Tényleg csökken az erőszak a világban?

2018. december 20. 00:04 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Steven Pinker: Az erőszak alkonya - Őseink és az erőszak

Steven Pinker úgy gondolja, igen. És én igazat adok neki. De nézzünk utána alaposan, miért is csökken az erőszak mértéke a múlthoz képest!

glass-984457_1920.jpg

Elöljáróban hadd mondjak néhány szót a könyvről. Nálunk egészen friss, idei őszi megjelenés, de Steven Pinker (nagy bánatomra) 2007-2011 között írta a művet. Emberölésre simán alkalmas eszköz, ami igen ironikus lenne, tekintve, hogy pont arról szól, hogy csökken az erőszak a világban. Röpke 872 oldal, igaz, az utolsó kb. száz "csak" jegyzetektől meg hivatkozásoktól hemzseg. Még nem nagyon volt olyan, vagyis igen ritkán, hogy olvasás közben, amikor még csak a könyv kb. 5%-át olvastam el, ajánlót írjak róla, de a Typotex Kiadó e vaskos darabjával most ez a helyzet.

Még csak az első fejezetnél tartok, de máris megvett magának a fanyar, ironikus stílusával. Egyetlen dolgot kifogásolok: már maga az előszó is sok esetben meglepett, de elsősorban azért, mert végig úgy beszél, mintha csak egyedül ő látná úgy a világban, ahogy. Beszél arról, hogy miért jegyezzük meg jobban a negatív eseményeket, sőt, miért arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy esti híradó sávját simán kitöltik a naponta történő rémségek, és azért van ez így, mert erre vagyunk kihegyezve. Beszél arról, hogy mennyi ember gondol a "régi szép időkre" nosztalgiával, főleg az erkölcsös eleinkre, akik igazán tiszta életet éltek, és hogy mindig úgy gondoljuk, hogy a következő nemzedék sokkal rosszabb, mint amibe mi tartozunk, viszont mi sokkal jobbak vagyunk, mint az előző nemzedék...

Steve Pinker, kanadai pszichológus, szakterülete leginkább a kognitív és evolúciós pszichológia, fő kutatási területe pedig a tudat és a pszicholingvisztika. A Harvard Egyetem pszichológia professzora.

Nem tudom, Steven Pinker sosem találkozott még olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolják? Akik szerint az erőszak mértéke valóban csökkenő tendenciát mutat a régmúlthoz képest? Én pl. ezt már nagyon régen így gondolom, ahogy azok a történészek is, akik "mi lett volna ha" alapon egymástól függetlenül is arra jutottak, hogy ha létezett volna atombomba a középkorban, mi itt már nem élnénk. 

Ettől függetlenül Pinker könyve már az első fejezet alatt meg tudott lepni. Miért van az, hogy a régmúltból, több ezer év óta fennmaradt maradványok szinte kivétel nélkül erőszakról tanúskodnak? A híres-hírhedt hauslabjochi ember, vagyis ismertebb nevén Ötzi DNS-elemzése során kiderült, hogy a nála talált nyílhegyen két különböző ember vére van, vagyis megölt valakit, kihúzta a nyilat, majd megölt megint valakit, és kihúzta. A köpenyén egy harmadik ember vére, a teória szerint egy társa sebesülhetett meg, akit a hátára vett. Vele magával pedig vagy a vállába fúródó nyíl végzett, vagy a fejére mért ütés, de ha nem is azonnal halt bele ezekbe, bizonyára hozzájárultak korai halálához.

Az angliai mocsárvidéken a láp tökéletesen megőrzött számtalan több ezer éves maradványt, amelyek mindegyike mészárlásról, gyilkolásról, erőszakos halálról tesz tanúbizonyságot, sok közülük megfelel a druida hagyományok szerinti emberáldozatnak. Sok emlékünk nincs a sok ezer évvel ezelőtti világról, de a tárgyi leletek többsége igen magas arányú erőszakról szólnak.

Aztán megjelent az írásbeliség, és a legkorábbi európai irodalmi alkotásként elismert homéroszi eposzok szintén tocsognak a vérben. Gondoljunk csak a hős Odüsszeuszra, aki hazatérte után lemészárolta a felesége kérőit, majd amikor megtudta, hogy a háztartásához tartozó ágyasok némelyike férjhez merészelt menni, fiával lemészároltatta őket is. Badarság azt gondolni, hogy a régmúlt háborúi nem voltak totálisak. Más a homéroszi eposzok is öregek és fiatalok, nők és csecsemők legyilkolásáról beszél, válogatás nélkül. Abban a világban a fiatal férfiak feje felett ott lebegett az erőszakos halál, a nők pedig vagy szintén meghaltak, vagy elvitték őket szexrabszolgának vagy egyéb alantas munkákra. Érdekesség, hogy a háborút, mint olyat, az ókori görögök az istenek szeszélyének tartották, valaminek, ami az embereket érint, de amivel nem tudnak mit kezdeni. Jellemző ez a felelősséghárítás a mindenkori emberre.

"Ha csak egy pillanatra is belehelyezkedünk annak a perspektívájába, aki éppen elfeketedik a pellengéren, vagy kétségbeesetten löki el magától az égő rőzsét, vagy a kétszázadik korbácsütéstől vonaglik, mindjárt másképpen látjuk, hogy szabad-e ilyen kegyetlenségnek kitenni embertársainkat."

