A gonosz láthatatlan, és mindenütt jelen van

2019. január 14. 07:55 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Alma Katsu: Éhség

A 19. században számtalan utazó indult el keletről nyugatra, Amerika keleti partjairól az ismeretlen, távoli, szabad nyugati vidékre. Ezen utak egyike volt az 1846-ban indult Donner-társaság útja is, ám tragédiába torkollott a hatalmas vállalkozás.

Ez az egyetlen magyarázat arra a sorozatos balszerencsére, amely a Donner-társaságként elhíresült szekérkaravánt sújtja, ami 1846-ban indult útnak Kaliforniába. Kifogyóban lévő készletek, kétségbeesett viták és egy kisfiú különös halála az őrület határára sodorja az elszigetelt utazókat. Annak ellenére, hogy arról ábrándoznak, hogy mi várja őket nyugaton, régen eltemetett titkok kerülnek a felszínre, és a karaván tagjai között feszülő nézeteltérések gyilkossághoz és káoszhoz vezetnek. Úgy tűnik, hogy képtelenek elkerülni a tragédiát… és képtelenek megszabadulni attól az érzéstől, hogy valaki – vagy valami – követi őket, és vadászik rájuk. Talán a gyönyörű, de elátkozott Tamsen Donner miatt (akit néhányan boszorkánynak tartanak), talán azért, mert meggondolatlanul azt az útvonalat választják, amely egy addig ismeretlen terepen vezet keresztül, vagy talán egyszerűen azért, mert elpártol tőlük a szerencse. A kilencven férfiból, nőből és gyermekből álló Donner-társaság egyenesen a western-korabeli amerikai történelem egyik legszörnyűbb és legtragikusabb kalandja felé igyekszik. 
Amikor a karaván tagjai egymás után nyomtalanul eltűnnek, a túlélőket egyre inkább hatalmába keríti az érzés, hogy talán valóban valami nyugtalanító és éhes vár rájuk a hegyek között… vagy talán az a gonosz, amely testet öltött körülöttük, és kezdettől fogva bennük növekedett.

Az Éhség elegánsan ötvözi a történelmet a megmagyarázhatatlannal, és hátborzongatóan izgalmas betekintést nyújt a végletekig túlfeszített emberi természet törékenységébe.

"Ha valaki azt választja, hogy egyedül marad, akkor azt mások gúnyolódásnak veszik."

Donner emlékmű

Amikor kézbe vettem a könyvet, azt vártam, hogy hasonló lesz, mint Dan Simmon Terrorja. Történelmileg hű, már persze annyiban, amennyit tudunk a valós eseményekről, de körbelengi egyfajta misztikus, túlvilági gonosz. Ebben nem is csalódtam. Alma Katsu tökéletesen hozta ezt, elmesélte a Donner-társaság történetét, beleszőve némi természetfelettit, de leginkább emberi gonoszságot. Mert semmi kétség: azok között, akik akkoriban útnak indultak nyugatra, sokan nem csak a jobb boldogulás, a nagyobb, szabadabb földek reményében indultak a napsütötte Kalifornia felé. Sokan menekültek a törvény keze elől, sok volt a bűnöző is, és egy ilyen elzárt, heteken át a vadonban, veszélyes körülmények között, civilizációtól elvágott menetelés előhoz sok mindent az emberből. Nem csak a jót. Sőt. Inkább a rosszat.

