Abortusz: hányféleképpen lehet normális döntést hozni?

2019. január 23. 11:09 - Carbonari

Könyvajánló - Jodi Picoult: Életszikra

valasztas.jpg

"Minden gyermek megérdemli, hogy megszülethessen?
Minden nő megérdemli, hogy maga dönthessen a testéről? 
Hol lehet a közös nevező?" 

Mai átpolitizált magyar világunkban, ahol állítólag egyik oldal szerint a nő kötelessége szülni, a másik oldal szerint meg anyád, igazán aktuális az Athenaeum Kiadónál gondozott Jodi Picoult Életszikra című regénye.

Igen: az abortusz a fő témája ennek az együttgondolkodásra serkentő műnek, ahol semmi sem egyértelműen fekete, de ugyanúgy semmi sem egyértelműen fehér - ahogy az való életben is így van. 

A regény erős felütéssel indul: Georg Godhard túszul ejt Mississippi állam egyetlen abortuszklinikáján néhány embert. Hugh McElroy túsztárgyalóként igyekszik szót érteni vele és megmenteni a benntartottak életét. Ahogy bonyolódik a cselekmény visszafelé, úgy derülnek ki a dolgok: a túszok között többek között ott található egy, a klinikán szolgálatot teljesítő, terhes nővér, egy abortuszellenes aktivista, aki belülről akar muníciót szedni a klinika ellen, csak pechére, pont rosszkor, egy abortuszt végző, megsérült orvos, egy idősebb neurológus, aki bármikor képes egy hevenyészett pszichológia jellemzést felállítani, és ott van Wren is, aki... aki a túsztárgyaló 14 éves kislánya. 

"Szülőnek lenni olyan, mint szappanbuborékot tartani a kezedben, amit óvni kell, miközben ejtőernyővel kiugrasz egy gépből, megmászol egy hegyláncot, majd háborúba mész. El akarod rejteni, hogy biztonságban tudhasd, ne érje természeti csapás, erőszak, előítélet és gonoszság, de persze mindez lehetetlen küldetés. Állandó rettegésben élsz, hogy kipukkad a buborék, vagy hogy te magad teszel kárt benne. És tudod, hogy ha az a buborék eltűnik, te is semmivé válsz."

Hugh McElroy számára az egész rémálommal ér fel. Idő előtt tudomást szerez arról, hogy a lánya is túszként szerepel az ügyben - és emiatt elfogultnak számít. Ő lenne az utolsó, aki szakemberként, hivatalból részt vehetne az ügyben hatósági személyként. Hugh-t ez látványosan nem érdekeli. Azt is tudja, hogy valószínűleg mindenkit nem fog tudni élve kihozni a túszejtő hatóköréből, de a lányáért bármire képes. Még hazudni is. Bárkinek.

Ahogy az órák visszafelé tekerednek a műben (egyik nagy dramaturgiai erőssége), úgy derül ki egyre több és több  minden a szereplők egyéni gondjaiból, világlátásukból, gondolataiból, amelyek nem mindig esnek egybe a társadalmi elvárásokkal, de mindenképpen szülői léttel, terhességgel, abortusszal, nevelési kérdésekkel, hittel, kommunikációval és általános konfliktuskezelési kérdésekkel függnek össze. A mű középpontjában a magzat és az őt testébe záró anya jogai állnak, de természetesen ezeket nem lehet kiszakítani a mindennapi élet valóságából, így hozzákapcsolódnak a többi életviszonyok is.

A klinikát szinte állandó jelleggel bilincsbe zárják az abortusz ellen tüntetők. Terhesség megszakítására érkező lányok, asszonyok képébe transzparenseket nyomnak, bűntudatukat erősítik, orvosokat vekzálnak, akikről tudják, hogy abortuszokat végeznek. A túszejtő, Georg Godhard élete is kezd az olvasó előtt kibomlani, hogy mit  miért tesz, hogyan juthatott el arra a szintre, hogy emberek életét veszélyezteti és ezt miért pont egy abortuszt végző klinikán. remenytelen.jpg

Hugh McElroy mozgatórugóit is megismerhetjük, képet kapunk arról, hogyan képes egyedülálló férfiként legjobb szándéka ellenére is gátlásokkal küszködni a fiatal felnőtt lét küszöbén toporgó lányával kapcsolatban, és ez milyen félreértésekkel, bajokkal járhat együtt. Wren esetében megállapítást nyer az is, hogy 14 évesen már léteznek olyan kérdések, amelyekkel nem fordul az ember lánya saját apjához.. mert nem és kész, de ez messze nem egyenértékű azzal, hogy bármiben is bűnös lenne.

