Róma tündöklése és bukása

2019. február 04. 07:51 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Mary Beard: S.P.Q.R. - Az ókori Róma története

Mary Beard a források segítségével egy egészen új Róma képét festi elénk, ahol beszél az első ezer évéről, arról az időszakról, ami alatt tündökölt, és azon folyamatokról, ami a "bukásához" vezetett.rome-3632318_1920.jpg

I. sz. 476. Ezt az évszámot mindenki ismeri. A dátum, amikor Róma megbukott. A dátum, amikor az ókor véget ért, és kezdetét vette a középkor. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek a dátumok kőbe vésett dolgok, hatalmas fordulópontok. Pedig igazából csak egy utólagos emberi döntés, hogy a saját írott történelmünket valami módon korszakokra osszuk. Nem egyik napról a máikra történt, hanem egy hosszú folyamat része volt, még csak nem is a vége. 

Mary Beard szerint egyébként ez a folyamat több, mint 250 évvel korábban kezdődött, akkor, amikor Caracalla császár úgy döntött, hogy több, mint 30 millió római alattvalónak - egykori legyőzötteknek és bekebelezetteknek - egyenlő polgárjogot ad. Caracalla uralkodása keretbe helyezi Róma első ezer évét - Romolus és Remus, testvérgyilkosság, majd római polgárjog. Caracalla is megölette testvérét, aki riválisa volt, és polgárjogot osztott. Az ezután lévő káosz, hogy a császárok nem tartózkodtak Rómában, a sűrűsödő támadások a birodalom ellen mind-mind ahhoz vezettek, hogy Róma, az örök város elvesztette régi fényét és hatalmát. Nem folytak építkezések, hosszú évtizedekig a Caracalla által felhúzott fürdő volt a legújabb épület, egészen Diocletianus még nagyobb fürdőjéig. Constantinus aztán államvallássá tette a kereszténységet, és épített, de kizárólag templomokat.

De ne rohanjunk ennyire előre, elvégre a könyv Róma első ezer évéről szól. Császárokról, hadvezérekről, csatározásokról, polgárokról, gladiátorokról, a mindennapi életről, a nők helyzetéről. Sajnos azt kell mondanom, hogy a kereszténység elterjedésével Európára sötétebb évszázadok köszöntek, a kultúra megszűnt, a görög és római jogok, amelyek annyi nézetet meghatároznak ma is, eltűntek. Szeretünk Rómára úgy hivatkozni, mint a birodalomra, amely saját bűnei és önteltsége miatt bukott meg. Valójában nem erről van szó. Ezek a folyamatok, mint a legtöbb történelmi eseményhez vezető dolgok évszázadok alatt alakultak és változtak. Nem vezethető vissza egyetlen okra, egyetlen dologra, de vannak nagyobb horderejű kiváltó erők, és vannak kisebbek is.

Mary Beard brit klasszika-filológus, ókortörténész, szakterülete a Római birodalom. A Cambridge-i Egyetem Ókortudományi tanszékének professzora, aki életének 50 évét szentelte az ókor e szeletének feltérképezésére, és amire jutott, most megosztotta velünk is. Rövid és tömör, elvégre több száz év történetét és szinte egy kontinensnyi méretű birodalom történetét tárja elénk, mégis érdekesen és alaposan, kiemelve és megmagyarázva olyan dolgokat, amelyeket nem tudtunk, vagy esetleg rosszul tudtunk. Elsősorban Rómára, mint városra koncentrál, de számtalan alkalommal kitekintünk a hadjáratokra, a birodalom egészére vagy egy-egy részére, a szenátus és az uralkodók együttműködésére, a színházi előadásokra, amelyekre a szenátorok akár a színészek, készültek, és arra, hogy mindez mennyire fontos volt a római jogrendszer kialakulásában. Egy olyan jogrendszerben, ahol voltak ugyan rabszolgák, ahol teljesen normális volt a halálig tartó gladiátorjáték, ahol voltak kivégzések és kegyetlenkedések, de ami mégis megágyazott egy olyan eszmerendszernek, amit leginkább a humanizmus ír le. Persze a hatalom soha, sehol nem volt humanista. A hatalom csak hatalom, és az emberek bármit megtettek azért, hogy megkaparintsák vagy megtartsák. Így nincs hiány intrikákban, valódi és karaktergyilkosságokban sem. 

Nem csak a szokásos, száraz, plasztikus történelmi adatokat kapjuk meg, hanem korabeli források segítségével egy végtelenül színes, problémáktól hemzsegő valódi világvárost találunk a lapjain, miután megismertük annak a történetét, hogyan lett egy kicsike, hét dombra épült településből az egész későbbi történelmet befolyásoló város. Róma ókori fontossága és forgataga a világ többi részéhez képest talán a középkori és újkori Párizs vagy London forgatagára, vagy a 20. század New Yorkjára emlékeztet leginkább. Számtalan nemzetiség, eltérő múltak és eltérő érdekek vezették a várost, miközben megismerjük a legmocskosabb kis titkaikat is - szó szerint, hiszen a víz- és csatornarendszer problémáiról és bevezetéséről éppúgy szó esik, mint a rosszul megkomponált császári öröklési rendről. Sőt, még azt is megtudjuk, hogyan vélekedtek a rómaiak saját magukról és birodalmukról. Nem mondok újat azzal, ha azt mondom, hogy fanyalgók és idealisták egyaránt megtalálták a számításaikat, mint mindig.

A könyv informatív, számtalan kép és ábra színezi, a részek átláthatóak és logikusan követik egymást. Szép, tartós kötést kapott, és akárcsak a szerző, a Kossuth Kiadó munkatársai is jó munkát végeztek. Szép ajándék annak, aki szereti a történelmet, az ókor világában "kezdő" olvasónak is ajánlott. Ha többet szeretnél tudni az ókori Római birodalomról, vagy mélyebben elgondolkodni a történelem összefonódásain, akkor kattints a borítóra!

Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!

A nap, amikor Róma porig égett

Kövess minket Facebookon!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr4914605466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.