A Bibliát pedig azt hiszem, nem kell bemutatni... Isten válogatás nélkül csap le mindenre és mindenkire, kiirtja az emberiség nagy részét, az ő keze által több mint kétmillió ember haláláról esik szó eme szent könyvben. De ennek az elemzését hagyjuk egy következő részre.

Steven Pinker az őskortól indulva vezet minket végig a mai világig, statisztikákkal és hivatalos adatokkal alátámasztva a mondandóját. Nem véletlenül vesz górcső alá olyan, többnyire minden valós alapot nélkülöző mítoszokat és irodalmi alkotásokat is, mint az ógörög eposzok vagy mint a Biblia, hiszen ezen művek és a bennük foglaltak élesen mutatják be az akkori ember nézeteit. Akkor teljesen normális volt, hogy lemészárolsz és rabszolgaságba taszítasz másokat, hogy így megszerezd a vagyonukat, de ha az isten(eke)t merted gyalázni, halál fia voltál. 

Persze ma is bőven sok az erőszak, túlságosan sok. Amikor szándékosan bántjuk a nálunk gyengébbet, azért, mert mi magunk is senkik vagyunk, gyengék, megkeressük azokat, akik nem tudnak védekezni ellenünk, és rajtuk töltjük ki a frusztrációt. Ezek sokszor a gyerekek, az állatok, a kiszolgáltatottak. De ma a legtöbben elítéljük ezeket a tetteket. A legtöbben nem hagyjuk, vagy nem hagynánk, hogy ilyen a közelünkben, a jelenlétünkben történjen (remélem). Ma a törvény elítéli. Régen nem, vagy csak nagyon ritkán. Változott a hozzáállásunk, mert empatikusabbak vagyunk, mint elődeink. Persze senki sem mondja - maga Pinker sem -, hogy ez a folyamat nem visszafordítható, vagy nem lesz valami, ami átfordítja, hogy mindig így marad. Csak azt mondja, hogy egyelőre így van.

Aki szeret a "régi szép időkről" beszélni, és szeretne egy kicsit tisztábban látni, melegen ajánlom ezt a könyvet. Azt az egyet sajnálom, hogy 2011-ben fejezte be, szívesen látnám a véleményét a közelmúlt világszintű eseményeiről.

Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron a kiadó oldaláról.

Láthatatlan pokol, vagyis erőszak a magyar családokban.

Kövess minket Facebookon!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr6414472756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maim 2018.12.20. 05:46:02

Az tény,hogy nyílt háborúk manapság nincsenek,de ha megnézzük pl. az Isis vérengzéseit,a sok áldozatot követelő terrorcselekményeket,az egyre brutálisabb gyilkosságokat,a fel fel bukkanó kannibalizmust vagy a világszerte ezrével eltűnő és soha meg nem kerülő embereket,a járvány szerűen terjedő nemi erőszakot és azt a brutalitást,amivel csak az internet sötét szegmenseiben találkozhatnak az arra beavatottak,szerintem nem lett békésebb a világ,csak átalakult.A médiának köszönhetően egész jól hozzászoktunk az erőszakhoz és megtanultunk együttélni vele,mintha nem is lenne.Az én világomban minden rendben van,hajtogatjuk vakon,mert túl nehéz,szinte lehetetlen lenne megbírkózni a tényekkel.

Arthur Arthurus 2018.12.20. 12:19:45

@maim: Nagyon sok ember él a bolygón, több, mint bármikor korábban, és az ember mindig is erőszakos volt. De én egyetértek Pinkerrel abban, hogy arányaiban csökken a mindennemű erőszak a világban. Persze erre érdekes fényt vet az a tény, hogy elharapóztak a terrorszervezetek (igaz, IRA meg társai a 20. században voltak, mára már nincsenek jóformán, a baszk terrorszervezet pl. azért szűnt meg, mert a baszkok, akik korábban támogatták, rájöttek, hogy aránytalan és igazságtalan erőszakot alkalmaz a szervezet). És érdekes fényt vet rá az is, hogy az utóbbi pár évben nagyot fut a szélsőségesség, a nacionalizmus ismét, hogy populisták kerültek hatalomra, stb.

Ettől függetlenül szerintem még mindig megvan az, hogy arányaiban csökkenő tendenciát mutat az erőszak mértéke. Nem mindenhol, de világszinten igen. És értem ezt főleg a középkori vagy a még korábbi állapotokhoz képest. De az is igaz, hogy az erőszak átalakult, és megtanult rejtőzködni. De míg korábban nyíltan történt minden következmények nélkül, sőt, sokszor maga a hatalom végezte az erőszakot, addigra ez az 1800-as évektől fokozatos csökkenésnek indult. Senki nem mondja, hogy minden rendben van. De az is tény, hogy a média szinte csak a negatív dolgokat mutatja be - mert arra van igény, arra vagyunk kíváncsiak, imádunk szörnyülködni, és jobbnak érezni magunkat másoknál.

Bkkzol 2018.12.22. 09:01:06

Szerintem is csökken az erőszak. Valóban a lakosság számának függvényében kell nézni. Az , hogy úgy érezzük, hogy növekszik részben a médiák miatt van. Mit tudtunk mi akár 40-50 évvel ezelőtt az erőszakról ami közép afrikában vagy latin amerikában történik?? Esetleg olykor széljegyzet formában 5 sor volt. Mostanság meg ha csak 1 percre is , de filmes bejátszást adnak a mészárlásról a "kis színes" rovatban. A vérengzés, mészárlás mindig könnyen eladható a médiák kedvence. Arról persze ne nyissunk vitát, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás. Mi a szerepe a médiáknak az erőszak terjedésében.