A 64-es betegnapló

2019. február 10. 07:56 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló

Egy olyan bűntény rajzolódik ki a szemünk előtt a dán író történetében, amelynek alapjai valósak, felháborítóak és elborzasztóak.

1923 és 1961 között egy kis dán szigeten, Sprogøn egy olyan intézmény működött, amelyben laza erkölcsű és/vagy őrültnek titulált nőket tartottak fogva, abortuszt végeztek rajtuk, erőszakkal sterilizálták őket, ezzel elősegítve a "hasznos" társadalom kiépítését. A mai genetikának egyik alapja és előfutára a megalapozatlan és rendkívül káros eugenika volt, ami alapjában véve nem lenne hülyeség, de miután nagyon jól és könnyen ráhúzható és igazolható vele a rasszizmus, hasonló, mint a nacionalizmus. Ami addig jó, amíg nem mások elleni gyűlöletre és felsőbbrendűségre sarkall. 

"Ki merészeli megítélni, kinek van joga az életre, és kinek nem?"

Erre a szigetre olyan nőket zártak, akik valamiért nem feleltek meg az akkori társadalmi konvencióknak, kilógtak közülük, emiatt úgy határoztak, hogy nem szaporodhatnak, hiszen a "hibás" géneket csak a "laza erkölcsű" és "őrült" nők adják tovább. Itt általában kegyetlenül bántak ezekkel a lányokkal, akik között voltak prostituáltak is, meg szép számmal olyanok, akik ellent mertek mondani az apjuk akaratának. Ebből a helyzetből indul ki a történetünk, amely két szálon fut: a nyolcvanas években, amikor ezek az esetek felderítésre (és eltussolásra) kerültek, és 2010-ben, amikor is találnak néhány különös pózban elrendezett, évek óta ott lévő holttestet, akik mindannyian kapcsolódtak valamilyen módon Sprogø szigetéhez. És miközben Carl, Assad és Rose felgöngyölítik az ügyet, egy olyan, a mai napig nyúló, magasrangú politikusokat, tudósokat és orvosokat is érintő összeesküvésre bukkannak, ami minden jóérzésű embernél kiakasztja a tolerancia-mérőt...A társadalomból erőszakkal kiszakított nők

Azzal a tézissel alapvetően semmi gondom nincs, hogy aki fizikailag vagy pszichikailag nem alkalmas gyereknemzésre és -nevelésre, az lehetőség szerint ne szaporodjon, viszont ez teljesen független a faji meg egyéb megkülönböztetésektől, amelyeket aztán ezzel próbáltak meg megmagyarázni. Az meg, ha valaki nem illik bele az éppen elfogadott társadalmi konvenciókba, ne bélyegezzük meg és ne fosszuk meg erőszakkal a gyerekszülés lehetőségétől. Az ilyen emberekből általában mérföldekkel jobb és gondosabb szülő lesz, mint a "rendes" emberekből.

Ez az első Adler-Olsen kötet részemről, de egyébként a negyedikként megírt és kiadott Q-ügyosztály története, de érzésem szerint ez a legütősebb köztük. Nem véletlen, hogy ebből készült film is. Furcsa módon most az a helyzet állt elő, hogy a film jobban tetszett, mint a könyv - pedig kevésbé részletes, meg változtatások is vannak benne bőven. Ennek viszont egyetlen oka van: sajnos nekem nem tetszett Adler-Olsen írói stílusa. A mondatai túlságosan mesterkéltek voltak, az én ízlésemnek túl sok jelzőt használt talán, irodalmi akart lenni, ha jelent ez egyáltalán bármit is. A történet viszont, amit leírt, zseniális. Felháborító, kiakasztó, mélyen elgondolkodtató, és olyan, ami után ismét az az érzésem támad, hogy basszus, ez a faj már réges-régen megérett a kipusztulásra, és nem érdemel semmi jót. 

Jussi Adler-Olsen

Mesél napjaink meghatározó kérdéséről is, a bevándorlók beilleszkedéséről, és arról, hogy egyesekben mennyire nincs meg az igény és akarat arra, hogy beilleszkedjenek, ahogy a társadalmakban sincs meg az igény és akarat arra, hogy befogadják őket. 

Adler-Olsen egyébként eddigi élete során volt forgatókönyvíró, antikvárium-tulajdonos, könyvkiadó, technológiai cégek igazgatásában vesz részt, a történetei pedig azért is élőek és valósak - és sokszor valós alapokon nyugvók -, mert az édesapja Dánia sok különböző pszichiátriai intézetében is dolgozott, sok érdekes dolog "ragadt rá" az emberi pszichológiát illetően. Történetileg az eddigi legjobb skandináv krimit sikerült olvasnom, és a film is jól sikerült, de stílusban sajnos nem igazán tetszett. Olyan ez, mint a Trónok harca pl. A sorozatot szeretem, de az első könyv alatt szenvedtem Martin stílusától, mint a kutya, ezért a többit el sem olvastam. Érdekel, és jók a történetek, csak ne ő mesélje el nekem. :)

Ettől függetlenül a könyvet is és a filmet is bátran ajánlom bárkinek, aki szereti az érdekes és különleges krimiket.

Az Animus Kiadó gyönyörű, keménykötéses kiadással készült a film megjelenésére. A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól! (A kiadó oldalán és a könyvesboltokban megtalálható a kötet az új filmes, és a régi, a sorozatba illeszkedő borítóval is, ha valaki inkább azzal szeretné.)

Köszönöm a lehetőséget az Animus csapatának!

Érdekel az egyik legismertebb skandináv nyomozó egyik legismertebb ügye? 
Harry Hole és a Hóember!

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr1414589978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.