amit meg kellett siratnom, szépen kimentem a pulimhoz és megölelgettem. Oké, nem egy Rex típusú élőlény, de kutya. Jó kutya. És mint puli, önfejű. Különösen vigyázni kell arra, hogy saját értékrendje szerint helyes parancsokat adjak neki, mert felülírja. Gondolkodás nélkül. Eddig egyetlen ember sarkát kapta meg az udvarunkon, aki aztán úgy átvágott bennünket, mint azt a bizonyost a palánkon. Azóta jobban figyelünk arra, kivel hogyan viselkedik. És ha ő azt "mondja", akit beengedtünk az udvarra, rossz ember, már rövid úton szabadulunk is meg tőle. Ahol ő megtorpan séta közben, ott mi is megállunk. Mert ő jobban tudja. Egyelőre chip nélkül. Képzeld el, ha egyszer beleépítenek egy ilyet és mondjuk simán meg is értjük, mert nyílt és világos kapcsolat lesz köztünk.

Hahó! A jövő itt toporog a küszöbünkön.
Tényleg.
Most kopogtat az ajtónkon.
Nem hallod?

hadallat.jpg

 

 

A kötetet a Fumax Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Fumax, Budapest, 2018

340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700456 · Fordította: Kodaj Dániel
Kövess minket a Facebookon is!
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr8914502002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.