1846-ban mintegy 90 ember indult útnak Independence városából Kaliforniába, ám több probléma is akadt. Egy átlagos út a nyugati partra 5-6 hónapot vett igénybe, bár voltak kisebb, gyorsabban haladó karavánok kevés holmival, akik ezt 4 hónap alatt is teljesítették. Sajnos a Donner-társaság nem ilyen volt. A szokásosnál lassabban haladtak, és kicsit későn is indultak, egyre biztosabbá vált, hogy a tél beállta előtt nem érik el a biztonságos Kaliforniát. Ezért letértek a jól "kitaposott" útról, hogy egy gyorsabbnak gondolt úton haladjanak, ám itt a hegyekben elérte őket a tél. A Truckee-tó (ma már Donner-tó a neve) közelében megrekedtek. Néhányan gyalogosan indultak útnak, hogy segítséget hozzanak, ám a segítség 1847 februárjáig nem érkezett meg. Az élelemből régen kifogytak, eleve kevéssel indultak, a betegség is felütötte köztük a fejét, és a társaságnak nagyjából a fele - 48 ember - is csak kannibalizmus árán maradt életben. Ez a valódi történet, és ebbe csempészett egy kis túlvilágit Alma Katsu.

Egy kisfiú szörnyű és rejtélyes halála, sorozatos eltűnések, a fogyatkozó készletek és az emberi játszmák a karavánon belül mind-mind tökéletes hangulatfestő kellékek, és Alma Katsu nagyon is jól bánt ezzel az "ecsettel". Nagyon tetszett az, ahogyan leírta az embereket, a reakcióik a történésekre a szememben tökéletesen hitelesek voltak. Mennyire képes kifordulni magából egy ember egy ilyen helyzetben? Mennyit vesz ki belőle az út, a fáradtság, a kilátástalanság, a tapogatózó gonosz érzete? Mennyi kell ahhoz, hogy ő maga váljon a gonosszá? 

Alma Katsu, a szerző, aki 21 évig az NSA, az amerikai nemzetbiztonsági szolgálat kötelékében, további tízet pedig a CIA kötelékében töltött. Egészségügyi problémák miatt, kikapcsolódásként kezdett írni, ami már régi álma volt.

Nálunk a Donner-társaság története szinte teljesen ismeretlen, de ami még rosszabb, még Lewis és Clark, a két felfedező története is az, semmi nem jelent meg róluk magyar nyelven, pedig olyan név is megírta a történetüket, mint pl. Stephen E. Ambrose. Már gondolkodom egy ideje egy e-olvasó beszerzésén, és ez végül igen komoly lökést adott hozzá, mert sokkal kényelmesebb, gyorsabb és biztonságosabb, ha ezeket a könyveket megveszem e-bookként, és nem tárgyi formátumban külföldről. 

"Úgy tűnt, hogy sokan nem kedvelik az igazságot, mert mocskos, gusztustalan, udvariatlan és bonyolult dolognak tartják. Nem volt türelmük a számokhoz, a literekhez, az adagokhoz és a józan észhez. Sokan egyszerűen jobban szerették azt hallani, amit hallani akartak, mert ez átmenetileg boldoggá tette őket."

A Donner-tó Kalifornia államban, a nevadai államhatár közelében.

De ha már az elején hasonlítottam a Terrorhoz: ez a könyv az én véleményem szerint valamiben jobb, valamiben kevésbé, mint Dan Simmons regénye. Az emberi oldala nagyon tetszett, és az, hogy itt a gonosz sokkal kevésbé volt hangsúlyos és természetfeletti, mint Simmons Terrorjában. A feszültséget is ügyesebben fenntartotta. Állítólag film vagy sorozat is lesz belőle - biztos, hogy nézni fogom :) A cím pedig kifejező. Nem csak egyféle éhség létezik, és az író bemutatja mindegyiket. Ami kevésbé tetszett, az a szerkezete. Örülök, hogy megismerhettem néhány utazó hátterét és múltját, de ezek a kis epizódok kissé kiszakítottak a történetből, és ezzel megszakították az addig olyan jól fenntartott feszültséget is. Alma Katsu első könyve volt részemről, de nem okozott csalódást, ezért listára kerülnek a korábbi könyvei is, noha tudom, hogy az egészen más műfaj.

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron, a kiadó oldaláról.

Érdekel a Terror? Kattints ide!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9414558142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.