Mi lesz az események vége? Ki tudja-e szabadítani Hugh McElroy a túszokat és mindenek előtt a lányát? Milyen következtetéseket képesek levonni túszejtéssel kapcsolatba kerülő emberek a történtekből? Ki nő fel a feladataihoz és ki omlik össze?

Igazi tanmese fiatal felnőtteknek, akiknek a témában még nincs és nem is lehet kiforrott véleménye, hiszen ennek az élethelyzetnek - értsd, áldott állapot vagy terhesség, akart vagy nem akart magzat, döntés vagy mulasztás ezzel kapcsolatban és ezeknek következményei, társadalmi elvárások kontra egyéni érdek, felelősség vállalása cselekedeteinkért és annak tudatos megélése - ezekre az élethelyzetekre nincs mindenkinek mindenre kész válasza.
Nem is lehet.

Ezernyi árnyalata létezik a valóságnak, az egyénnek a valóság leképezésére úgy szintén számos variációja lehet - ki-ki érzékenysége, társadalmi, anyagi helyzete, neveltetése, hite és ösztönei alapján minősíthet történéseket. Lehet, az egyiknek meg sem fordul a  fejében egy fogantatással kapcsolatban, hogy annak a vége abortusz legyen, a másik meg csak ránt egyet a vállán, hogy legfeljebb elvetetem. Lehet, az egyik simán túllép egy abortuszon, a másik pedig életre szóló traumát szerez. Egy teljesen biztos: senki sem kel fel úgy reggel, hogy de jó, ma lesz egy abortuszom.

Jodi Picoult regényeit az életben jártas, tapasztaltabb olvasóknak akkor érdemes kézbe venni, ha a téma, amit kifejt az író, érdeklődésére tarthat számot. Abban az esetben, ha közömbös a regényben feldolgozott életviszonnyal szemben, nehéz dolga lesz a kötettel. Az író alapos szakmai utánjárás leképezésével köríti a cselekményt, amely csak akkor éri el célját az olvasónál, ha annak szeme felcsillan a mű vezérfonala hallatán. Egyéb esetben unni fogja az amúgy remekül megírt történeteket.picoul_1.jpgA szerző, Jodi Picoult

A szerző nem foglal állást se pro, se kontra - ahogy más regényeiben sem -, mindössze arra inspirál bárkit, aki kézbe veszi ezt a művet, hogy legyen nyitott, ismerje meg minden oldal érveit és igényeit, ne zárkózzon el senki meghallgatásától sem, és úgy alakítson ki álláspontot az ügyben (de bármilyen más témában is), hogy óvatlanul ne taposson bele senki önérzetébe sem, ne bántson meg senkit sem. Mert mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb, de a másik is pont így van ezzel.
És akkor nem árt, ha belegondolunk.
Mint ahogy abba is, hogy elegendő információ és kellő megismerési folyamat nélkül csak előítéleteink tolakodnak előtérbe, sztereotípiák, amelyek szükségtelen és káros következménnyel, végkifejlettel is fenyegethetnek.
Mondjuk, túszejtéssel.
Ahogyan ebben a regényben.

eletszikra.jpg

 

 

Szeretnél többet megtudni a könyvről? Kattints a képre, a kiadónál mindig kedvezménnyel szerezheted be!

Köszönjük, Athenaeum Kiadó!

Tetszik, amit olvastál?

Akkor kövess minket a Facebookon is!

Egy brutális sorozatgyilkos egy izgalmakkal teli krimiben

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr4914578800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.